Tanácsok közlönye, 1960 (8. évfolyam, 1-86. szám)
1960 / 37. szám
37. szám. TANÁCSOK KÖZLÖNYE 315 Polgári jogi értelemben a költségeket a következőképpen csoportosíthatjuk: aj szükséges költség, amit a dolog fenntartására, rosszabbodásának, vagy fenyegető károk elhárítására költenek, feltéve, hogy az gazdaságilag igazolható volt, tehát a költség nem haladta meg az abból- várható előnyt; b) hasznos költség minden kiadás, amely a dolog értékének növelésére, a dolog gyümölcsözővé tételére, vagy ennek fokozására szolgál; c) fényűző költség, amely a dolog rendszeres értékét nem emeli, vagy legalább is nem a költekezés arányában, hanem inkább csak a költekező személyes kedvtelését szolgálja. A dolog hasznai alatt mindazt az előnyt értjük, amely a dolog használásával jár. A vagyoni előnyök közül különös jelentősége van az ún. gyümölcsnek. Gyümölcsnek nevezzük azt a dolgot, amely egy másik dologtól időszakonként visszatérően származik. Megkülönböztetünk természeti és polgári gyümölcsöt. Természeti gyümölcs pl. a termény és termés, polgári gyümölcs pedig az a hozadék, amelyet a dolog valamely jogviszonynál fogva nyújt, ilyen pl. a bér, vagy a haszonbér. Kár alatt a polgári jogban azt a csökkenést értjük, amely valakinek a vagyoni helyzetében valamely esemény nyomán előállt. A meglevő vagyoni érték csökkenésén felül kár a várható gyarapodásnak az esemény következtében való elmaradása is. Kár pl. a még nem termő, de több éven át ápolt gyümölcsfa kivágása esetén a fa megsemmisítése; kárként jelentkezik azonban a várható termés elmaradása is. Az eljárásban a károkkal, hasznokkal és költségekkel kapcsolatos intézkedés előtt vizsgálni kell a jogalap nélküli birtokos jó-, illetőleg rosszhiszeműségét. Rosszhiszeműség a polgári jogban annyit jelent, hogy valamely személy tudja, vagy legalábbis tudnia kellene, hogy a látszólag fennálló helyzet nem jogos, illetve a látszólag jogosnak tűnő helyzet valójában nem jogos. A rosszhiszemű birtokos a teljes szükséges költségek megtérítését követelheti. Követelheti emellett a hasznos költségeket is, ezeket azonban nem feltétlenül teljes összegben, hanem csak olyan mértékben, amilyen mértékben a hasznos beruházás a dolog értékét ténylegesen emelte. Pl. ha a házat újra cserepezteti, a rosszhiszemű birtokost nem a cserepezés teljes költsége illeti meg, hanem csak az az érték, amennyivel a ház értéke a cserepezés folytán növekedett. A jóhiszemű birtokos viszont a szükséges és hasznos költségek teljes megtérítésére is igényt tarthat. A jóhiszemű birtokos sem követelheti azonban a hasznos költségeket teljes egészében, hanem abból le kell vonni az általa beszedett hasznok értékét. Le kell tehát például vonni a tehén tejének értékét abból az összegből, melyet a birtokos a tehén tartására hasznos költségként fordított. A Ptk. a szükséges költségek közé nem számítja a dolog fenntartásával rendszerint együtt járó kisebb kiadásokat. A birtokos, függetlenül attól, hogy jó- vagy rosszhiszemű, elviheti az általa létesített berendezési és felszerelési tárgyakat. Az elvitel jogára vonatkozóan a Ptk. azt a megszorítást tartalmazza, hogy az elvitel jogát csak az állag sérelme nélkül lehet gyakorolni. A hasznok kiadásában álló kötelezettség megállapításánál a Ptk. ugyancsak különbséget tesz a jóhiszemű és a rosszhiszemű birtokos között. A rosszhiszemű birtokos a meglevő hasznokat köteles kiadni, a jóhiszemű birtokos azonban nem. A rosszhiszemű birtokos köteles az elfogyasztott, értékesített, valamint beszedni elmulasztott hasznok értékének megtérítésére is. A rosszhiszemű birtokost a Ptk. felelőssé teszi nemcsak azokért a károkért, amelyeknek elhárítása elvárható volt. azaz amelyet szándékosan, vagy gondatlanul okozott, hanem a véletlenül okozott további károkért is, ha csak nem bizonyítja, hogy a kár a jogosultnál is bekövetkezett volna. Abban az esetben, ha a visszakövetelés során az egyébként jóhiszemű birtokosnak olyan tények jutnak tudomására, amelyek minden tisztességes állampolgár számára nyilvánvalóvá teszik, hogy a birtoklásra nincs érvényes jogcím, akkor a birtokos jogi helyzete súlyosabb lesz és a fellépő jogosulttal szemben rosszhiszemű birtokossá válik. A károk, hasznok és költségek kérdésében tehát a titkár akkor tud megalapozottan határozni, ha intézkedésének meghozatala előtt elsősorban a birtokos jó-, illetve rosszhiszeműségét, valamint azt vizsgálja, nem történt-e a birtokszerzés bűncselekmény útján, erőszakosan, vagy alattomos úton< A jóhiszeműség, illetve a rosszhiszeműség vizsgálata nélkül e kérdésben érdemben megalapozottan határozni nem lehet. II. TARTÁSI ÉS ÉLETJÁRADÉKI SZERZŐDÉSSEL KAPCSOLATOS FELADATOK. 1. Az eljárás alapjául szolgáló jogszabályok. Az 1959. évi IV. törvény és az 1960. évi 11. sz< törvényerejű rendelet a tartási és életjáradéki szerződések ellenőrzésével, valamint a békéltetés megkísérlésével kapcsolatban a következő rendelkezéseket tartalmazza: 1959. évi IV. törvény: 586. §. (1) Tartási szerződés alapján az egyik fél köteles a másik felet saját háztartásában megfelelően eltartani. (2) A tartási szerződést írásban kell megkötni; a szerződés írásba foglalásának elmulasztása eseté-* ben is érvényes a szerződés, ha az egyik fél a tartást ellenszolgáltatás fejében hosszabb időn át szolgáltatta.