Tanácsok közlönye, 1958 (6. évfolyam, 1-95. szám)

1958 / 25. szám

25. szám. TANÁCSOK KÖZLÖNYE 243 A R. 63. § szerint a személyi tulajdonban levő, tanácsi rendelkezés alatt álló lakás bérletéről lemodani csak a tulajdonos hozzájárulásával lehet. Ez a rendelkezés nem utal vissza a rendelet 58. § (3) bekezdésére. Ebből következik, hogy a személyi tulajdonban levő, tanácsi rendelkezés alatt álló lakás bérletéről más javára csak a tulajdonos hozzájárulásával lehet lemondani olyan esetekben is, amikor a tulajdonos, vagy egyeneságbeli rokona jogos lakásigénye ugyanabban a házban levő másik lakással már ki van elégítve. A R. 63'. §-ának rendelkezéséből ugyanis arra a következtetésre lehet jutni, hogy a rendelet a tulajdonos hozzájárulását nem kívánta korlátozni, mert ha ez lett volna a célja, akkor a 63. §-nál vissza kellett volna utalni a R. 58. § (3) bekezdésére. A korlátozás kimondása egyébként ellentétben állna a R. 61. § (1) bekezdésével, mely szerint a személyi tulajdonban levő, tanácsi rendelkezés alatt álló lakást annak bérlője, illetőleg használója csak abban az esetben cserélheti el, ha a tulajdonos a cseréhez hozzájárul. Ha tehát a lakás csak a tulajdonos hozzájárulásával cserélhető el, akkor annak bérletéről is csak a tulajdonos hozzájárulásával lehet lemondani, miután a hozzájárulás nélküli lemondás ugyanúgy sértheti a tulajdonos jogait, mint a hozzájárulása nélkül lebonyolítandó csere. d) A R. 58. §-ának alkalmazásánál az örökbefogadott, nevelt, vagy mostoha gyermek a tulajdonos egyeneságbeli rokonának tekinthető. A R. 58. §-a értelmében a lakásügyi hatóság a tulajdonost, vagy egyeneságbeli rokonát köteles a személyi tulajdonban levő, tanácsi rendelkezés alatt álló lakás használójául kijelölni, ha az megüresedik és arra a tulajdonos tart igényt a maga vagy egyeneságbeli rokona részére. Felmerült a kérdés, hogy az örökbefogadott, nevelt, vagy mostoha gyermek ebből a szempontból egyeneságbeli rokonnak tekinthető-e, vagy sem. Álláspontunk szerint az örökbefogadott, nevelt vagy mostohagyermek ebből a szempontból egyeneságbeli rokonnak tekinthető. e) A személyi tulajdonban álló lakásba a tulajdonosnak beköltözési igénye van, ha a bérlő a lakást mentesítésre jogot adó ok, illetőleg visszatérés szándéka nélkül elhagyta. A személyi tulajdonban levő, tanácsi renedlkezés alatt álló lakások esetében, ha a bérlő a lakását elhagyja, a lakásügyi hatóság akként köteles eljárni, mint a társadalmi tulajdonban álló lakások esetében. Vagyis mielőtt az elhagyott lakást igénybevenné, a Vhr. 71. §-a értelmében fel kell szólítani az ismert helyen tartózkodó bérlőt, hogy 8 napon belül kérje a lakás mentesítését. A lakás használójául csak akkor jelölheti ki a lakásügyi hatóság a tulajdonost, ha a bérlő 8 napon belül nem kéri a lakás mentesítését, illetőleg nem tudja a lakás mentesítésére jogot adó körülményt igazolni. Ebben az esetben a bérlő természetesen a bírósághoz fordulhat az 1957; évi IV. tv. alapján, mivel ezt az intézkedést lakás igénybevételének kell tekinteni. A fentiekből az is következik, hogy a személyi tulajdonban levő, tanácsi rendelkezés alatt álló lakás bérlőjének is kérnie kell a lakás mentesítését az igénybevétel alól, ha azt harminc napot meghaladó időtartamra elhagyja. Abban az esetiben, ha a R., illetőleg a Vhr. rendelkezései alapján a lakás mentesítésére kerülhet sor, a bérlő a mentesítés tartama alatt az egész lakást is albérletibe adhatja — természetesen a R. 55. § (2) bek.-ben foglaltak fennforgása esetén. Szabadrendelkezésű lakás esetén alakszerű mentesítésre sor nem kerülhet. Ha a tulajdonos a lakásra nem tart igényt, akkor a bérlő harminc napnál hosszabb ideig is minden veszély nélkül távol lehet. Más az eset akkor, ha a tulajdonos a bérlő távolléte folytán a lakással rendelkezni kíván. Ha a lakás megüresedett, mert azt a bérlő a visszatérés szándéka nélkül hagyta el, akkor a tulajdonos szabadon rendelkezik a lakással. Ha a bérlő a visszatérés szándékával hagyta el a lakást, a tulajdonos csak bírói eljárás során érvényesítheti igényét. A R. 75. §-ának (1) bekezdése ugyanis úgy rendelkezik, hogy a személyi tulajdonban levő, szabadrendelkezésű lakásra a R.-nek az igénybevétel, illetőleg a lakásigény mértékét szabályozó rendelkezései nem vonatkoznak. Ebből következik, hogy a lakásbérlettel kapcsolatos rendelkezések egyéb szabályait értelemszerűen alkalmazni kell, vagyis a bíróság azokat a per során fígyelembeveszi és döntését azokra alapozza. Ha tehát a szabadrendelkezésű lakás bérlője a lakást elhagyja, a tulajdonosnak joga van felszólítani, hogy igazolja a lakás mentesítésére jogot adó okot, mert ellenkező esetben a bérleti jogviszonyt megszűntnek tekinti és a lakás kiürítése érdekében a bírósághoz fog fordulni. Ha ezt a tulajdonos nem teszi meg, akkor a bérleti jogviszony nem szűnik meg. Természetesen a bíróság akkor fog helyt adni a keresetnek, ha a lakás elhagyása valóban mentesítésre jogot adó ok igazolása nélkül történt és közérdekből, illetőleg magánérdekből egyébként is indokolt a bérleti jogviszony megszüntetése. Közérdeknek kell tekinteni, hogy a szabad rendelkezésű lakásokra nézve is oly személyek álljanak bérleti jogviszonyban, akik a lakást ténylegesen használják is. A lakás mentesítésére vonatkozó szabályokat tehát a szabadrendelkezésű lakások vonatkozásában ilyen értelemben kell alkalmazni. f) A személyi tulajdonban álló házingatlan tulajdonosának a lakás használata kérdésében tett jognyilatkozatai érvényességének időtartamát, illetőleg tartalmát a lakásbérletről szóló jogszabályok keretein belül a felek ügyleti akarata alapján kell elbírálni. A házingatlan tulajdonosa hatályosan csak olyan jognyilatkozatokat tehet, illetőleg a lakás használatával kapcsolatban olyan jogügyleteket köthet, amelynek tartalma nem ellenkezik a lakásbérletről szóló hatályos jogszabályokban foglaltakkal. A lakásbérletről szóló rendelkezésbe ütköző jogügyletek, illetőleg nyilatkozatok, mivel törvénysértők, nem hatályosak, tehát a lakásügyi hatóság azokat nem veheti figyelembe. Így pl. semmis az a jogügylet, amely szerint a személyi tulajdonban levő, tanácsi rendelkezés alatt álló lakás bérlőjéül a tulajdonos nem egyeneságbeli rokonát jelöli ki, hanem egy ismerősét. Felmerül ezzel kapcsolatban a kérdés, hogy a meghatározott személy javára, vagy egy konkrét alkalomra vonatkozó cseréhez vagy lemondáshoz hozzájáruló nyilatkozat visszavonható-e s ha igen, meddig. Mindaddig, míg a nyilatkozattal érintett lakásügy folyamatban van, a lakásügyi hatóság a nyilatkozat vissza' vonását nem tartozik figyelembe venni, de ha a nyilatkozat érvénytelenségének kimondása végett per van folyamatban, a lakásügyi hatóság a jogerős ítéletig az eljárást köteles függőben tartani. g) Ha a lakásügyi hatóság a tulajdonos megtévesztő magalartása eredményeképpen törli a személyi tulajdonban levő, tanácsi rendelkezés alatt álló lakás szolgálati jellegét, az idevonatkozó határozat megsemmisítésére lehetőség van. A R. 66. §-a személyi tulajdonban levő, tanácsi rendelkezés alatt álló. már korábban szolgálati lakássá minősített lakások ebbeli jellegét nem szünteti meg, csupán lehetőséget ad arra, hogy megüresedés esetén, amennyiben arra a tulajdonos a maga vagy egyeneságbeli rokona részere igényt tart — a lakásügyi hatóság az összes körülmények mérlegelése alapján a lakás szolgálati jellegét törölje. A mérlegelendő körülmények között a Vhr. 132. §-a csupán arra az esetre utal, amikor a tulajdonos a szervtől korábban térítést kapott. A Vhr. 132. §-a nem zárja ugyan ki a szolgálati jelleg törlését abban az esetben