Tanácsok közlönye, 1961 (9. évfolyam, 1-85. szám)
1961 / 70. szám
678 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 70. szám. Vegyes rendelkezések A LEGFŐBB ÜGYÉSZSÉG ÁLLÁSFOGLALÁSAI. Államigazgatási jog. Szabálysértést megvalósító cselekmény miatt a bírságoló szervek által kiszabott bírság az iparjogosítvány visszavonhatósága szempontjából azonos elbírálás alá esik a szabálysértési hatóság által kiszabott bírsággal. Az 1958. évi 9. sz. tvr. 12. § (2) bekezdés b) pontja értelmében az iparjogosítvány visszavonható attól a kisiparostól, akit az ipar gyakorlására vonatkozó jogszabályok megsértése miatt szabálysértésért két ízben megbírságoltak. Az állami kereskedelmi, valamint az állami közegészségügyi felügyelőség működését szabályozó jogszabályok [1.021/1952. (VII. 12.) Mt. h. sz. határozat, 12/1958. (X. 29.) Bk. M. sz. rendelet 14. §-a, 127/1951. (XI. 14.) Eü. M. sz. rendelet 6. §-a] lehetővé teszik, hogy indokolt esetben a felügyelőségek által feltárt szabálysértés miatt a szabálysértési feljelentés megtételét mellőzzék és a szabálysértést bírságolási jogkörükben bíráljak el. Kérdésként merült fel, hogy a bírságolásra jogosított szerv által olyan jogsértés miatt kiszabott bírság, amely az ipar gyakorlásával kapcsolatos szabálysértést valósít meg, az iparengedély visszavonhatósága szempontjából figyelembe vehető-e. A kérdést illetően a már említett 1958. évi 9. sz. tvr. 12. § (2) bekezdés b) pontjának rendelkezéséből kell kiindulni. Ez a rendelkezés az iparjogosítvány visszavonhatóságát két feltétel együttes meglétéhez köti. Az első feltétel szerint a szabálysértésnek az ipar gyakorlására vonatkozó jogszabályok megsértésében kell jelentkeznie, a második feltétel az, hogy a kisiparost ilyen szabálysértés miatt már másodízben bírságolják meg. A jogszabály tehát az iparjogosítvány megvonhaíósága szempontjából nem írja elő feltételként azt, hogy a bírságot a szabálysértési hatóság szabja ki, hanem csak azt kívánja meg, hogy a kisiparost szabálysértés miatt két ízben jogerősen megbírságolják. Ebből arra a következtetésre kell jutni, hogy az iparjogosítvány megvonhatósúga szempontjából a bírságoló szervek által az olyan jogsértésért kiszabott bírság, amelyet az ipar gyakorlására vonatkozó jogszabályokban megállapított szabálysértés miatt szabtak ki, azonos elbírálás alá esik á szabálysértési hatóság által kiszabott bírsággal, miután ez esetben a bírságot a bírságoló szerv is olyan jogsértés miatt szabta ki, amely szabálysértést valósít meg. Ellenkező állásfoglalás esetén egyes kisiparosok indokolatlanul előnyösebb helyzetbe kerülnének, annál a formális oknál fogva, hogy a szabálysértést nem a szabálysértési hatóság, hanem a bírságoló szerv bírálta el. (Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt, Kormány Titkársága VB. Igazgatási Osztályával egyetértésben kialakított állásfoglalás.) Közületi elhelyező szervek által hozott kártalanító határozatok végrehajtása. A közületi szervek elhelyezéséről szóló 47/1960. (X. 20.) Korm. számú rendelet 16. §-a szerint az elhelyező hatóságnak a kártalanítás tárgyában hozott jogerős határozata alapján bírósági végrehajtásnak van helye. Felmerült az a kérdés, hogy ez a rendelkezés fiaiképpen egyeztethető össze az államigazgatási eljárásról szóló 1957. évi IV. sz. törvény, illetőleg a bírósági végrehajtásáról szóló 1955. évi 21. sz. tvr. előírásaival. Az államigazgatási eljárásról szóló 1957. évi IV. számú törvény 73. §-ának (1) bekezdése szerint a hatán-zat végrehajtását — eltérő rendelkezés hiányában — az ügyben elsőfokon eljárt államigazgatási szerv rendeli el. A közületi elhelyező szervnek a kártalanítás tárgyában hozott határozata ugyan államigazgatási szerv határozata, mégis a végrehajtás lefolytatása érdekében nem minden esetben van szükség végrehajtás elrendelésére. Ha ugyanis mind a végrehajtást kérő, mind pedig az adós a beszedési megbízási rendszerbe tartozik, az említett tv. 73. §-a (1) bekezdésében említett eltérő rendelkezést kell alkalmazni. Ez az eltérő rendelkezés az 1955. évi 21. sz. tvr. (a továbbiakban: Vht.) 173. §-a, amely szerint pénzköveteléseknél a beszedési megbízási rendszerbe tartozó szervek egymás közötti viszonyában végrehajtás elrendelésére nincs szükség, hanem a jogosított fél külön hatósági intézkedés nélkül — a jogerős határozat alapján — azonnali beszedési megbízást nyújthat be a pénzintézethez, melyet az kifogás bevárása nélkül teljesít. Ezzel összefüggő további kérdés, hogy az adós a végrehajtással kapcsolatos kifogásait miképpen érvényesítheti. A beszedési megbízási eljárás szabályai szerint az adós az azonnali beszedési megbízás folytán őt ért hátrányt visszinkasszóval küszöbölheti ki, amivel szemben a korábbi azonnali beszedési megbízást benyújtó fél kifogást tehet és így a felmerült vita döntőbizottsági vagy bírói útra kerülhet. A kártalanítást megállapító jogerős határozat alapján benyújtott azonnali beszedési megbízás teljesítése után azonban visszinkasszót benyújtani nem lehet, illetőleg azt a pénzintézet nem teljesíti. Ilyen esetben ugyanis az azonnali beszedési megbízás a határozat végrehajtását jelenti. Márpedig végrehajtás foganatosítása céljából benyújtott beszedési megbízás ellen kifogásnak, illetve viszontbeszedési megbízásnak helye nincs, tehát a végrehajtás megszüntetése vagy korlátozása iránt a pénzintézet nem intézkedhet. A végrehajtás megszüntetésére egyébként sem kerülhet sor, mert az azonnali beszedési megbízás teljesítésével a végrehajtás megtörtént, azt lehát megszüntetni, illetőleg korlátozni már formailag sem lehet. Ha az azonnali beszedési megbízás teljesítése, tehát a végrehajtás után derül ki, -hogy a végrehajtásnak nem volt meg, vagy időközben megszűnt az oka, ebben az esetben — annak ellenére, hogy a 47/1960. (X. 20.) Korm. sz. rendelet 16. §-a a bírósági végrehajtást írja elő — a további eljárás nem bírói útra tartozik, hanem az elhelyező szerv hivatott dönteni abban a kérdésben, hogy a végrehajtásnak nem volt meg, vagy már megszűnt az oka és ha ezt megállapítja, a végrehajtást kérőt kötelezi a végrehajtás alapján megszerzett összeg visszafizetésére. Ez a határozat jogerőre emelkedése után ugyancsak a Vht. 173. §-a alapján azonnali beszedési megbízással hajtható végre. Abban az esetben, ha a végrehajtást, nem a beszedési megbízási rendszerbe kapcsolt személy, hanem pl. kisiparos, vagy magánkereskedő kéri, a végrehajtást az 1957. évi IV. sz. tv. 73. §-ának (1) bekezdése szerint a közületi elhelyező szerv rendeli el. Ebben az esetben ugyanis nincs olyan eltérő rendelkezés, amely az elhelyező szervnek a végrehajtás elrendelésére vonatkozó jogát megszüntette volna, mint ahogy azt a beszedési megbízási rendszerbe kapcsolt szervekre vonatkozóan a Vht. 173. §-a tette. Állampolgár kérésére tehát a kártalanítást megállapító jogerős határozat végrehajtását az első fokon eljárt közületi elhelyező szerv rendeli el azzal, hogy az adós szerv központja szerint illetékes bírósági végrehajtóhoz a Vht. 1. §~a (2) bekezdésének d) pontjában foglaltak alapján a határozat végrehajtása érdekében megkeresést intéz. Ebben a végrehajtás foganatosítása érdekében meg kell jelölni az adós nevét, székhelyét, .számlájának számát és a számlát vezető pénzintézet fiók iának megjelölését, továbbá a végrehajtást kérő nevét, lakhelyét, foglalkozását és ha van ilyen, akkor a számláját vezető pénzintézet fiókjának megjelölését és a számla számát. A végrehajtó a továbbiakban a Vht. 176—178. §-aiban foglaltaknak megfelelően jár el. Annak ellenére, hogy az állampolgár (magánszemély) ja-