Tanácsok közlönye, 1958 (6. évfolyam, 1-95. szám)

1958 / 89. szám

770 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 89. szám. 8. A kivetési főösszesítő felterjesztésével egyidejűleg közölni kell azt is, hogy az 1958. évi folyamán milyen összeg folyt be az adóbevételi számlákra a vállalatok és intézmények által vendégenként és naponként fizetett 70 filléres adótételből, valamint az IBUSZ fizetővendéglátó szolgálata által átutalt vendégenkénti és naponkénti 1,50 Ft-os, illetve 1 Ft-os házadótételekből. 9. A házadóbevallási nyomtatványoknak a fővárosi, megyei, megyei jogú városi tanácsok vb. pénzügyi osztályai részére való megküldéséről a Pénzügyminisztérium gondoskodik. A lajstromnyomtatványokat a fővárosi, megyei, megyei jogú városi tanácsok vb. pénzügyi osztályai 1958. december 20-ig — a takarékosság szem előtt tartásával — a Pénzügyi Nyomtatványellátó és Lapkiadó Vállalat Nyomtatványraktárából közvetlenül rendeljék meg Polónyi Szűcs Lajos s. k., a pénzügyminiszter első helyettese, A belkereskedelmi miniszter 111/1958. (K. É. 42.) Bk. M. számú utasítása egyes tartós fogyasztási cikkek SZOT utalvány alapján történő forgalombahozataláról. A Szakszervezetek Országos Tanácsával (a továbbiakban: SZOT) egyetértésben az 1959. évi január hó L napjától kezdődően a villanytűzhelyek, hűtőszekrények, háromajtós, festett, dörzsölt és fényezett szekrények, konyhagarnitúrák (4000.— forint értékhatárig), valamint 1 és 2 személyes fa- é> fémvázas rekamiék forgalomba kerülő mennyiségének meghatározott hányadát a SZOT által kibocsátott utalványra kell kiszolgálni. A SZOT által kibocsátott utalványra kiszól gálható fogyasztási cikkek mennyiségét, valamint a lebonyolítás módozatait a Belkereskedelmi Minisztérium illetékes főigazgatóságai szabályozzák. Halász János s. k., belkereskedelmi miniszterhelyettes. Vegyes rendelkezések A LEGFŐBB ÜGYÉSZSÉG ÁLLÁSFOGLALÁSA Lakásügyi kérdések.* I. A megüresedett társbérleti lakrészt nem kötelező ü másik társbérlőnek kiutalni, ha ennek jogos lakásigénye az általa ipari, illetőleg kereskedelmi tevékenység folytatása céljára használt lakószoba beszámításával kielégítettnek tekinthető. A 15/1957. (III. 7.) Korm. sz. rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 30. § (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy ipari, vagy kereskedelmi tevékenység folytatása céljára lakásban szobát (munkaszoba) juttatni nem lehet. Az ilyen célra használt szobát azonban csak akkor lehet igénybevenni, ha a lakásügyi hatóság a lakás környékén más — nem lakás céljára szolgáló — megfelelő helyiséget biztosít. A Vhr. 84. § a) pontja kimondja azt is, hogyha valamelyik társbérleti lakrész megüresedik, elsősorban a többi társbérlő jogos lakásigényét kell kielégíteni. A két rendelkezés egybevetéséből egyes szervek arra a téves következtetésre jutottak, hogy az ipari, vagy * A jelen fejezetben idézett 35/1956. (IX. 30.) M. T. sz. rendelet („R'), valamint a végrehajtásra kiadott 15/ 1957. (III. 7.) Korm. sz. rendelet Vhr. egybedclgozott szöveggel a Tanácsok Közlönye 1957. évi 15. számiban jelent meg. kereskedelmi célra használt szobát a bérlő jogos lakásigényének kielégítettsége szempontjából figyelmen kívül kell hagyni, mivel azt ipari, illetőleg kereskedelmi tevékenység céljára használja. E szerint az álláspont szerint a megüresedett társ/bér* leli lakrész kiutalása kötelező akkor is, amikor a visszamaradt társbérlő jogos lakásigénye a megüresedő lakrészre csak az ipari stb. tevékenység céljára használt szoba figyelembevétele nélkül terjed ki. (Pl. egy háronv* tagú család kétszobás társbérleti lakrészének egyik szobáját szabóműhely céljára használja. A megüresedő szomszéd lakrészre a jogos lakásigénye csak akkor terjedne ki, ha a szabóműhelynek használt szobát nem lehetne a jogos lakásigény szempontjából figyelembe venni.) Ez az álláspont törvénysértő. A Vhr. 30. §. (1) bekezdéséből nyilvánvaló, hogy ipari* illetőleg kereskedelmi tevékenység folytatása céljára lakószobát juttatni nem lehet. Az ilyen célra használt lakószoba jellegén nem változtat, hogy abban pl. szabókisiparos, fodrász stb. ipari tevékenységet folytat. Meg kell jegyezni, hogy az a kisiparos, aki a lakásban folytatja az iparát, ipari tevékenység folytatására alkalmas^ más helyiségre igényjogosult. Ebből következik, hogy azt a szobát, amelyet — lényegében rendeltetésellenesen — ipari tevékenység céljára használnak, a jogos lakásigény vonatkozásában lakószobának kell tekinteni. Abban aa esetben ugyanis, ha az ilyen szobát a jogos lakásigény szempontjából nem lehetne figyelembe venni, a bérlő végeredményben éppen ipari, vagy kereskedelmi tevékenység folytatása céljára kapna lakószobát a Vhr. 84. §-ának alkalmazása esetén. Vagyis különszobához jutna erre a célra, bár egyébként a jogos lakásigényének a mértéke nem terjed ki a megüresedett társbérleti lakrészre. A Vhr. 30. §-ának (1) bekezdése viszont ezt kifejezetten megtiltja. Nem hagyható figyelmen kívül az állásfoglalás kialakításánál az sem, hogy az igényt meghaladó lakrész kiutalása esetén is fennmaradna a kisiparosnak, kiskereskedőnek az a joga, hogy ipari, vagy kereskedelmi tevékenység folytatása céljára szolgáló helyiséget igényeljen és törvénysértés nélkül lehetne részére ilyen helyiséget kiutalni. Az említett téves állásfoglalás tehát azzal, hogy igényt meghaladó lakrész kiutalását eredményezné, illetőleg lényegében lakószobát biztosítana ipari, illetőleg kereskedelmi tevékenység folytatása céljára, kettős törvénysértést eredményezne. A Vhr. 34>. §-ában foglalt az a rendelkezés, hogy az ipari, vagy kereskedelmi tevékenység folytatása céljára használt szobát igénybe venni csak akkor lehet, ha a lakásügyi hatóság a környéken ilyen célra használható, megfelelő helyiséget juttat, csak az igénybevétel tekintetében ad kedvezményt, mivel méltánytalan lenne a korábban biztosított többletszobát igénybe venni az ipari tevékenység zavartalan folytatásához szükséges feltételek biztosítása nélkül. (Pl. ha két személy lakik két szobában és az egyikben szabóipari tevékenységet folytatnak, a megfelelő cserehelyiség biztosítása nélküli igénybevétel azt jelentené, hogy a megmaradó egyetlen lakószobában kellene a továbbiakban az ipari tevékenységet is folytatni.) 2. A fegyveres testületek tisztje, tiszthelyettese a 30/ 1958. (IV. 15.) Korm. sz.r. hatályban léte alatt sem jogosult a személyi tulajdonban álló házban levő lakását a tulajdonos hozzájárulása nélkül elcserélni. A 30/1958. (IV. 15.) Korm?sz. rendelet* l. §-a 1959. évi december hó 31. napjáig felfüggesztette az 1953. évi április hó 1. előtt épült személyi tulajdonban álló tanácsi, illetőleg szabad rendelkezésű lakások tulajdonosának a 35/1956. (IX. 30.) M. T. sz. rendelet 62. § (1) bekezdésében, illetve a 75. § (2) és (3) bekezdésében szabályozott felmondási jogát. * A rendeletet a Tanácsok Közlönye ez évi 35. száma közli.