Tanácsok közlönye, 1960 (8. évfolyam, 1-86. szám)

1960 / 56. szám

534 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 56. szám. 16. §. (1) Szabálysértést követ el és 3.000,— forintig terjedhető pénzbírsággal kell sújtani azt, aki e rendeletben foglalt rendelkezés ellenére aj a védőoltáson vagy a lakosság szűrővizsgálatán vagy az orvosi vizsgálaton nem vesz részt, vagy a gyógyintézeti (kórházi) beutaló határozatnak nem tesz eleget; b) fertőző tbc-s vagy arra gyanús, vagy olyan személyt alkalmaz, illetőleg foglalkoztat az e rendelet értelmében előzetes orvosi vizsgálat alá tartozó munkakörben, aki az orvosi vizsgálaton nem vett részt; c) foglalkozását folytatja annak ellenére, hogy fertőző tbc-s vagy arra gyanús. (2) A szabálysértés miatt az eljárás a járási, illetőleg a városi (városi, fővárosi kerületi) tanács végrehajtó bizottsága igazgatási osztályának hatáskörébe tartozik. 17. §. (1) Ez a rendelet az 1961. évi január hó 1. napján lép hatályba; egyidejűleg az 1940. évi VI. törvénynek a gümőkór elleni védekezésre vonatkozó rendelkezései, az 1942. évi XII. törvény 21. §-a, továbbá a 60/1953. (XII. 20.) M. T. számú rendelet 1. §-a helyébe lépett 38/1958. (VI. 10.) Korm. számú rendeletnek2 a tbc. elleni védőoltásra vonatkozó rendelkezései hatályukat vesztik, az 51/1954. (VIII. 6.) M. T. számú rendelet3 7. §-a pedig megfelelően módosul. (2) E rendelet végrehajtásáról az egészségügyi miniszter az érdekelt miniszterekkel (országos hatáskörű szervek vezetőivel) és a Szakszervezetek Országos Tanácsa elnökével, illetőleg a 2. §-ban, 3. § (2) bekezdésében, a 8. §-ban, a 13. § (2) bekezdésében és a 14. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezések tekintetében az illetékes miniszter az egészségügyi miniszterrel egyetértésben gondoskodik. Apró Antal s. k., a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány első elnökhelyettese. 2 A rendeletet a Tanácsok Közlönye 1958. évi 51. száma közli. 3 A rendeletet lásd a Tanácsok Közlönye 1954. évi 51. számában! Helyesbítés. A Magyar Közlöny 1950. augusztus 28-i, 73. számában közzétett, a Tanácsok Közlönye ez évi 54. számában is közölt, a lakbérpótlékról, az albérleti és ágybérleti díjakról szóló, a 38/1960. (VIII. 28.) Korm. számú rendelettel kiegészített 3/1960. (I. 10.) Korm. számú rendelet végrehajtásáról rendelkező 3 1960. (VIII. 28.) É. M.—P. M. számú együttes rendelet Vhr. 1. §. (4) bekezdésének negyedik sora helyesen: „lőire sem, ha a bérlő olyan egyedül élő és? -. . ? (Leírási hiba.) Vegyes rendelkezések A LEGFŐBB ÜGYÉSZSÉG ÁLLÁSFOGLALÁSAI Államigazgatási jog. Az 1958. október 23-a és 1957. március 31-e között jogellenesen külföldre távozott személyek találmányaiból és újításaiból származó díjkövetelések az 1957. évi 3?. sz. tvr. alapján akkor száílanak át a jogosultra, ha azok az országhatár átlépésének időpontja előtt keletkeztek. A tanácsoknál, vállalatoknál és egyéb érdekelt szerveknél kétségek merültek fel és ennek következtében nem folyik egységes gyakorlat abban a tekintetben, hogy az 1957. évi 32. tvr. hatálya alá tartozó, jogellenesen külföldre távozott személyek találmányaiból és újításaiból eredő díjak kit illetnek meg és hogyan kezelendők. Az 1957. évi 32. tvr. 2. §-ának (1) bekezdése értelmében a külföldre távozottnak az országhatár átlépése időpontjában megvolt vagyona száll át a 3. §-ban megjelölt személyekre, illetőleg az államra. Ennek megfelelően a külföldre távozottak találmányaiból és újításaiból származó díjkövetelések csak akkor esnek az átszállásra vonatkozó rendelkezések hatálya alá, ha azok az országhatár átlépésé* nek időpontja előtt keletkeztek. A keletkezés időpontját az újításokról és találmányokról szóló 53/1D55. (VIII. 25.) M. T. számú rendeletre figyelemmel kell megállapítani. Eszerint, ha az újítás pénzben ki nem fejezhető népgazdasági eredménnyel jár, a követelés a díj megállapításával keletkezik. Pénzben kifejezhető eredmény esetén a követelés részletekben keletkezik és az említett rendelet 9. § (1)—(3) bekezdése alapján kell megállapítani a keletkezés idejét, amely egybeesik az esedékesség idejével. A feltalálói díjak tekintetében, a rendelet 40. §-ának lényegében hasonló rendelkezései szerint kell megállapítani a követelés keletkezésének idejét, amely szintén egybeesik az esedékesség idejével. Ha az 1957. évi 32. sz. tvr. 3. §-ában megjelölt személyek igényüket a 4. §-ban előírt.határidőben — tehát 1957. július 2. napjáig — bejelentették és jogosultságukat az illetékes tanács végrehajtó bizottságának igazgatási osztálya megállapította, részükre a határátlépés előtt keletkezett követelésből származó díj — a vagyonátruházási illeték levonásával —l kifizethető. A díj kifizetése előtt az illeték összegének megállapítása végett a külföldre távozott személy utolsó állandó belfö;di lakóhelye szerint illetékes illetékkiszabási és vállalati adóhivatalt meg kell keresni. A hivatal az illetéket az esetleg már korábban kifizetett díjak és a jogosult részére átszállott vagyontárgyak értékének összeszámításával köteles megállapítani. Az illetékkulcs progresszivitására tekintettel ilyen összeszámítást kell elvégezni és a már kiszabott illetéket ennek megfelelően kell helyesbíteni azokban az esetekben is, amelyekben a díjkifizetés már korábban megtörtént. Ha igényjogosult hozzátartozó nincs, vagy van ugyan, de igényét határidőn belül nem jelentette be, az országhatár átlépése előtt keletkezett követelésből származó díj a tvr. 5. §-a alapján a Magyar Államra száll át, azt az 1/1957. (VI. 2.) P. M.—I. M. rendelet 13. §-a alapján át kell utalni a 103.600 számú „Pénzügyminisztérium, vegyes bevételi számla, Budapest," elnevezésű számlára. Az országhatár átlépése után keletkezett találmányi vagy újítási 'díjak a külföldre távozott személyt illetik meg, és az 1950. évi 30. tvr. értelmében devizakülföldinek járó követelésnek minősülnek. Ezeket a találmányt vagy újítást használó vállalatok, illetve, ha a díjak hozzájuk folytak vagy folynak be, a tanácsok végrehajtó bizottságai a Magyar Külkereskedelmi Bank Rt-nál (Budapest V Rosenberg háeaspár utca 4.1 a külföldi nevén vezetett' zárolt számlára kötelesek befizetni. (A P^zügyminiszténumnak és aZ Igazságügyminiszténumnak a Legfőbb Ügyészséggel egyetértésben kialakított együttes állásfoglalása.)