Tanácsok közlönye, 1959 (7. évfolyam, 1-93. szám)

1959 / 87. szám

932 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 87. szám. A közös szarvasmarhaállomány növelését elősegíti, ha a termelőszövetkezetek a tenyésztési célokra már nem 1 megfelelő, de szaporításra még alkalmas teheneket és üszőket legalább egyszer borjaztatják. A közös állomány növelésének legfontosabb feltétele, hogy a termelőszövetkezetek valamennyi tenyésztésre és szaporításra alkalmas üszőborjút felneveljék, azokat vá­gás céljára ne adják el és hízóba ne állítsák, az előhasi tehenek megtartásáról már ismert tejtermelésük alapján döntsenek, s ennek érdekében gondoskodjanak a tejterme­lés feljegyzéséről. A közös szarvasmarhaállomány saját erőből történő fej­lesztését az állam hitelnyújtással, illetve hitelelengedéssel segíti elő. 2. Az új és a jelentős területtel megnövekedett terme­lőszövetkezetek közös szarvasmarhaállományát lehetőleg a tagok tulajdonát képező szarvasmarhák bevitele útján kell kialakítani. A bevitt állatok értékét a szövetkezeti alapra történt levonással csökkentett mértékben a belépő tag részére ki kell fizetni. A bevitel fokozása érdekében gondot kell fordítani arra, hogy a bevitt szarvasmarhákat tenyészértéküknek megfelelően értékeljék, s az ár meg­állapításánál vegyék figyelembe a belépő tag által az ál­latra már előzőleg kötött tenyészállatnevelési, illetve ál­lathizlaiási szerződést. A közösbe bevitt szarvasmarhák szövetkezeti alapra tör­ténő levonással csökkentett értékének kifizetésére a ter­melőszövetkezetek középlejáratú hitelt kérhetnek. A hitel folyósításakor a marhalevelet záradékolás céljából a bank­fiókhoz be kell nyújtani. Ha a szarvasmarhák 2 éven be­lül eladásra kerülnek, a hitelt azonnal vissza kell fizetni. 3. Azokban a termelőszövetkezetekben, amelyekben a megfelelő közös szarvasmarhaállomány saját szaporulat­ból, vagy bevitel útján nem volt biztosítható, a közös szarvasmarhaállományt felvásárlás útján kell kialakítani. A termelőszövetkezetek kössenek megállapodást tag­jaikkal a háztáji szarvasmarhaállomány szaporulatának, valamint a hízóba állítható növendék- és felnőtt szarvas­marháknak az átvételére és elsősorban ezeket az állatokat vásárolják meg. A közös szarvasmarhaállomány kialakítása, illetve fej­lesztése érdekében 1960-ban is nőivarú tenyész-szarvas­marha felvásárlási akciót kell szervezni. Az akciót a Te­nyészállatforgalmi Gazdasági Iroda (a továbbiakban: TEGI) bonyolítja le. Az akció során tenyész-szarvasrnar­hákat elsősorban az új és a jelentős területtel megnöve­kedett termelőszövetkezetek részére lehet juttatni. Azok a régebben alakult termelőszövetkezetek, melyek az el­múlt évek során állami akció keretében tenyészmarha­juttatásban már részesültek, a jelentős területnövekedés esetét kivéve csak akkor kaphatnak ismét tenyészmarhát, ha saját hibájukon kívül nem tudták a juttatott törzset tenyésztésben tartani. A termelőszövetkezetek tenyész­szarvasmarha törzset állami hitelből általában csak egy alkalommal vásárolhatnak és a tenyésztörzsek kialakításá­hoz elsősorban üszőt kaphatnak. Egy tenyésztörzs általá­ban 15—30 üszőből áll. Az állam a tenyész-szarvasmarhák felvásárlásához a termelőszövetkezetek részére a saját erő kiegészítésére meghatározott keretben középlejáratú hitelt biztosít. A tonyész-szarvasmarhákat a termelőszövetkezetek ré­szére állami, kísérleti, tan- és célgazdaságokból, \ -\\ állatnevelési szerződéssel lekötött üszőkből, szükség ese­tén szabadpiaci felvásárlás útján kell biztosítani. A felvásárolt tenyész-szarvasmarhák után az állam vi­seli a) a szerződéses nevelési ár és a mindenkori szabadpiaci ár közötti különbözetet, a minőségtől függően 2—6 Ft-ig; b) a lebonyolítási, valamint 30 km-nél nagyobb távolság esetén a szállítási költs d^sket. E kedvezmények juttatásának előfeltétele, hogy a vá­sárláskor a szükséges takarmány és a férőhely a terme­lőszövetkezetben rendelkezésre álljon. A feltételek fenn­állását a járási (városi, városi kerületi) tanács végrehajtó bizottságának mezőgazdasági osztálya (a továbbiakban; járási mezőgazdasági osztály) a bankfiókkal egyetértésben vizsgálja és igazolja. A kedvezményes tenyészállatakció keretében vásárolt szarvasmarhák — állategészségügyi okokból történő érté­kesítés esetét kivéve — 2 évig nem értékesíthetők. A termelőszövetkezetek közvetlenül maguk is vásárol­hatnak szarvasmarhákat, ilyen esetben azonban ártámo­gatásban nem részesülhetnek. 4. A termelőszövetkezetek szarvasmarhaállományánaki és vágómarhahústermelésének növelése érdekében 1960­ban is kedvezményes akciót kell szervezni az eladásra felkínált borjak termelőszövetkezetekben történő tovább­nevelésére. Az akció keretében az állatforgalmi vállalatok — a termelőszövetkezetek igényeinek megfelelően — vá­sároljanak fel és három-négy hónapos korban helyezzenek ki borjakat olyan termelőszövetkezetekbe, amelyek a borjúneveléshez szükséges feltételekkel rendelkeznek. A borjak nevelésére a termelőszövetkezetekkel szerződést kell kötni és 6 hónapos koruk elérésekor a termelőszövet­kezeteknek átadott minden állat után 1 q korpát kell ál­lami áron juttatni. A termelőszövetkezetek a borjak átvételi árának fede­zésére — az állatforgalmi vállalattal megkötött hizlalás! szerződés alapján — rövidlejáratú hitelt vehetnek igénybe. A nevelésre vásárolt borjak elhelyezését és tartását gondosan elő kell készíteni. Ennek érdekében a községi (kör-) állatorvos mindenütt vizsgálja meg a kihelyezendő borjak elhelyezési lehetőségeit és a tartási körülményeket, s az átvétel után is rendszeresen kísérje figyelemmel a borjak egészségi állapotát. 5. A termelőszövetkezetekben 1960-ban tervszerűbbé kell tenni a szarvasmarhahizlalást. Nagyobb számú hizla­lási szerződést azokkal a termelőszövetkezetekkel kell kötni, amelyekben — elsősorban saját nevelésből — főként bika, tinó és szaporításra már alkalmatlan nőivarú alap­anyag rendelkezésre áll. A járási mezőgazdasági osztály a hizlalási terveket csali abban az esetben hagyja jóvá, ha a tervezett hizlalás mellett a tenyész-törzsállomány kialakítása is biztosítható. Szarvasmarhát hizlalás céljára a termelőszövetkezetek­kel a megyei állatíorgalmi vállalatok járási kirendeltsé­gei szerződik le. A hizlaláshoz szükséges alapanyag az állatforgalmi vál­lalaton keresztül történt szállítás útján Is biztosítható.

Next

/
Oldalképek
Tartalom