Tanácsok közlönye, 1960 (8. évfolyam, 1-86. szám)

1960 / 76. szám

76. szám. TANÁCSOK KÖZLÖNYE 715 ha az a lakószobára megállapított általános feltételeknek egyébként megfelel. Ha tehát pl. egy műszakilag megosztott lakásban az egyik lakószobát hatósági engedéllyel konyhává alakították át (bevezették a vízvezetéket, gázt, hidegpadlóval látták el), akkor ezt a helyiséget konyhának kell tekinteni. Ha azonban — pl. a több társbérlő által használt lakásban, a közös használatra kiutalt konyhán felül — valamelyik társbérlő a saját bérleményében (lakásrészében) — a lakásügyi hatóság ilyen jellegű kiutaló határozata nélkül — az egyik lakószobát konyhának rendezte be (főzésre alkalmas tűzhelyet állított be), a konyha céljára való használat nem változtat a helyiség lakószoba jellegén. Ha a lakószobára megállapított általános feltételeknek megfelelő helyiséget előszoba (előtér) céljára használják, e használat következtében csak abban az esetben nem minősül lakószobának, ha a lakás bejárata e helyiségből nyílik és legalább egy lakószoba, valamint a konyha és az egyéb mellékhelyiségek megközelítésére szolgál, s e célra más, a lakószoba fogalma alá nem eső helyiség nincs. Ha a lakószobának minősülő helyiséget nem előszoba (előtér), konyha vagy fürdőszoba céljára, hanem egyéb célra (pl. kamrának) használják, az ilyen használat a helyiség lakószoba jellegét nem szünteti meg még akkor sem, ha a helyiséget a lakásügyi hatóság esetleg pl. kamra címén utalta ki. Az ilyen helyiséget tehát a lakószobák számának megállapításánál lakószobaként kell figyelembe venni. Mindezekből következik, hogy amikor valamely helyiség jellege vitás, a kérdést az eset összes körülményeinek figyelembevételével, a gyakorlati élet követelményeinek szem előtt tartásával és arra is tekintettel kell eldönteni, hogy a jelenlegi lakásviszonyok között nem engedhető meg lakószobának az eredeti rendeltetéstől eltérő célra való használata. A helyiségek lakószoba jellegének elbírálásánál •— az előbb említett szemnontokon felül — a helyiség műszaki ismérveinek is döntő szerepe van. E műszaki ismérveket a R. 2. §-ának (2) bekezdése, továbbá a Vhr. 3. §-ának (2)—(7) bekezdése állapítja meg. A helyiség műszaki jellemzőit tehát e rendelkezések figyelembevételével kell elbírálni. d) Milyen esetben nem minősül a lakással összefüggő és hivatásszerű tevékenység folytatására használt helyiség lakószobának? A Vhr. 3. §-ának (1) bekezdése értelmében a lakbérpótlékfizetési kötelezettség megállapítása szempontjából — a R. 2. §-ának (2) bekezdésében meghatározott feltételek fennállása esetén — lakószobának kell tekinteni a lakással összefüggő minden olyan helyiséget is, amelyet a bérlő vagy más személy hivatásszerű tevékenység folytatására használ. Nem minősül lakószobának az ilyen helyiség, ha közterületre nyíló bejárata van, vagy ha a helyiséget, esetleg az egész lakást a közületi elhelyező hatóság vette jogerősen igénybe és a bérlő (használó) részére nem lakás céljára utalta ki. Előfordul — főként vidéken — az az eset, hogy az üzlethelyiségnek nem közterületről, hanem : közvetlenül az udvarról (előkertről) van beiárata. ; Az üzlethelyiséget — amennyiben rendeltetésének megfelelően nem lakás céljára használják — ilyen esetben sem kell a lakószobák között számításba venni. e) Milyen esetben tekintendő két egymásbanyíló i helyiség egy vagy két lakószobának? Gyakran előfordul, hogy a lakószobára megállapított valamennyi feltételnek megfelelő két helviI ség egymásba nyílik, a helyiségeket azonban ajtó nem különíti el egymástól. Ez jellemző a hálófülkés (alkóvos) lakásokra is. Bár a jogszabály erről az esetről külön nem tesz említést, a kérdés eldöntésénél abból kell kiinj dulrti, hogy a két helyiséget egymástól elválasztó falban alkalmazott, ajtóval el nem látott nyílás milyen méretű. Ha a két szomszédos, a lakószobára megállapított általános feltételeknek egyébként megfelelő helyiség közötti válaszfalban eredetileg sem volt ajtó, s az ajtó nélküli falnyílás mérete a lakásban általánosan alkalmazott ajtóméreteket lényegesen (a válaszfal szélességének legalább felerészét) meghaladja, a helyiségeket egy, ellenkező esetben pedig két lakószobaként kell számításba venni. Ha valamely melegpadlós helyiséget (pl. hallt, hálófülkét) önmagában nem lehet lakószobaként j figyelembe venni (pl. alapterülete a 6 m2-t nem j éri el, illetőleg nincs ajtaja vagy ablaka), alapterületét ahhoz a közvetlen szomszédos lakószobához kell számítani, amellyel egy közös légteret alkot. f) A 12 m2-nél nagyobb hall milyen esetben tekintendő két személy elhelyezésére alkalmas lakószobának? A Vhr. 3. §-ának (2) bekezdése szerint a hall — a R. 2. §-ának (2) bekezdésében meghatározott feltételek fennállása esetén is — csak akkor minősül lakószobának, ha legalább egy 2 m széles falfelülettel rendelkezik, amely mellé a szomszédos nyílászárószerkezetek rendeltetésszerű használatának akadályozása nélkül fekvőhely elhelyezhető. Felmerült ezért a kérdés, hogy a 12 m2-nél nagyobb hall hány személy elhelyezésére alkalmas lakószobának minősül. Ezt a kérdést az dönti el, hogy a hall egy vagy két olyan 2 m széles falfelülettel rendelkezik-e. amely mellé egy, illetőleg két fekvőhely helyezhető el. Ha tehát a 12 m2-t meghaladó nagyságú hall legalább két 2 m széles vagy egy 4 m széles olyan falfelülettel rendelkezik, amely mellé két fekvőhely helyezh^'ő el, a helyiség két személy, ellenkező esetben pedig egy személy elhelyezésére alkalmas lakószobának minősül.