Tanácsok közlönye, 1959 (7. évfolyam, 1-93. szám)

1959 / 43. szám

440 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 43. szám. 1. Minden állami vállalat vagy szövetkezet által ter­ményraktározásra használt épületben, helyiségben min­den év június 5. és 30. napja között szervezett takarítást és rovarirtást, illetőleg megelőző DDT-kezelést (a továb­biakban: irtás) kell végezni. A malmokban, a Termény­értékesítő és Raktározási Vállalat, valamint a MAHART terménytárolásra használt raktáraiban, továbbá azokban az egyéb raktárakban, ahol az átmenő készletek azt indo­kolttá teszik, az irtás a megjelölt időszaktól eltérő idő­pontban is — legkésőbb azonban augusztus 10. napjáig — végrehajtható. 2. Az irtást — az Élelmezésügyi Minisztérium által már az előző években kiadott technológiai utasítás figyelem­bevételével — 10% DDT hatóanyagot tartalmazó Hungá­ria Matador porozó és permetező szerrel kell végezni. A porozószert a raktárak padozatáról az irtást követő negyedik napon maradéktalanul el kell takarítani és az új termés beraktározása előtt a raktárakat 14 napon át szellőztetni kell. 3. Az irtás elvégzésére kötelezett vállalatok és szövet­kezetek felügyeleti szervei évenként egy ízben, július 10. napján kötelesek tájékoztatást adni az Élelmezésügyi Minisztérium terményforgalmi és raktározási igazgatósá­gának az irtási munka elvégzéséről. 4. Az utasításban foglaltak végrehajtását a felügyeletet gyakorló szervek ellenőrizzék. 5. Ezúton is felhívom a figyelmet az 5/1955. (X. 1.) Eü. M. számú rendelet 7. §-ára, mely szerint azzal szemben, aki e rendelet rendelkezéseit és annak végrehajtá3i uta­sítása alapján tett intézkedéseket megszegi vagy kijátssza, amennyiben a cselekmény nem minősül szabálysértésnek, a közegészségügyi-járványügyi állomás igazgatója a 2.203/ 1954. (XII. 24.) számú minisztertanácsi határozatban biz­tosított jogkörében pénzbírságot szabhat ki. Sághy Vilmos s. k., élelmezésügyi miniszterhelyettes. Vegyes rendelkezések A fölözött tej és író árváltozása. Az Élelmezésügyi Minisztérium 411.335 1959. Á. H. számú leiratával a takarmányozási célra szolgáló fölözött tej és iró bruttó termelői árát az állami, kísérleti, tan- és cél­gazdaságok, valamint a termelőszövetkezetek részére 0.60 Ft/l-ről 0.45 Ft/l-re szállította le. Ez az ár tejipari üzem telepén átvett fölözött tejre és íróra vonatkozik. Az egyéni termelők a fölözött tejet és az irót továbbra Is 0.60 Ft/l áron kapják. Földművelésügyi Minisztérium. Hatóságilag megállapított fogyasztói árak alkalmazása a magánkisiparban. A 27/1957. (V. 18.) Korm. sz. rendelet1 2. §-a értelmében a magánkisipar által előállított termékekre és szolgálta­tásokra nézve a hatósági árjegyzékekben feltüntetett árak — egyes, a 2. § (3) bekezdésében felsorolt kivételektől elte­kintve — nem érvényesek és ezekre nézve rendeletben vagy leiratban árhatósági lag megállapított árak hatályu­kat vesztették. A 7/1958. (I. 23.) Korm. sz. rendelet2 3. §-a ezen annyi­ban módosított, hogy az árjegyzéki árat kell alkalmazni az állami és szövetkezeti kereskedelem útján forgalomba hozott minden olyan termékre, amelyet a magánkisiparos az árjegyzékben meghatározott minőségben és kivitelben állít elő. Az utóbb említett rendelet 4. §-a kimondja még azt is, hogy az állami és szövetkezeti kereskedelem mind­azokra a termékekre, amelyeket a magánkisipartól szerez be, köteles fogyasztói ármegállapítást kérni, ha azoknak fogyasztói ára nincs megállapítva. Ilyen esetekben a ma­gánkisiparos által érvényesíthető eladási árat az árhatóság a kereskedelmi haszonkulccsal csökkentett fogyasztói ár­nak megfelelőn állapítja meg. Az új ipari termelői árrendezés keretében kiadott ár­jegyzékkel kapcsolatosan a 71/1958. (XII. 31.) Korm. sz. rendelet 1. §-a kimondja, hogy az a magánkisiparosokra csak annyiban kötelező, amennyiben azt jogszabály vagy árhatósági rendelkezés kifejezetten elrendeli. Egyébként a magánkisiparosok által érvényesíthető árakra nézve külön rendelkezések irányadók. Nem lehet ilyen külön rendelkezésnek tekinteni a 27/ 1957. (V. 18.) Korm. sz. rendelet hatálybalépte előtt ér­vényben volt magánkisipari ármegállapításokat. Ezek ugyanis az említett rendelet értelmében hatályukat vesz­tették, de az új ipari termelői árrendszer keretébe helye­sen aligha is illeszkednének be. A magánkisiparra érvé­nyes külön rendelkezésen tehát egyebek között olyan ár­megállapító rendelkezést kell érteni, amelyet az árható­ság a 7/1953. (I. 23.) Korm. sz. rendelet 4. §-a alapján adott ki, feltéve, hogy az így megállapított ár 1959. január 1-ével vagy azt követően nem változott. Mindebből következik, hogyha a magánkisiparos olyan terméket állít elő, amelynek hatóságilag reá kötelezően megállapított ára nincs, a terméknek az állami vagy szö­vetkezeti kereskedelem részére történő átadása előtt áz átvevő kereskedelmi vállalatnak (szövetkezetnek) az ille­tékes árhatóságtól a fogyasztói ár megállapítását kell kérnie. ORSZÁGOS ÁRHIVATAL ÁRFELÜGYELET 1 A rendeletet a Tanácsok Közlönye 1957. évi 33. száma közli. 2 A rendelet a Tanácsok Közlönye 1958. évi 8. számá­ban jelent meg. Sierltea*": Masvar Forradalmi Munkás Paraszt Kormány Titkársága. Kiadja: Magyar Közlöny Lapkiadó Vállalat. 16790,2 — Znnyi Nyomda, Budapest, V. Bajcsy-Zsilinszky út 78. — Felelős: Bolgár Imié.

Next

/
Oldalképek
Tartalom