Tanácsok közlönye, 1964 (12. évfolyam, 1-70. szám)

1964 / 36. szám

36. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 395 eladó az ingatlanközvetítési díj 1%-át átvállalta és ezt az összeget meg is fizette, a 2%-os különbözetért felelősséggel nem tartozik. Ingatlanközvetítési díjat az IKV azért sem- követelhet a vevőtől, mert az nem adott az IKV-nak közvetítési riegbízást. (A Legfelsőbb Bíróság Pf. I. 20843/1963/11. számú ítélete alapján.) A dolgozók leltárhiányért fennálló felelősségét a munkáltatónak nem a Pp. 123. §-ára alapított, a felelősség megállapítására irányuló keresettel, hanem a leltárhiány megtérítésére kötelező határozattal kell érvényesítenie. Az állami és szövetkezeti kereskedelmi dolgozók leltárhiányért fennálló anyagi felelősségének érvényesítése során, főként a dolgozó munkaviszonyának megszűnésekor, az átadó-átvevő leltár felvétele alkalmával gyakran előfordul, hogy a munkáltató és a felelős dolgozók között a leltárhiány megtérítésére vonatkozó megállapodás jön létre, vagy a dolgozó ez >ányú megállapodás nélkül, megtérítési kötelezettségét elismerő nyilatkozatot tesz és ezt követően teljesít is. A munkáltatók annak elkerülése érdekében, hogy a vállalattól kilépő dolgozó megtérítési kötelezettségét igazgatói határozat vagy jogerős bírói ítélet hiányában utóbb esetleg vitássá tegye és az általa önként fizetett összeget bírói úton visszakövetelhesse, jogaik megóvása érdekében nem egyszer a Pp. 123. §-ára alapított megállapításra irányuló keresetet indítanak és a bíróság a keresetnek általában helyt is ad. Az ilyen perek indítása felesleges, e mellett a Pp. 123. §-ában említett feltételek megléte is vitatható, de a vállalatok eljárása az 58/1958. (XI. 13.) Korm. számú rendelet 5. §-ában, valamint a Legfelsőbb Bíróság 805. számú polgári kollégiumi állásfoglalásának 1. és 9. pontjában foglaltakkal is ellentétes. A helyes gyakorlat kialakítása érdekében az ügyészségeknek az általános és polgári felügyelet körében az alábbiakat kell szem előtt tartaniuk: Az 58/1958. (XI. 13.) Korm. számú rendelet 5. §-a értelmében az igazgató a leltárelszámolás eredménye alapján a leltáreredmény megállapítását követő naptól számított 30 nap alatt köteles a dolgozót terhelő leltárhiány megtérítése felől indokolt határozatot hozni és ezt az anyagilag felelős dolgozóval írásban közölni. A á0 napos határidő elteltével a dolgozó a leltárhiányért anyagilag felelőssé nem tehető. Ha a dolgozó munkaviszonya a leltárfelvételt követően megszűnt, a megtérítési igény a fenti határidő alatt csak polgári peres úton érvényesíthető. Büntető eljárás esetén a határidő a nyomozó hatóság, illetőleg a bíróság jogerős határozatának közlését követő nappal kezdődik. A Legfelsőbb Bírósás 805. számú polgári kollégiumi állásfoglalásának 9. pontja kimondja, hogy a dolgozót terhelő leltárhiány m ^térítése felől rendelkező igazgatói határozatnak 30 napos jogvesztő határidőn belül való közlése olyan kötelező előzetes eljárás, amelynek hiányában a munkáltatót nem illeti meg az a jog, hogy a leltárhiány megtérítése iránti követelését a bíróság előtt keresettel érvényesítse. Ez arra az esetre vonatkozik, amikor a leltárhiányért felelős dol?ozó munkaviszonya fennáll. Ha a dolgozó munkaviszonya a leltár felvétele után megszűnt, a munkáltató a leltárhiány megtérítésére irányuló igényét az említett 30 napos jogvesztő határidőn belül a bíróságnál keresettel érvényesítheti. A polgári kollégiumi állásfoglalásból következően tehát a leltáreredmény megállapítását követő 30 napos jogvesztő határidőn belül vagy az igazgatói határozat meghozatala, vagy — a munkaviszony megszűnése esetén — a megtérítés iránti igénynek a bíróság előtt keresettel való érvényesítése kötelező. Ugyanakkor azonban az említett polgári kollégiumi állásfoglalás 1. pontja nem zárja ki, hogy a leltárhiányért anyagilag felelős dolgozó a jogszabályokban meghatározott mértéknek megfelelő és őt terhelő megtérítésre igazgatói határozat vagy jogerős bírói ítélet nélkül is, akár előzetes megállapodás, akár egyoldalú elismerése alapján kötelezettséget vállaljon, és ennek megfelelően teljesítsen. A polgári kollégiumi állásfoglalás 1. pontja ugyanis csak azt a megállapodást minősíti érvénytelennek, amelyben a leltárhiányért felelős dolgozó munkaköre ellátása során a leltárhiánynak a jogszabályban meghatározott mértéktől eltérő összegű megtérítésére vállal kötelezettséget. A fenti rendelkezések egybevetéséből következően a dolgozó az ekként létesült megállapodást vagy egyoldalú kötelezettség vállalását és az általa ezek alapján történt teljesítést — amenryiben az az 58/1958. (XI. 13.) Korm. számú rendelet 2—4. §-ában foglalt rendelkezéseknek, valamint cZ azokban meghatározott mértéknek megfelel — érvénytelenség címén eredményesen nem támadhatja. Ettől függetlenül jogosult azonban az idézett rendelet 5. §-ának (2) bekezdésében foglaltak alapján mentesítése, vagy megtérítési kötelezettségének mérséklése végett a bíróság előtt keresetet indítani, a munkáltató pedig viselni tartozik annak jogi következményeit; hogy az igazgató a határozat meghozatalánál, vagy a dolgozóval létesített megállapodás megkötésénél a R. 5. §-ának (2) bekezdésében meghatározott feltételek figyelembevételét elmulasztotta. • A Pp. 123. §-a értelmében megállapításra irányuló kereseti kérelemnek csak akkor van helye, ha a kért megállapítás a felperes jogainak az alperessel szemben való megóvása végett szükséges és a felperes a jogviszony természeténél fogva teljesítést nem követelhet. Ha az igazgató a megtérítésre kötelező határozat meghozatalát mellőzi, vagy ilyennek hozatalára a munkaviszony megszűnése miatt már nem kerülhet sor, ugyan-