Tanácsok közlönye, 1961 (9. évfolyam, 1-85. szám)

1961 / 4. szám

4. szám TANÁCSOK A premizálást ott ajánlatos bevezetni, ahol a munkák nagy részét még kézierővel végzik és az eredmény nagymértékben attól függ, hogy a tagok és családtagok hogyan dolgoznak. A növénytermelésben mindenekelőtt a kukorica, napraforgó, burgonya, cukorrépa, takarmányrépa, mák, borsó, dohány, zöldségfélék stb. termesztésénél, az állattenyésztésben a tej- és gyapjútermelés, a növendéknevelés, a szarvasmarha- és sertéshizlalás, baromfinevelés területén helyes premizálni. A premizálás csak reális terv esetén lehet célravezető és igazságos. Ha alacsonyan terveznek, egyes tagok jogtalan, nem a munkájukból származó többletjövedelemhez jutnak a közösség rovására. Túlfeszített tervek viszont nem ösztönzik az embereket a túlteljesítésre, mert eleve megvalósíthatatlannak tartják azokat. Ezért a tervek elkészítésekor a termelőszövetkezetnek (új szövetkezetek esetében a községnek) a legutóbbi években elért átlagtermését kell alapul venni. Célszerű az elért át-agtermeléseknél kissé magasabbra tervezni. Nem lehet ugyanis figyelmen kívül hagyni a termelési körülmények változását; a talajerő alakulását, a jobb talaj munkát, a talajszerkezet megváltozását, a nagyobb táblákat, az állatállomány és a takarmány minőségének javulását stb. Ha a talajerő eltér egymástól, a tervet minden táblára külön-külön célszerű megállapítani. Ugyanígy kell eljárni az állattenyésztésben is: a gyengébb minőségű tehenészetekben például alacsonyabb tervet kell készíteni, a jobb minőségűekben magasabbat. A prémium mértékének (százalékának) megállapításánál több körülményre kell figyelemmel lenni. Figyelembe kell venni a különböző talaiminőséget és az egyes termelési ágakban a kézi munka mennyiségét a hozamok kialakításában. A cukorrépa például sokkal munkaigényesebb növény, mint a borsó. Ha figyelembe vesszük a két növény értékesítési árát és holdankénti termését, kiszámítható, hogy a cukorrépánál egy munkaegységgel kevesebb értéket lehet előállítani, mint a borsónál. Ezért a cukorrépánál magasabban kell megállapítani a prémium százalékát,. mint a borsónál. Az 1960. évi tapasztalatok szerint, reális terv esetén a többlettermés 20—50 százalékát helyes prémiumként kifizetni. Tavaly néhány termelőszövetkezetben azoknak, akik magasabb százalékban teljesítették túl a tervet, a többlettermés nagyobb százalékát adták prémiumként. Ez a premizálás is igazságos és alkalmazható, kiszámításához azonban alapos, gondos munka szükséges. Arra kell törekedni, hogy a prémiumot minden tagnak kifizessék, aki azon a munkaterületen dolgozott és a töblettérméshez hozzájárult. Részesítsék prémiumban a traktorosokat is, mert a terméséhez az ő munkájuk is nagymértékben hozzájárult. Helyes prémiumban részesíteni a lókapázást és szállítást végző fogatosokat is. Ilyen esetben a prémiumot a premizált területen teljesített munkaegységek arányában célszerű elosztani, KÖZLÖNYE 45 2. Az 1960. évben több termelőszövetkezetben alkalmazták azt a módszert, hogy kapásnövényeknél a munkaegységjóváírás mellett az össztermés meghatározott százalékát prémiumként kiadták az e növények művelésében, betakarításában részt vállaló tagoknak. E díjazási forma is jól bevált és sikerrel alkalmazható ott, ahol előzőleg megfelelő számításokat végeznek a munkaegység és az így kiosztható prémium együttes összegének várható értékére. Fejlődésünk mai szakaszán ez a módszer is ösztönző, mert szem előtt tartja a mezőgazdasági termelés sajátosságait, és azt a tényt, hogy a tegnap még egyénileg gazdálkodó új termelőszövetkezeti tagok szocialista gondolkodásmódja csak fokozatosan alakul ki. Több termelőszövetkezetben például előzetes számítások után a kukoricatermés 15—20 százalékát, a cukorrépatermés 10 százaléka után járó cukrot vagy pénzt adták ki prémiumnak. Zárszámadáskor a cukorrépa-, kukoricatermelésben teljesített munkaegységeket is elszámolták, de azoknak a tagoknak, akik e növények után prémiumot kaptak, egész évben szerzett munkaegységeikre természetbeni kukoricát nem osztottak. Előfordult, hogy egyes termelőszövetkezetekben előzőleg nem végeztek számításokat és túlságosan magasan állapították meg a prémium mértékét, a már egyszer részesedóst kapott tagoknak még egyszer osztottak természetbenit. A munkadíjszás ilyen módszere nem helyes. 3. A vetésnél, aratásnál, behordásnál és cséplésnél, egyes rendkívüli sürgős szállítási, rakodási munkáknál sok termelőszövetkezetben célprémiumot is adtak azoknak a tagoknak, akik ezekben a munkákban a feladatokat határidőre és jó minőségben elvégezték. Kézi aratás esetén a betakarítás meggyorsítása érdekében sok termelőszövetkezetben a munkaegységkönyvben megszabott teljesítményeket is részben munkaegységjóváít ássál, részben pénzben vagy természetben díjazták. Ezek a módszerek nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy termelőszövetkezeteink tavaly nyáron az aratást csaknem két héttel korábban fejezték be. mint az előző esztendőben. Ezzel — különösen, ha a nyári csapadékos időjárást is figyelembe vesszük — 'nagy veszteségektől mentettek meg számos közös gazdaságot. Többhelyütt azonban — főleg az eszi betakarításnál — sok hibát is elkövettek. Csak a betakarításért gyakran a termés 15—30 százalékát adták ki prémiumként. Ezeken a helyeken előfordult, hogy a kifizetett prémium nem állt arányban a befektetett emberi munkával, sem az időjárás károkozásától megmentett termény értékével. A célprémium ilyen alkalmazása szintén nem helyes. Ennek szövetkezeteink úgy vehetik elejét, ha már a tervkészítéskor olyan prémiumrendszer mellett döntenek, amely egész éven át jó munkára ösztönzi a tagokat és e mellett következetesen kitartanak. A célprémium hatásosan alkalmazható továbbra is ott, ahol más ösztönző, kiegészítő munkadíjazást nem vezettek be, vagy abban az esetben is, ha a munka gyors elvégzésével az egész közösség számára többletjövedelmet érhetnek el, illetve ha