Tanácsok közlönye, 1959 (7. évfolyam, 1-93. szám)

1959 / 43. szám

43. szám. TANÁCSOK KÖZLÖNYE 439 A zárszámadásban az igazgatóság köteles elszá­molni a beszedett kezelési és karbantartási költ­ségek felhasználásáról, a felújítási alap 'bevételei­ről és kiadásairól, valamint az esetleges egyéb be­vételekről és kiadásokról. 40. Az igazgatóság köteles minden év végin a lakásszövetkezet vagyontárgyairól leltárt felvenni. VIII. A lakásszövetkezet felügyelete. 41. A lakásszövetkezet feletti főfelügyeletet az építésügyi miniszter, a felügyeletet pedig Buda­pesten a Fővárosi Tanács végrehajtó bizottságá­nak VIII. Városrendezési és Építészeti osztálya, vidéken a megyei és városi tanács végrehajtó bi­zottságának építési és közlekedési osztálya gya­korolja, pénzügyi vonatkozású kérdésekben a Ta­karékpénztár illetékes szervével egyetértésben. A felügyeletet ellátó építésügyi szakigazgatási szerv a közgyűlés határozatát, amennyiben az jog­szabályba, vagy az alapszabályba ütközik, az ügyész, illetőleg a határozat meghozatalától szá­mított 30 napon belül a szövetkezet bármelyik tagja kárelmére megsemmisítheti. 42. A lakásszövetkezet pénzeszközeit a Takarék­pénztárnál vezetett számlán tartja. A Takarékpénztár az általa vezetett szövetkezeti számla alapián a szövetkezet ügykezelését, könyv­vezetését, számadását, leltárát bármikor felülvizs­gálhatja. A földművelésügyi miniszter 32 1959. (Mg. É. 21.) F. M. számú utasítása a szarvasmarha mesterséges termékenyítési szervezet bővítéséről és a szarvasmarha mesterséges termékenyítés fokozott alkalmazásáról. (Nem teljes szöveg.) A szarvasmarhatenyésztés továbbfejlesztése érdekében a 2.258/1955. (XII. 31.) számú minisztertanácsi határozat alapján — a pénzügyminiszterrel egyetértésben — a kö­vetkező utasítást adom ki: J. A mesterséges termékenyítési hálózat fejlesztése. 1. A szarvasmarha mesterséges termékenyítés fokozott alkalmazása érdekében a mesterséges termékenyítési szer­vezetet a termékenyítési főállomások, alközpontok és fiókállomások (a továbbiakban: termékenyítési állomások) hálózatának fejlesztésével, s a termelőszövetkezeti és más községekben (városokban), valamint az állami, kísérleti, tan- és célgazdaságokban (a továbbiakban: állami gazda­ságok) újabb inszemináló-helyek létesítésével, továbbá kellő számú inszeminátor kiképzésével és munkábaállí­tásával jelentékenyen tovább kell bővíteni. Emellett kívánatos, hogy a fejlett szarvasmarhatenyész­tést folytató mezőgazdasági termelőszövetkezetek szintén széles körben alkalmazzák a szarvasmarha mesterséges termékenyítést, s ehhez megfelelő inszemináló-helyek létesítéséről és inszeminátorok alkalmazásáról maguk gondoskodjanak. III. Inszemináló-helyek létesítése és üzemeltetése. 4. A községekben (városokban) inszemináló-helyek lé­tesítése és üzemeltetése a községi (városi) tanács végre­haj ió bizottságának, illetőleg — ahol legeltetési oizottsag működik — a legeltetési bizottságnak a feladata. A köz­ségi (városi) inszemináló-helyek létesítéséről elsősorban a bikák tenyésztésből való kivonásával felszabaduló apa­állatistállók megfelelő átalakítása útján kell gondoskodni. A helyi inszeminálás céljára állami gazdasásokban lé­tesített inszemináló-helyek üzemeltetéséről vsuó gondos­kodás az állami gazdaságok feladata. Ha heiyi insze­minálás céljára termelőszövetkezetben létesítenek külön inszemináló-helyet, azt a termelőszövetkezetnek kell üze­meltetnie. ÍV. A költségek fedezése. 6. Az inszeminátorok működésével kapcsolatos személyi és dologi kiadások fedezetét a) a termékenyítési főállomások állományába tartozó inszeminátorok esetében a termékenyítési főállomás költ­ségvetésében, b) az állami gazdaságok alkalmazásában álló inszeminá­torok esetében az állami gazdaságok pénzügyi tervében kell biztosítani. A termelőszövetkezetek által alkalmazott inszemináto­rok működésével kapcsolatos személyi és dologi kiadások fedezéséről a mezőgazdasági termelőszövetkezet bevétel— kiadási költségvetése keretében kell gondoskodni. 7. Az inszeminátorokat műszerekkel, védő- és munka­ruhával, valamint a szükséges egyéb felszerelési tárgyak­kal az alkaimazó szerv köteles ellátni. 8. A közsági (városi) és a legeltetési bizottsági volt in­szeminátorok közlekedési eszközeit (motorkerékpár, ke­rékpár, fogat) a termékenyítési főállomásoknak könyv­jóváírással át kell adni. Ezek üzemeltetéséről a jövőoen a termékenyítési főállomás a saját költségvetése terhére köteles gondoskodni. 9. A községi (városi) inszemináló-helyek üzemeltetésé­vel kapcsolatos költségeket (a takarítás és a fűtés költ­ségeit, az inszeminálásnál segédkezők munkabérét) a le­geltetési bizottság költségvetésében, ahol pedig legeltetési bizottság nem működik, a községi (városi) tanács költség­vetésében, az állami gazdaságokban létesített inszemináló­helyek üzemeltetésével kapcsolatos költségeket az állami gazdaságok pénzügyi tervében kell biztosítani. A termelő­szövetkezetek által létesített külön inszemináló-helyek üzemeltetésével kapcsolatos költségek fedezéséről a mező­gazdasági termelőszövetkezet bevétel—kiadási költségve­tése keretében kell gondoskodni. V. Vegyes rendelkezések. 10. A megyei mezőgazdasági osztály vezetője gondos­kodjék, hogy a jelen utasításnak a termelőszövetkezeteket érintő rendelkezéseiről a termelőszövetkezetek megfelelő tájékoztatást kapjanak. 11. A jelen utasítás rendelkezéseit az 1959. évi január hó 1. napjától kezdődő hatállyal kell alkalmazni. A 15/ 1956. (Mg. É. 9.) F. M. számú utasítás hatályát veszti. Magyari András s. k., földművelésügyi miniszterhelyettes. Az élelmezésügyi miniszter 126/1959. (Élip. É. 18.) Élm. M. számú utasítása raktári kártevők elleni védekezésről. A rágcsálók és rovarok irtásáról szóló 1.063/1954. (VIII. 20.) számú minisztertanácsi határozatban, va'amint az 5/1955. (X. 1.) Eü. M. számú rendelet 3. § (5) bekezdésé­ben foglaltak végrehajtására az érdekelt miniszterekkel, valamint a Szövetkezetek Országos Szövetsége elnökével egyetértésben a következőket rendelemi

Next

/
Oldalképek
Tartalom