Tanácsok közlönye, 1958 (6. évfolyam, 1-95. szám)

1958 / 25. szám

242 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 25. szám. Vegyes rendelkezések A LEGFŐBB ÜGYÉSZSÉG ÁLLÁSFOGLALÁSA. Lakásügyi kérdések.* (Nem teljes szöveg.) a) A személyi tulajdonban lévő tanácsi rendelkezés alatt álló lakás egy részét igénybe venni harmadik szem\ély javára csak akkor lehet, ha a lakás az abban lakó személyek jogos lakásigényét meghaladja és a tulajdonos arra nem tart igényt sem a maga, sem egyeneságbeli rokona részére. A 35/1S3S. (IX. 30.) M. T. sz. rendelet (R) 64. §-a értelmében abban az esetben, ha a személyi tulajdonban lévő, tanácsi rendelkezés alatt álló lakásba beköltözött tulajdonos (egyeneságbeli rokon) jogos lakásigényének mértékét a lakás meghaladja, a lakásigényt meghaladó helyiségeket a társbérletre vonatkozó szabályok szerint igénybe lehet venni, és ilyen esetben a tulajdonost (egyeneságbeli rokonát) a R. 37. §-ában biztosított jogok is megilletik. Ezt a szabályt akkor is alkalmazni kell, ha a tulajdonos, nem a R. 58. §-ában biztosított joga alapján költözik be a házba, hanem már régebben is ott lakdtt, bármely oknál fogva azonban lakásában igénybevehetö lakrész van. A Vhr. 129. §-a kimondja, hogy ha a személyi tulajdonban lévő, tanácsi rendelkezés alatt álló lakásban lakó bérlő jogos lakásigényének mértéke csökken és ezáltal a lakásban igénybevehető lakrész van, a tulajdonos e lakrészre igényt tarthat. Ebben az esetben azonban a bérlöt nem illetik meg a R. 37. §-ában biztosított jogok. Ezt a szabályt kell alkalmazni akkor is, ha a bérlő lakásigénye nem csökkent ugyan, de a lakás meghaladja a bérlő jogos lakásigényét és társbérlet létesítése lehetséges. A fenti jogszabályokból következik, hogy a személyi tulajdonban lévő, tanácsi rendelkezés alatt álló lakásnak a jogos lakásigény mértékét meghaladó része igénybevehetö, feltéve, ha társbérlet létesítésének lehetősége egyébként is fennáll. Az igénybevétel lehetőségei azonban különbözőek, attól függően, hogy a tulajdonos a házban lakik-e vagy sem. Ha ugyanis a tulajdonos a házban lakik és a lakásában jogos lakásigényét meghaladó, igénybevehető lakrész van, akkor a tulajdonost megilletik a R. 37. §-ában biztosított jogck, vagyis a társbérlőjét megválaszthatja, v"ag;y a lakást hat hónapon belül elcserélheti. Ez esetben az egyeneságbeli rokon kedvezményezett jogállása elhomályosul. A társbérlő személyének megválasztásával kapcsolatos jog ugyanis ezt magában foglalja. Ha azonban a lakásban bérlő lakik, akinek jogos lakásigényét a lakás meghaladja, és a lakásban társbérlet létesítésére lehetőség van, akkor a lakásügyi hatóság — kérelmére — a tulajdonost köteles e lakrész használójául kijelölni. Ebben az esetben tehát a tulajdonos beköltözési joga megelőzi a bérlőnek "a R. 37. §-ában biztosított jogait, vagyis a bérlő a társbérlő személyét nem választhatja meg és a lakást sem cserélheti el. Ha a lakásban a tulajdonos lakik, azonban a társbérlet (létesítése előtt a Vhr. 86. §-ában szabályozott eljárás után sem választja meg a társbérlő személyét és a lakást sem cssréli el, a társbérlőt a lakásügyi hatóság jelöli ki. Ha a lakásban bérlő lakik, de a tulajdonos nem tart igén j-t az abban lévő igénybevehetö lakrészre, a bérlőt a R. 37. §-ban biztosított jogok megilletik, mivel a Vhr. 129. §-ban írt korlátozás csak arra az esetre vonatkozik, amikor az igénybevehető lakrészbe a tulajdonos kíván beköltözni. * A szövegben hivatkozott 35/1956. (IX. 30.) M. T. számú rendeletet (R) és a 15/1957. (III. 7.) Korm. számú rendeletet (Vhr.) a Tanácsok Közlönye 19ö7. évi 15. száma közli. A személyi tudajdonbam lévő szabadrendelkezésű lakás-, ban — jelenlegi jogszabályaink szerint — a lakásügyi hatóság társbérletet egyáltalán nem létesíthet, akár a tulajdonos lakik a lakásban, akár bérlő. b) A szabadrendelkezésű lakás bérlője is csak a tulajé donos hozzájárulásával „mondhat le" a bérleti jogviszonyról, A társadalmi tulajdonban lévő lakás bérlője bérleti jogviszonyról csak a R. 32. §-ában felsorolt hozzátartozói javára mondhat le és az ott említett feltételek fennfor* gása esetén. Ez alól kivétel a szolgálati lakás bérlője,valamint a szolgálati lakáshoz juttatott dolgozó az előző lakása tekintetében. Ha a bérlővé kijelölt személlyel szemben kizáró okok nem állnak fenn, a lakásügyi hatóság a lemondást kö-* teles tudomásul venni. A lemondás után tehát a lakásügyi hatóság határozatára van szükség, amely a bérbeadót is kötelezi. A R. 63. §-a értelmében a személyi tulajdonban levő,tanácsi rendelkezés alatt álló lakás bérletéről lemondani csak a tulajdonos hozzájárulásával lehet. A R. IV. fejezete nem tesz emlitést arról, hogy a személyi tulajdonban levő szabad rendelkezésű lakás bérleti jogviszonyáról való lemondáshoz van-e szükség a tulajdonos hozzájárulására. Az ilyen lakások esetében a R. 32. §-a szerinti lemondásról nem lehet szó. A szabad rendelkezésű lakások bérlői tekintetében a lakásügyi hatóságnak semmiféle kije* lölési joga nincsen, így a bérleti jogviszonyról való lemondás tudomásulvétele sem kerülhet szóba. Az ilyen lakás tulajdonosa a bérlőjét szabadon választja meg. A bérleti jogviszonyról való „lemondás" tehát lényegében azt jelenti, hogy a tulajdonos hajlandó azzal a személlyel bérleti szerződést kötni, akit a jelenlegi bérlő megjelöl. Ha a tulajdonos erre hajlandó, akkor a hozzájárulás is megvan, és az új bérleti szerződést — a lakásügyi hatóság közreműködése nélkül — meg lehet kötni. Ha a tulajdonos a bérlő által kijelölt személlyel nemhajlandó a bérleti szerződést megkötni, akkor a lemondás elfogadása nem kényszeríthető ki. A szabadrendelkezésű lakás bérlője a tulajdonos hozzá-* járulása nélkül másra nem ruházhatja át a bérleti jogviszonyt. Ez az álláspont érvényes arra az esetre is* amikor a bérleti jogviszony átruházása lemondás formájában történik. Szabadrendelkezésű lakás esetében tehát a bérleti jogviszonyról való lemondás lényegében azt jelenti, hogy a tulajdonos — a szabad bérbeadással kapcsolatos jogából kifolyólag — azzal köti meg a bérleti szerződést, akinek javára a bérlő a bérleti jogviszonyról „lemond". Ez természetesen a R. 32. §-ában említett hozzátartozók körén kívülálló személy ás lehet. A tulajdonos viszont a R. 32.§-ában felsorolt hozzátartozók javára történt lemondást sem köteles tudomásul venni. Annak mincs akadálya* hogy a tulajdonos és a bérlő a R. 75. (3) bek. alapján akként állapodjanak meg, hogy a bérlő a bérleti jogviszonyt akár bizonyos körben, akár általában másra átruházni jogosult. Ilyen esetben a tulajdonos a „lemondást" tudomásulvenni köteles. A tulajdonos és a bérlő között a „lemondás" kérdésében felmerült viták elbírálása a bíróság hatáskörébe tartozik. Az az álláspont tehát, hogy a szabadrendelkezésű lakás bérlője áltulajdonos hozzájárulása nélkül is lemondhat a bérleti jogviszonyról, téves és ellentétben áll a R. célkitűzéseivel. A R. ugyanis a személyi tulajdonban levő, tanácsi rendelkezés alatt álló lakások bérleti jogviszonyáról való lemondást is a tulajdonos hozzájárulásától teszi függővé. A szabadrendelkezésű lakás tulajdonosát szélesebb körű jogok illetik meg, nem indokolt tehát, hogy éppen a lemondás terén legyen kevesebb joga, mint a tanácsi rendelkezés alatt álló ház tulajdonosának. c) A személyi tulajdonban levő, tanácsi rendelkezésű, lakások bérlői a lakásukról más javára akkor is csaty a tulajdonos hozzájárulásával mondhatnak le, ha a tulajt donosnak (egyeneságbeli rokonának) ugyanabban a ház* ban a P90s lakásigényét kielégítő lakása van.