Tanácsok közlönye, 1958 (6. évfolyam, 1-95. szám)
1958 / 30. szám
30. szám. TANÁCSOK KÖZLÖNYE 283 szerveken kívül esö igazgatása szerveket kell érteni. (Pl. vízügyi-igazgatási szerv.) Tehát a tanácsi szervek vonalán a járási tanács VB. nem intézkedhet az ügyben I. fokon akkor, amikor a kérdéses ügyben a jogszabály rendelkezése szerint a községi tanács VB. jár el. d) Az ügyfél több alkalommal is kérheti ügyének a munkahelye, illetve lakóhelye szerint illetékes államigazgatási szervhez való áttételét. Az e tárgyban hozott határozat ellen fellebbezésnek nincs helye. A Tv. 6. § (2) bekezdése számol azzal a körülménnyel, hogy jelenlegi lakásviszonyaink, valamint az ipar fejlődése következtében a dolgozók munkahelye sok esetben nem az állandó lakóhelyükön van. Ezért a Tv. 6. § (2) bekezdése lehetővé teszi, hogy a dolgozó akár a lakóhelye, akár a munkahelye szerint illetékes államigazgatási szervhez fordulhasson, vagy a már folyamatban lévő ügyben kérhesse ügyének a munkahelye, illetőleg lakóhelye szerint illetékes államigazgatási szervhez való áttéteiét. A Tv. nem tartalmaz korlátokat arra nézve, hogy a dolgozó hány alkalommal nyújthat be ilyen áttétel w-ánti kérelmet, mivel azzal is számolni lehet, hogy a dolgozó lakóhelye vagy munkahelye az eljárás alatt megváltozik. Ezért az I. fokú határozat meghozataláig előterjesztett áttétel iránti többszöri kérelemnek is helyt adhat az államigazgatási szerv, kellő mérlegelés mellett. Az áttétel iránti kérelem felett az államigazgatási szerv *,határozat"-tal dönt. e) A. hatáskörrel és illetékességgel nem bíró államigazgatási szervnek a Tv. 7. § (2) bekezdése alapján tett ideiglenes intézkedéseivel szemben nincs helye fellebbezésnek. f) Ha az államigazgatási szerv a Tv. 11. § (2) bekezdésében írt kötelessége ellenére valamely ügyben nem jár cl, ügyészi javaslat benyújtásának van helye. A Tv. 11. § (2) bekezdése eljárási kényszert állapít meg, amikor kimondja, hogy az államigazgatási szerv a hatáskörébe tartozó ügyekben illetékességi területén eljárni köteles. A Tv. tehát az államigazgatási eljárási kényszer megállapításával az államigazgatás úgynevezett „hallgatása" ellen kíván biztosítékot nyújtani. A Tv. abból indul ki, hogy az államigazgatási szervnek a hatáskörébe tartozó ügyekben feltétlenül el kell járnia, — hallgatása törvénysértésnek minősül és az ilyen — mulasztásban megnyilvánuló — törvénysértés kiküszöbölése érdekében — az ügyésznek javaslattal kell élnie. g) Az adott esetben az államigazgatási szerv jogosult eldönteni, hogy az ügyben a meghatalmazott — különösen az érdektárs — eljárhat-e, illetve alkalmas-e a képviselet ellátására. Egyes államigazgatási eljárásokban lehetővé kell tenni a hozzátartozók, munkatársak, szomszédok, lakóbizottsági tagok stb. meghatalmazottként való eljárását is. Az eljáró szerv feladata ügyelni arra, hogy az adott esetben a meghatalmazottként jelentkező személy fellépését elfogadja-e — különös figyelemmel a Tv. 15. § (3) bekezdésében foglaltakra —, továbbá ugyancsak az eljáró szerv feladata vigyázni arra, hogy ezek a lehetőségek ne szolgálhassanak alapul visszaélésekre (pl. zugirászatra). Az államigazgatási eljárás során a képviseleti jogosultság igazolásának módja sem köthető meg alakszerűén. Számos eljárás van ugyanis, amikor az írásbeli meghatalmazás szükségességét semmiféle körülmény sem indokolja. (Pl. adóbefizetésnél.) h) Az államigazgatási eljárásban nem határozható meg pontosan azoknak a személyeknek a köre, akiktől az ügy tárgyilagos megítélése nem várható, A Tv. 16. § (3) bekezdése kimondja, hogy az eljárásban mint ügyintéző nem vehet részt az a személy, akitől az ügy tárgyilagos megítélése nem várható. A Tv, ezen rendelkezése már eddig is több téves magyarázatra adott alkalmat mind elméleti, mind gyakorlati vonalon. Ez a kérdés különösen a községi tanácsoknál merült fel gyakran. A helyes álláspont az, hogy valamely konkrét ügyben felmerült ilyen kérdés eldöntésénél sem a rokoni kapcsolat, sem a személyes viszony nem lehet egymagában az elbírálás alapja. Az államigazgatási szerv vezetőjének (felettes szervnek) esetenként kell eldöntenie — hivatalos tudomással, az ügyfél vagy az ügyintéző ilyen irányú bejelentésének alapulvételével — hogy az adott ügyben az ügyintézőtől várható-e az ügy tárgyilagos megítélése vagy sem. Az ügyfél által bejelentett kizárási ok elbírálásának kérdésében az államigazgatási szerv vezetője, esetleg a felettes szerv [16. § (5) bek.] dönt és az ellen fellebbezésnek nincs helye. i) A Tv. 16. § (5) bekezdése alapján a felettes szerv annak az államigazgatási szervnek az ügyintézőjét is kijelölheti, amelynek vezetőjével szemben a kizárási ok felmerült. j) Az ügyfél személyes meghallgatása csak akkor kötelező, ha az eljárás az ő kezdeményezésére indult és tt meghallgatását az ügyfél is kéri. k) Az államigazgatási eljárás során a börtönbüntetés sét töltő személy elővezetését mellőzni kell, meghallgat tását pedig megkeresés útján kell foganatosítani. 1) Nincs helye idézés kibocsátásának, továbbá bírság kiszabásának, vagy elővezetés elrendelésének azzal a személlyel szemben, akinek az eljárásban való részvétele saját elhatározásától függ, továbbá azzal az ügyféllel szemben, akinek kezdeményezésére az eljárás megindult. ly) Amennyiben az idézés nem írásban történik és az idézett személy nem jelenik meg, vele szemben nem alkalmazhatók a Tv. 20. § (2) és (4) bekezdésében szabályozott szankciók. A Tv. hatálybalépése óta még ma is igen sok helyen — különösen a községi tanácsoknál — az a gyakorlat, hogy egyes személyeket vagy szóban, vagy kiküldött útján vagy távbeszélőn idéznek. A Tv. 19. § (2) bekezdése határozottan kimondja, hogy idézni csak írásban lehet. A Tv. tehát a szóbeli idézés intézményét nem ismeri. Ebből az következik, hogy azzal a személlyel szemben, akit nem írásban idéztek, a meg nem jelenés miatt sem bírságot kiszabni, sem elővezetést elrendelni nem lehet. m) A Tv. 20. § (2) bekezdése alapján kiszabott pénz* bírság alsó határát az 1955. évi 32. tvr.-ben foglalt ven* delkezések analógiájára 10.— Ft-ban lehet megállapítani^ n) Annak a személynek az igazolási kérelmét, aki valamely határnapon azért nem jelent meg, vagy valamely határidőt azért mulasztott el, mert az ország területét önkényesen elhagyta, az államigazgatási szervnek el kell utasítania. A Tv. 35. § (1) bekezdése lehetővé teszi, hegy ha az ügyfél az államigazgatási szerv előtt való megjelenésire, illetőleg valamely beadvány stb. előterjesztésére meghatározott határidőt elmulaszt, igazolási kérelmet terjeszthessen elő. A Tv. így kívánja biztosítani azt, hogy az állampolgárt ne érje jogtalan hátrány, ha mulasztása hibáján kívül, valamely elháríthatatlan akadály, vagy különös méltánylást érdemlő ok miatt következett be. Mivel az ország területének tiltott módon elhagyása (ditsszidálás) nem tekinthető ilyen — a fentiek között felsorolt — oknak, a beadott kérelem elutasítása indokolt. A fentiek szerint az 1957. évi 28. tvr. és 32. tvr. alkalmazása során a külföldről hazaérkezett személyek részéről a mulasztás igazolásának nincs helye. Az ilyen kérelmet elutasító határozat ellen — mivel nem fellebbezési határidő elmulasztásáról van szó — fellebbezéssel élni sem lehet.