Tanácsok közlönye, 1958 (6. évfolyam, 1-95. szám)

1958 / 15. szám

15. szám. TANÁCSOK KÖZLÖNYE 137 ben — nem állana módjában, hogy a lakásában újabb családtagot, albérlőt, háztartási alkalmazottat stb. bejelentsen. Ettől eltekintve megüresedés esetére maga a jogszabály biztosítja a tulajdonos (egyeneságbeli rokon) beköltözési jogát, amely fennáll függetlenül attól, hogy a lakást előzetesen igénybevették-e, vagy sem. A tulajdonos jogait a jogszabály messzemenően biztosítja azzal is, hogy a lakás elcserélését, a bérleti jogviszonyról való lemondást H tulajdonos hozzájárulásához köti. A bérlőnek tehát nincs törvényes lehetősége arra, hogy a tulajdonos beköltözését megakadályozza, ha a lakás megüresedik, vagy arra, hogy a bérleti jogát másra átruházza. Az előfordulhat, hogy a bérlő a jogszabályok ellenére olyan tényleges helyzetet teremt, mely a tulajdonos beköltözését nehezíti (pl. elköltözésekor a lakásban családtagot, albérlőt stb. hagy vissza). Ilyen jogellenes tényleges helyzet teremtése azonban előzetes igénybevétel esetén is lehetséges. A bérlök ilyen magatartásának megakadályozására nem az a leghatásosabb intézkedés, hogy a lakásügyi hatóság a lakást előzetesen igénybeveszi, hanem az, hogy a jogcím nélkül visszamaradt személyeket kilakoltatja. f) Az életveszélyes és romos lakások lebontását, illetve cz életveszély megszüntetését az építésügyi hatóság, az ilyen lakóházakban laliók kihelyezését pedig a lakásügyi hatóság rendeli el. Az életveszélyes és romos lakóházak lebontásáról, illetőleg az életveszély megszüntetéséről az 1937. évi VI. tv. 19. § (7) bek., valamint a 15.510 1947. (XII. 28.) és az 5630 1948. (V. 16.) Korm. sz. rendeletek tartalmaznak intézkedést. Az 1937. évi VI. tv. 19. § \1) bekezdésében foglalt rendelkezés feljogosítja az építésügyi hatóságot, hogy olyan esetekben, amikor valamely épület állapota az egészséget, vagy biztonságot veszélyezteti, az épület lebontását, tatarozását, vagy átalakítását rendelje el. Az életveszélyes és a romos lakóházak lebontásánál, illetőleg az életveszély megszüntetésénél követendő eljárást a 15,510/1347. (XII. 28.) és az 5630,1948. (V. 16.) Korm. sz. rendeletek szabályozzák. Igaz ugyan, hogy ezek a jogszabályok a háborús helyzet következtében megsérült rcmlakások lebontásáról rendelkeznek, rendelkezéseiket azonban az ezt követően időközben elavult, vagy megrongálódott lakóházak esetében is alkalmazni kell. Felmerül a kérdés, hogy az életveszélyes és romos lakóházakban lakók elhelyezéséről mely szervnek kell gondoskodnia és a lakók milyen igénnyel léphetnek fel. A kérdés megoldása attól függ, hogy a lakóház, amelyből a lakót kihelyezik, lebontásra kerül-e, vagy pedig a kihelyezés csak azért vált szükségessé, hogy az életveszélyes állapotot megszüntessék a lakóház lebontása nélkül. A 15.510,1947. (XII. 28.) Korm. sz. rendelet 6. § (1) bek. értelmében a romépületben levő lakásra vagy más helyiségre nézve fennálló bérleti jogviszony, vagy használati jog a romépületté nyilvánító határozat jogerőre emelkedésének napját követő 90. napon megszűnik, a hatóság azonban az életveszély esetén a megszűnésre nézve korábbi határnapot is megállapíthat. A (2) bek. szerint a bérleti jogviszony, illetőleg a használati jog időelőtti megszűnése miatt kártérítésnek nincs helye. Az 5G30/1948. (V. 16.) Korm. sz. rendelet 2. §-a értelmében a romépület lebontása esetén a lakó az általa használt helyiségeket a bontást végző szerv vagy tulajdonos felhívásától számított 8 napon belül köteles kiüríteni. A kiürítés a lakóra azonban csak akkor kötelező, ha részére a felhívás előtt, vagy azzal egyidejűleg olyan helyiséget — ideértve a szükséglakást és a :'őváros un. átmeneti kislakását is — utalnak ki, amely a lakásszükségletének legkisebb mértékét kielégíti. Ennek megállapításánál a lakásügyi jogszabályokban meghatározott jogos lakásigény mértékét nem 'lehet irányadónak tekinteni és ezért azt az összes körülmények mérlegelése alapján a lakásügyi hatóság állapítja meg. Fentiek szerint a lebontásra kerülő lakóházakban levő lakásokra létesített bérleti jogviszony megszűnik. Ennek következtében a lakókat ki kell költöztetni. Kiköltözésre azonban csak akkor kötelezhetők, ha elhelyezésükről a kiköltöztetés előtt gondoskodás történt. Elhelyezésükről a lakásügyi hatóság az összes körülmények mérlegelése alapján dönt. Az, hogy a lakásügyi hatóság az elhelyezés céljára más lakás hiányában csak szükséglakást tud biztosítani, a végrehajtásnak nem lehet akadálya, mivel ezt a jogszabály kifejezetten megengedi. Problémát okoz, hogy a fentiekben említett elhelyezést véglegesnek, vagy pedig csak ideiglenesnek kell-e tekinteni. A 15.510,1947. (XII. 28.) Korm. sz. rendelet 28. §-a szerint a lakásügyi hatóság köteles a romházakban lakó személyt igénybevehető lakás bérlőjének kijelölésénél minden más igénylővel szemben előnyben részesíteni. Ugyanilyen rendelkezést tartalmaz a Vhr. 147. § (2) bekezdése is. •Az említett rendelkezések összevetéséből arra kell következtetni, hogy a lebontásra kijelölt lakóházakban lakók kiköltöztetését, ha ennek során elhelyezésük nem megfelelő lakásba történt, csak ideiglenesnek lehet tekinteni és a továbbiakban is mint életveszélyes és roinlakásban lakókként kell nyilvántartani. Amennyiben a lakásügyi hatóság tehát a kihelyezés során a kihelyezett személyeket nem megfelelő lakásba helyezte el, mert ilyen lakás nem állt rendelkezésére, a bontás megkezdése viszont nem tűr halasztást, az említett rendelkezések értelmében a később megüresedett lakásokat elsősorban a kihelyezett személyeknek kell kiutalni. Ez felveti azt a kérdést is, hogy a végleges elhelyezés megoldásánál a lakásügyi hatóság a kihelyezett személyeknek az előzővel hasonló lakást köteles-e juttatni. A megoldásnál abból kell kiindulni, hogy a kihelyezés nem a kihelyezett személyek hibájából történt és ezért általában nem kerülhetnek hátrányosabb helyzetbe, mint akkor, ha ez nem következett volna be. Nem vonatkozik ez természetesen arra az esetre, amikor a kihelyezett személy pl. 1 kétszobás lakásban egyedül vagy másodmagával lakott, mert hasonló lakás juttatása igényét meghaladná. Az elmondottakat alkalmazni kell a személyi tulajdonban álló lakóházak hatósági intézkedés következtében történt lebontása esetén is, vagyis a bentlakó személyeket ebben az esetben is a lakásügyi hatóságnak kell