Tanácsok közlönye, 1961 (9. évfolyam, 1-85. szám)

1961 / 4. szám

44 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 4. szám. ségek teljesítése, a közös alapok pótlása,. bővítése után fennmaradó jövedelemrész osztható szét. Az elosztás ilyen módja helyesen valósítja meg azt az elvet, hogy a tsz-tagok részesedésének, munkadíjának a nagysága minden esetben a közös gazdaságban elért eredménytől függ. A munkaszerinti elosztás termelőszövetkezeteinkben általában a munkaegység alkalmazása révén érvényesül. A munkaegység egyrészt a szövetkezeti tag által végzett munka mennyiségét és minőségét méri, másrészt azt mutatja, hogy a közös munkában való részvételnek megfelelően a tagok milyen arányban részesülhetnek a közös jövedelemből. A munkaegység megoldja a legkülönbözőbb munkák közös nevezőre hozását. Bármilyen munkahelyen is dolgoznak a tagok, arányosan részesednek az egész üzem eredményéből. A szövetkezeti termelés gyorsütemű fellendítése, ezáltal az ország jobb ellátása, a szöv^lTezeti parasztság életszínvonalának emelése szükségessé teszi a termelőszövetkezetekben meghonosodott munkamérés és díjazás olyan irányú továbbfejlesztését, olyan módszerek alkalmazását, amelyek jobban ösztönzik a tagokat és családtagjaikat a közös munkában való részvételre, a jó minőségű munkára, a takarékosságra, az önköltség csökkentésére. A párt és a kormány támogatja a termelőszövetkezeteket abban a törekvésükben, hogy a munkaegységrendszert továbbfejlesztő és a munkaszerinti elosztás szocialista elvének megfelelő munkadíjazási formákat alkalmazzanak. A termelőszövetkezetek saját viszonyaik mérlegelése alapján maguk döntsenek a részükre legalkalmasabb munkadíjazás meghonosításáról, s a feltételek változásával annak továbbfejlesztéséről. E munkájuk során azonban feltétlenül tartsák szem előtt, mérlegeljék az alábbiakat: 1. A szövetkezet csak abból oszthat, amit a közös gazdaság megtermelt. A párt és a kormány hathatós segítséget nyújt valamennyi termelőszövetkezetnek a közös nagyüzem kiépítéséhez, a rosszul gazdálkodó termelőszövetkezetek tagságát azonban nem támogatja a munkásosztály rovására. Szövetkezeti parasztságunk boldogulása, jövője elsősorban saját tagjaik szorgalmától, közös nagyüzemük minél gyorsabb kiépítésétől függ. 2. Bármilyen munkaadíjázást is alkalmaz valamely szövetkezet, arra kell törekednie, hogy egyre következetesebben valósítsa meg a munkaszerinti elosztás elvét, vagyis mindenki végzett munkája szerint részesüljön a jövedelemből. A jövedelemrészesedés minél arányosabb legyen mind az egyes üzemágak, mind a különböző erőkifejtést, szakmai tudást igénylő munkák között, s megközelítően pontosan tükrözze az elvégzett munka mennyiségét és minőségét. 3. Szövetkezeteink olyan munkamérési és díjazási módszereket alkalmazzanak, amelyek egyre több és jobb minőségű munkára serkentik a tagokat és családtagokat, s ezáltal elősegítik a hozamok fokozását, a közös árutermelés növelését, a termelési költségek csökkentését. A jövedelmeiosztási, illetőleg munkadíjazási formát a tervkészítéskor kell megválasztani. 4. A közös gazdálkodás fejlesztésével, a termelési terv és a bevétel-kiadási költségvetés megalapozott elkészítésével — az állam által nyújtott rövidlejáratú hiteleket is felhasználva — elő kell segíteni a rendszeres évközi pénzelőlegezést. Az előlegezésnél is abból kell kiindulni, hogy a szövetkezeti tagok személyes jövedelmének alapvető forrása a közös gazdaság kiosztásra kerülő jövedelme. Ezért a pénzelőlegezés mértékét a termelőszövetkezet várható pénzbevételeire alapozva kell megállapítani és gondoskodni kell megfelelő tartalékolásról is. 5. A munkadíjazás formájának és mértékének elő kell segítenie a közös alapok gyarapodását, a gazdaság korszerű gépesítését, a nagyüzemi agroés zootechnika alkalmazását és az adott körülmények között legmegfelelőbb nagyüzemi munkaszervezet kialakítását is. 6. Szövetkezeteink törekedjenek arra, hogy az alkalmazandó munkamérés és díjazás egyszerű legyen, a tagok könnyen megérthessék és maguk is kiszámíthassák mit kapnak végzett munkájukéit. II. Az elmúlt évben a termelőszövetkezetek megszilárdulásához a tagok munkakedvének növeléséhez nagymértékben hozzájárultak a hagyományos munkaegységrendszert kiegészítő és továbbfejlesztő különböző ösztönző munkadíjazási, munkaszervezési formák is. Lényeges szerepük volt abban, hogy a termelőszövetkezetek többségében, különöfeen a kezdeti nehézségekkel küzdő termelőszövetkezetekben a viszonylag alacsony gépesítettség mellett is a növényápolási, szénabetakarítási, aratási munkákat időben és jó minőségben végezték el. 1. Az ösztönző^munkadíjazás jelenleg elterjedt formái közül a legegyszerűbb és a tagok számára is legkönnyebben érhető a prémiummal kiegészített munkaegységrendszer. A premizálás kipróbált kiegészítő munkadíjazás, amely nemcsaK átmenetileg alkalmazható, hanem serkentő hatása miatt a jövőben is nagy szerepe lesz. A szövetkezetek több mint 60 százaléka a múlt évben ezt alkalmazta. Bármelyik termelőszövetkezet már az idén bevezetheti. A premizálás legcélszerűbb módja a terven felül elért eredmények utáni prémium alkalmazása. Egyszerűségénél fogva elsősorban ezt javaslom a termelőszövetkezetéknek. Az idei tapasztalatok azonban arra figyelmeztetnek, hogy a premizálás bevezetése előtt több kérdést tüzetesen meg kell vizsgálni, mert ha azokat figyelmen kívül hagyjuk, a legjobb premizálás sem vezet eredményre. Csak az olyan premizálás helyes, amely a termelés fokozását és a közös gazdaság erősödését szolgálja. Minden olyan premizálás elvtelen és a közösség számára káros, amely a termelés emelése néíkül — egyoldalúan — egyedül csak a tagok részesedésének növelését tartja szem előtt.