Tanácsok közlönye, 1965 (13. évfolyam, 1-58. szám)

1965 / 46. szám

46. szám. TANÁCSOK KÖZLÖNYE 881 1. Csökkent munkaképesség igazolása A munkakört (szakmai) alkalmasság véleményezésének rendjét szabályozó 19/1963. (Eü. K. 14.) Eü. M. számú utasítás* 1. és 2. §-aiban meghatározott szervek, az ott meghatározott módon kötelesek elvégezni annak vizsgálatát, véleményezését, igazolását, hogy valamely személy jogosult-e elfoglalni a csökkent munkaképességűeknek fenntartott (kijelölt) munkahelyet vagy sem. A fenti célból történő véleményezésnél az utasítás 3. §. (1) bekezdés c) pontjában megjelölt kérdésre kell elsősorban véleményt adni, vagyis azt kell elbírálni, hogy a dolgozó szenved-e olyan betegségben, fogyatékosságban, amely miatt véglegesen vagy ideiglenesen indokolt a munkáltató által megjelölt, a csökkent munkaképességűeknek fenntartott munkahelyen való foglalkoztatása, vagy pedig egészségi állapota megengedi-e, hogy egyéb, nem a csökkent munkaképességűeknek fenntartott munkakörben is munkát vállalhat. Ugyanakkor egyebek közt természetszerűleg tekintettel kell lenni a véleményadásban a 3. § (1) bekezdés a) és b) pontjában és a 4. § (5) bekezdésében megadott szempontokra is. A csökkent munkaképességűek foglalkoztatása céljából alakult vállalatokon, szövetkezeteken és * szociális foglalkoztatókon kívül általában az üzemekben és hivatalokban is, számos olyan munkakör található, ahol a csökkent munkaképességű személyek ugyancsak foglalkoztathatók, mert az adott munkakör körülményei lehetővé teszik, hogy megmaradt képességeik felhasználásával tartósan, legalább átlagos teljesítménnyel végezzék a munkát állapotuk romlása nélkül. Ezért változatlanul a leggondosabban kell ügyelni arra, hogy a véleményezésre illetékes orvos a vizsgált személyt alapos indok nélkül ilyen esetekben se minősítse alkalmatlanná. A csökkent munkaképességűek részére fenntartott munkakör betöltésére csak azok jogosultak, akiknek munkaképessége tartósan (előreláthatólag legalább egy évig) vagy véglegesen csökkent. A csökkent munkaképesség fenti célból történő megállapítását minden esetben a vállalat (szövetkezet, szociális foglalkoztató) megkeresésére végzik el. A vállalat (szövetkezet, szociális foglalkoztató), ha ott üzemi egészségügyi szolgálat működik, a 3510—216 rakt. számú nyomtatvánnyal, ha nem működik a 3510—217 rakt. számú nyomtatvánnyal utalja a dolgozót elsőfokú alkalmassági orvosi vizsgálatra a csökkent munkaképesség elbírálása végett. * Megjelent a Tanácsok Közlönye 1963. évi 48. számában. Amennyiben a munkáltató a vizsgálatra utaló űrlapon feltünteti, hogy a vizsgálatra utalt személyt a csökkent munkaképességűeknek fenntartott munkakörben kívánja alkalmazni, az űrlapon az orvosnak nyilatkoznia kell arra vonatkozólag is, hogy a vizsgált személynek a „csökkent munkaképességűeknek fenntartott munkakörben való alkalmazása indokolt", illetve „nem indokolt". Minden esetben fel kell tüntetni az orvosi véleményben az érvényesség idejét. Az adminisztráció és az ellenőrzés egyszerűsítése érdekében az érvényesség idejéül annak a naptári évnek a végét kell feltüntetni, amelyben a munkaképességnek a jogosultság alapjául szolgáló csökkenése előreláthatólag megszűnik. A vizsgálatra és véleményezésre jogosult egészségügyi szervek eljárásukban egyébként a 19/1963. (Eü. K. 14.) Eü. M. számú utasításban és a vonatkozó egyéb szabályzatokban (orvosi útmutatók, irányelvek) foglaltakat kötelesek szem előtt tartani. 2. Csökkent munkavállalási képesség igazolása. Csökkent munkavállalási képességűnek kell tekinteni a) azt az önálló keresettel nem rendelkező anyát, akinek legalább kettő 14 éven aluli gondozásra szoruló gyermeke, vagy egy állandó felügyeletet igénylő fogyatékos, illetve tartósan beteg gyermeke van, s a gyermek gondozását az anya maga látja el, b) azt az önálló keresettel nem rendelkező személyt, aki családi vagy személyi körülményei miatt (pl. idős. beteg szülő ápolása, a 93.746/1963. IX. 2. Eü. M. számú utasításban meghatározott személyek) állandó, rendszeres munkát vállalni nem tud, s szociális szempontból támogatásra szorul, c) kizárólag a szociális foglalkoztatók vonatkozásában azt az öregségi nyugdíj korhatárt betöltött személyt, aki nyugellátást nem élvez, vagy egyéb jövedelme egyáltalán nincs, illetve nyugdíja vagy egyéb jövedelme eltartottanként a havi 800,— Ft-ot nem haladja meg. A csökkent munkavállalási képességre vonatkozó igazolást az érintett személyek állandó lakóhelye szerint illetékes járási, városi (városi kerületi) tanács vb egészségügyi szakigazgatási szerve (szociálpolitikai csoportja) előzetes környezetvizsgálat alapján állítja ki. A csökkent munkavállalási képességre vonatkozó igazolásnak tartalmaznia kell az érintett személy pontos megnevezését, személyi igazolványának számát (kivéve a személyi igazolvánnyal nem rendelkező személyeket), az igazolás kiállításának indokait és az igazolás érvényességének idejét. Az érvényesség határidejéül mindig valamely naptári év végét kell megjelölni. (Pl. két 14 éven aluli gyermek esetén annak az évnek a végét, amelyben az idősebb gyermek 14. évét betölti.)