Tanácsok közlönye, 1960 (8. évfolyam, 1-86. szám)

1960 / 81. szám

776 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 81. szám. végrehajtása tárgyában kiadott 2/1958. (V. 1.) Kip. M. sz. rendelet 1. 12) bekezdése értelmében nem ipari tevé­kenység, miért is a (3) bekezdés értelmében ennek gya­korlására jogosító iparjogosítvány sem adható ki. (2665— 7—1 1960. IX. 14. szám.) 11. Mezőgazdasági termelőszövetkezetbe belépő kisipa­ros vagy kisiparos belépő családtagjának vagyonbevitelt kötelezettsége. A Könnyűipari Értesítő 1960. október 7-i 40—41. továb­bá a Tanácsok Közlönye ez évi 64. száma közölte a Leg­főbb Ügyészség állásfoglalását a termelőszövetkezetbe be­lépő kisiparosnak vagy családtagjának vagyonbeviteli kö­te.ezettségéről. A Legfőbb Ügyészség állásfoglalásához meg kell je­gyezni azt, hogy a „közös háztartásban" élő családtag fo­galma ebben a vonatkozásban nem azonos az ipartörvény szerinti „segítő családtag" fogalmával. A termelőszövet­kezetekről szóló 1959. évi 7. számú törvényerejű rendelet végrehajtása tárgyában kiadott 19/1959. (VII. 12.) F. M. sz. rendelet 7. §-a értelmében ugyanis ebből a szempontból közös háztartásban élő családtagnak a házastárs és a há­zassági kötelékben nem élő élettárs tekintendő, továbbá mindazok, akiket a családfő, vagy más családtag ugyan­azonháztartás keretében eltart, végül azok is, akik a családdal közös fedél alatt élnek és munkájukkal a közös háztartás fenntartásához, vagy a család gazdálkodásának folytatásához rendszeresen hozzájárulnak. Tehát nemcsak a szorosan vett rokonok, hanem a rokoni köteléken túl­menően, olyan személyek is közös háztartásban élő család­tagoknak tekintendők, akik az előbb említett feltételeknek megfelelnek. Nem tekintendő azonban közös háztartásban élő családtagnak az, aki a családfő, vagy valamelyik csa­ládtag alkalmazásában áll, vagy aki mint bérlő, albérlő, vagy ágyrajáró lakik együtt a családdal. 12. Textilfestés és textilmintázás minősítése. Az 1958. augusztus hó 5-én kelt 2463/IV/l—1958. K. sz. körleiratban foglalt elvi döntés (Kip. É. 1958. VIII. 14. 296. oldalon) változatlanul hatályos, azonban — tekintettel arra, hogy különböző, részben helytelen elnevezésű szabad ipar­igazolványokkal is működnek egyesek, vagy iparigazolvá­nyuk alapján helytelen, meg nem engedett tevékenységet is folytatnak — az idézett elvi döntés bővebb magyará­zatot igényel. Ilyen különböző elnevezésű, a textilanyagok és ezeket pótló műanyagok festésével, mintázásával stb. kapcsolatos iparigazolványok: a képesítéshez kötött kelme­és fonalfestő — azután a képesítéshez nem kötött film­nyomó-, textilfestő-, kendőfestő-, kendőkészítő-, kézifestő-, nylonfestő- stb. iparigazolványok. A kisiparosok ipargyakorlásáról szóló 1958. évi 9. sz. tvr. megjelenése után az egyes iparok kiadásának korlátozásá­ról szóló 3/1958. (V. 1.) Kip. M. sz. rendelet értelmében 1958. május 1. óta — többek között — nem adható ki ipar­jogosítvány a képesítéshez nem kötött (szabad) iparok kö­zül a filmnyomó, továbbá a kendőfestő és készítő, vala­mint a műanyagkészítő és feldolgozó iparokban sem. Fentiek figyelembevételével — az egyöntetű iparható­sági gyakorlat és eljárás érdekében — a fentebb említett egyes iparigazolványok alapján gyakorolható tevékenysé­gek az alábbiak: a) Textilanyagoknak egy színre való festése a képesítés­hez kötött kelme- és fonalfestő ipar munkakörébe tarto­zik. b) Textilanyagokra famintával vagy hengerrel történő minta felvitele nem a festés fogalma alá, hanem a nyo­más körébe tartozik. Textil és műanyagokból készült mé­terárukra történő minta — felvitel sem festés és mint ilyen — az előbbi tevékenységgel együtt — „a minták nyo­mása" fogalomkörbe esik (filmnyomás). Egyébként a film­nyomás meghatározása helyesen: fotoeljárással előállított sablonok felhasználása útján történő minta nyomás. c) Helytelen a „textilfestés" elnevezésű szabad ipariga­zolvány. Különösen helytelen akkor, ha ez alatt bármilyen textilanyagra bármilyen módon minták „festését" értené valaki, a textilfestő elnevezés ugyanis arra a tevékeny­ségre utal, amely textiláruk egy színre való festését fog­lalja magában, e tevékenység pedig a képesítéshez kötött „kelme- és fonalfestő" ipar munkakörébe tartozik. Ha pedig kézzel történik a minta festése, akkor a „kézi­festő" tevékenységről van szó. Egyéb esetben az ún. textil­festő" tevékenység a b) pont alá tartozik, vagyis minta­nyomásról (filmnyomásról) van szó, e tevékenység pedig a 3/1958. (V. 1.) Kip. M. sz. rendeletben az 1958. május 1. óta ki nem adható szabadiparok között szerepel. Kézifestésen egyébként szakmailag azt a tevékenységet értjük, amelynek keretében (legtöbbször iparművészi szín­vonalon) kizárólag kézzel történik a mintázás bármilyen textil és műanyagból készült méterárura. Ez a kézifestő tevékenység sem a textilanyagok festése, sem a mintanyo­más fogalma alá nem esik. d) A „kendőfestő" és „kendőkészítő" szabad iparok mű­ködési körének meghatározásánál ugyanaz a helyzet, mint az előző c) pontnál, tehát — mivel nem egyszínre való fes­tésről, hanem mintákról van szó —, vagy kézifestés vagy minta nyomás lehetséges. A már festetten vásárolt anyagból kendők készítése és e saját készítésű kendők forgalombahozatala a „kendő­készítő" szabad ipar működési körébe beletartozik. e) Helytelen lenne a „nylonfestő" szabad ipar működési körét úgy meghatározni, hogy P. V. C. fóliából vagy mű­szálból készült anyagok bármilyen eljárással való mintás „megfestése" tartozik ide. „Textil anyagok" alatt ugyanis általában szálas anyagokból készült szöveteket értünk. A fólia más anyagot jelent. Ha a fóliára kézzel történik a mintázás, akkor erre a tevékenységre ugyanaz vonatkozik, mint ami a c) pontnál, a kézifestésnél. Ha pedig nem kéz­zel történik a mintázás, akkor a tevékenység csakis a b) pontban foglaltak szerinti mintanyomás (íilmyomás) lehet. Műszál tekintetében ugyancsak ez a helyzet, tehát a b) és c) pontban foglaltak az irányadók. összefoglalva a fentieket, a szóbanlevő tevékenységek —> a kézifestő tevékenység kivételével — a „textilanyagok festése", illetve a „textilanyagokra minta nyomása" foga­lom alá vonhatók s e meghatározásnak főként abból a szempontból van jelentősége, hogy a minta nyomás a 3/ 1958. (V. 1.) Kip. M. sz. rendeletben ki nem adható szabad­iparok között felsorolt „filmnyomó" iparral esik egy el­bírálás alá. Arra kell ügyelniök tehát az iparhatóságok­nak, hogy a különböző elnevezések milyen irányú ipari munkákat fednek, hogy egészben vagy részben nem til­tott tevékenységet folytatnak-e egyesek az 1958. május 1. után különböző elnevezések alatt kiadott szabadipariga­zolványokkal. (2772—7—1/1960. VIII. 6. szám.) 13. Cégtáblák elhelyezése. A kisiparosok ipargyakorlásáról szóló 1958. évi 9. sz. tvr. 20. §-ának (1) bekezdését és a 2/1958. (V. 1.) Kip. M. számú rendelet 37. §-ának (1) bekezdését úgy kell értel­mezni, hogy az iparát lakásán vagy udvari helyiségben folytató kisiparosnak cégtábláját közvetlenül lakása, illetve udvari helyisége külső részén a bejáratnál, továbbá ezen felül a ház utcai bejáratánál is, de kiemelt területeken csakis a kapubélés (kapubejárat) alatt kell kifüggesz­teni. Nem kiemelt területeken és külterületeken a cég­tábla a házak kapuján vagy a házak homlokzatán is el­helyezhető. (2259—7—1/1960. VI. 30.) szám.) 14. Fodrász kisiparosok házhozjárása. Közegészségügyi szempontból megfelelő üzlethelyiséggel rendelkező fodrász kisiparos a telephelye szerint illetékes községben (városban) háznál is végezhet fodrászipari szol­gáltatást. Fodrászipart azonban kizárólag házhozjárással gyakorolni nem lehet. A kisiparosok ipargyakorlásáról szóló 1958. évi 9. sz. tvr. 18. §-a szerint ugyanis a kisiparosnak csak a telephelyén kívüli más községben (városban) végzett munkájához elő­| feltétel a meghívás. ! A fodrászipari gyakorlásának közegészségügyi szempont­ból megfelelő üzlethelyiségére vonatkozó, 1954. december hó 17-én kelt 15000—26/1954. sz. elvi döntés változatlanul 1 hatályos. (3556—7—1/1960. X. 11. szám.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom