Tanácsok közlönye, 1964 (12. évfolyam, 1-70. szám)

1964 / 29. szám

29. szám. TANÁCSOK KÖZLÖNYE 339 Vegyes és hatálybaléptető rendelkezések 8- §. A fegyveres erők és a fegyveres testületek ré­szére az alkalmassági vizsgálatot — amennyiben az adott területen a vizsgálandók száma eléri az 50 főt — a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium területileg illetékes Mozgó Pályaalkalmassági Vizs­gáló Állomása a helyszínen végzi. ! M Az alkalmassági orvosi vizsgálatokkal kapcsola­tos eljárási szabályokat, valamint a gépjárműveze tésre való alkalmasság elbírálásánál követendő irányelveket az egészségügyi miniszter külön uta­sításban állapítja meg. 10. §. Ez a rendelet 1964. július 1. napján lép hatályba Dr. Szabó Zoltán s. k., Benkei András s. k., az egészségügyi belügyminiszter miniszter első helyettese Dr. Csanádi György s. k., közlekedés- és postaügyi miniszter Vegyes rendelkezés A termelőszövetkezetek tábláiban levő tanyás ingatlanok elidegenítése Főként az ország tanyás jellegű vidékein gyak­ran előfordul, hogy a termelőszövetkezetek táb­lájába beékelődő tanyás földeket tulajdonosaik el­idegenítik (eladják, elajándékozzák vagy elcseré­lik). Az új tulajdonosok leginkább termelőszövet­kezeti tagok, de megtörténik az is, hogy egyénileg gazdálkodók vagy más magánszemélyek kívánnak ilymódon a tanyába beköltözni. A mezőgazdasági szakigazgatási szervek, de maguk az érdekelt termelőszövetkezetek, tulaj­donosok, termelőszövetkezeti tagok is tájékozat­lanok abban a tekintetben, milyen feltételekkel rendelkezhetnek a tulajdonosok a szőbanlevő ta­nyás ingatlanokkal, ugyanakkor milyen módon kell gondoskodni a termelőszövetkezetek jogos érdekeinek megvédéséről ezeknek az ingatlanok­nak a forgalmával kapcsolatosan. Egyöntetű és a jogszabályoknak megfelelő el­járás érdekében álláspontunkat a következőkben foglaljuk össze. 1. A tanyás településeket — lényegében — a földrendezések nem érintették. A földrendezési jogszabályok [az 1959. évi 24. számú tvr.1 11. §-a és a 16/1959. (V. 30.) FM számú rendelet1 21. §-ának (2) bekezdése] szerint tanyás vidéken az 1 Az idézett tvr-t, illetve a rendeletet a Tanácsok Közlönye 1959. évi 44. száma közli. állami gazdaság és a termelőszövetkezet tábláit úgy kell kialakítani, hogy a tulajdonosok tanyái a táblán kívül maradjanak. A tanyához tartozó föld területét 800—1600 négyszögölig a földrende­zésből ki kell hagyni és a tulajdonosok részére út­használatot kell biztosítani. A visszahagyható te­rületbe be kell számítani az udvar területét is. A tanyás ingatlanok forgalmának megítélésénél abból kell kiindulni, hogy a lakóépületek (családi házak), a lakáshasználathoz szükséges udvarral együtt, a Polgári Törvénykönyv (1959:IV. tv.; a továbbiakban: Ptk.) 92. §-a szerint a tulajdonosok személyi körülményeitől függetlenül, általában személyi tulajdonban vannak. A tanyát körülvevő egyéb teirületet viszont a földrendezés magán­tulajdonként hagyta vissza. Az utóbbi terület termelőszövetkezeti tagnak is csak akkor válhat személyi tulajdonává, ha azt — a közgyűlés határozata alapján — háztáji föld céljára a saját tulajdonából tartotta vissza és az — külterületről lévén szó — a Tanyai Tanács ál­tal kijelölt tanyai belsőségben fekszik [19/1959. (VII. 12.) FM2 számú rendelet — a továbbiakban: Vhr. — 60. § (3) bekezdés]. 2. A tanyás ingatlanok forgalmát külön rendel­kezések nem szabályozzák. Ezért az elidegenítés szempontjából a tanyaépületet és a hozzátartozó mezőgazdasági földterületet általában külön kell választani, minthogy a lakóépületek — és a hoz­zájuk tartozó, a lakáshasználathoz szükséges ud­var — forgalma az általános rendelkezések sze­rint külön engedélyezés vagy egyéb korlátozás alá nem esik. Ha tehát pusztán a tanyaépület adás­vételére kerül sor, csak azt a területet lehet kor­látlanul eladhatónak tekinteni, amelyet a tanya­épület a hozzátartozó — lakhatás célját szolgáló — udvarral elfoglal. A tanya körüli egyéb terület forgalmát viszont — a mezőgazdasági földek for­galmára irányadó általános rendelkezéseken túl­menően — a termelőszövetkezetekre vonatkozó jogszabályok is korlátozzák. Az elidegenítés szem­pontjából nincs külön szerepe a rakodótér vagy szérűskert céljára használt, a Vhr. 67. §-a szerint udvarnak számító területnek, minthogy az nem az ingatlanforgalomhoz kapcsolódó, hanem a ház­táji föld mértékének meghatározásánál figye­lembe veendő körülmény. (Csak az esetleges adás­vétel lebonyolítása után kerülhet sor ennek a ren­delkezésnek az alkalmazására, amikor arról kell dönteni, hogy a vásárló termelőszövetkezeti tag­nak hol legyen a háztáji földje és abba milyen területet kell beszámítani.) A mezőgazdasági föld­terület forgalma szempontjából az vizsgálandó, hogy a tanya tulajdonosa termelőszövetkezeti tag vagy egyénileg gazdálkodó, illetőleg más kívül­álló személy-e. a) Ha a tulajdonos termelőszövetkezeti tag, ak­kor aszerint is különböztetni kell, hogy a tanya körüli terület a tagnak személyi tulajdonában vagy magántulajdonában áll-e. Ha a terület ház­táji földként a tag vagy a vele közös háztartásban 2 A rendeletet lásd a Tanácsok Közlönye 1959. évi 53. számában!

Next

/
Oldalképek
Tartalom