Tanácsok közlönye, 1958 (6. évfolyam, 1-95. szám)

1958 / 15. szám

134 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 15. szám. ezen időpont előtt oszlott fel, b) ha a termelőszövetkezeti tagsági viszony a megjelölt időszak alatt szűnt ugyan meg. de nem kilépés vagy feloszlás, hanem kizárás folytán, c) ha a szövetkezet feloszlás vagy a tag kilépése 1957. április 1. után történt. Ebből következően a kilépés során kiszámított és kivetett vagyon- és mérleghiány miatti tartozás behajtása semmiképpen mm függeszthető fel például a jelenleg kilépő termelőszövetkezeti tagoknál. Az említett tartozás, behajtásának felfüggesztésére a R. további feltételként a termelőszövetkezetbe való belépést jelöli meg. A R. ezzel kapcsolatban azt mondja ki, hogy az említett tartozás behajtását a volt termelőszövetkezeti tagnak „termelőszövetkezetbe való belépése esetén" kell felfüggeszteni. Ebből tehát nem az következik, hogy a feloszlott termelőszövetkezetek volt tagjai, valamint a megjelölt időszakban kilépett tagok tartozásainak behajtását csak 1958. március 31. után lehet folytatni, hanem az, hogy a R.-ben említett tartozások behajtása folyik és a további behajtás felfüggesztése akkor történik, amikor az érdekelt személy termelőszövetkezetbe való újabb belépése, mint a felfüggesztés feltétele, bekövetkezik. E rendelkezésben megjelölt 1958. március 31-i határidő nem az automatikusan felfüggesztett behajtási eljárás továbbfolytatásának kezdő időpontja, hanem az a záró időpont, amely után a tartozások behajtásának felfüggesztését termelőszövetkezetbe való újabb belépés esetén sem lehet alkalmazni. Ezt az értelmezést támasztja alá a R. 3. § (1) bek.-ben foglalt rendelkezés is, amely szerint az említett tartozások felfüggesztése végett a járási tanács vb. mezőgazdasági osztályának a járási pénzügyi osztállyal az újból belépett tagok tartozásainak összegét kell közölnie és nem az összes volt termelőszövetkezeti tagok tartozásait. b) A volt termelőszövetkezeti tagokat terhelő tartozások közül az R. L § (1) bekezdése szerint csak a vagyon- és mérleghiány miatt kivetett tartozások behajtása kerülhet felfüggesztésre. Az 1. § (2) bekezdése ezt a rendelkezést megerősíti, amikor kimondja, hogy a felfüggesztés nem terjed ki az (1) bek.-ben nem említett, más jogcímen fennálló tartozások behajtására; ezeket a tartozásokat akkor is be kell hajtani, ha a volt tag ismét termelőszövetkezetbe lépett. Egyéb ilyen fel nem függeszthető tartozások is lehetnek, de különösen fel kell hívni a figyelmet a rendeletben is említett, kivitt vagyontárgyakért fennálló tartozásokra. A tapasztalatok szerint ugyanis egyes tanácsi szervek folytatnak olyan gyakorlatot, hogy a termelőszövetkezetektől jogtalanul elvitt, birtokbavett vagyontárgyakat csak azoktól a személyektől követelik vissza, illetőleg ezek ellenértékét csak olyan személyektől hajtják be, akik termelőszövetkezeten kívül állanak, vagy a volt termelőszövetkezeti tagok közül csak azoktól, akik termelőszövetkezetbe nem léptek be. Ez a gyakorlat a R. 1. § (2) bek.-ben foglalt rendelkezések szerint is törvénysértő és sérti azt az általános elvet is, hogy a termelőszövetkezet vagyona közös vagyon és szocialista tulajdonnak kell tekinteni bárkivel, tehát termelőszövetkezeti taggal szemben is. Av R. 4. §-a szerint a volt termelőszövetkezeti tagnak a feloszlott termelőszövetkezettel szemben fennálló jogos követelését — az esetleges vagyontöbbletből származó követelés kivételével — a tartozások megállapításánál figyelembe kell venni és ennek megfelelően a tartozáskimutatásokat a járási mezőgazdasági osztály köteles módosítani. Behajtásra csak az érdekelt tagok ilyen med^n csökkentett, tényleges tartozása kerülhet. A feloszlott termelőszövetkezetek volt tagjainak ilyen jogos követeléseként lehet tekinteni általában a belépéskor bevitt vagyontárgyak (gazdasági felszerelések, állatok, stb > ellenértékét, amennyiben a termelőszövetkezet felszámolásáig az megtérítésre nem került, vagy a felszámoláskor azt természetben nem adták ki, illetve az ellenértéket nem számolták el. [Lásd: 65/1956. (XI. 27.) F. M. sz. utasítás 4. pentia. — Az esetleges vagyontöbbletből származó követelés a volt termelőszövetkezet? tag tartozásába nem számítható be, annál kevésbbé sem, mert az előbb idézett utasítás 5. pontjának utolsó bekezdése szerint az állam iránti kötelezettségek után fennmaradó tiszta vagyon felosztásáról a felszámoló közgyűlés dönthetett.] Minthogy a feloszlott termelőszövetkezet volt tagjával szemben fennálló tartozásokat a járási mezőgazdasági osztály köteles a jogos követeléseknek megfelelően módosítani, az ilyen kérdésekben felmerülő pa-t naszok esetén ügyészi vizsgálatnak, illetve a jogos köve-* telesek jóváírásának elmulasztása vagy megtagadása esetén ügyészí intézkedésnek is helye van, c) Több esetben előfordult, hogy egyes állami vállalatok a feloszlott termelőszövetkezetekkel szemben fennállott és a felszámolás befejezéséig nem érvényesített követeléseikkel a 72 1956. (XI. 27.) F. M.—P. M. számú együttes utasítás 3. pontja alapján működött elszámoló bizottság tagjaival, vagy annak elnökével szemben lépnek fel, ezeket fizetésre hívják fel, illetve velük szemben bíróság előtt is keresetet indítanak. Az ilyen gyakorlat — amellett, hogy az érdekelt személyek és általában a termelőszövetkezetekkel rokonszenvező parasztság körében visszás politikai hatást vált ki — törvénysértő. A 4/1957. (Mg. É. 4.) F. M. sz. együttes utasítás* 6. pontja kimondotta, hogy a felöszlott termelőszövetkezet szabályszerű felszámolása során megállapított kötelezettségek behajtása közadók módjára történik. Ezt megerősítette a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány elnökhelyettesének 2—39 1957. sz. utasítása is. A Legfelsőbb Bíróság polgári kollégiumának 1957. évi 451. sz. elvi állásfoglalása is kimondja, hogy a feloszlott termelőszövetkezeteknek a szövetkezeti vagyonból nem fedezhető (de a felszámolási mérlegbe beállított) tartozásaiért ugyan a volt tagok is felelősek, s őket e tartozásukért egyénileg is meg kell terhelni, ez a felelősség azonban nem ad jogalapot arra, hogy az állami mezőgazdasági gépállomás vagy más hitelező a termelőszövetkezettel szemben fennálló követelését az egyes volt tagokkal szemben — bár csak a rájuk kiterhelt összeg erejéig is — érvényesíthesse. A hitelező feloszlott termelőszövetkezettel és nem annak volt tagjaival állt jogviszonyban, s a volt tagok a rájuk kivetett terhelési összeget a felszámolási vagyontömegnek, nem pedig közvetlenül a hitelezőnek kötelesek megfizetni. A hitelező annak behajtását a volt taggal szemben jogviszony hiányában nem szorgalmazhatja. Az előbbieken túlmenően az egyes hitelezőknek (állami vállalatok, stb.) a feloszlott termelőszövetkezettel szemben fennállott, de a felszámolási mérlegbe esetleg be nem állított és így a volt tagokra ki nem vetett követelései sem érvényesíthetők bírói úton, s ilyen követeléssel sem a felszámoló bizottság volt tagjaival szemben, sem a felszámolt termelőszövetkezet más volt tagjával szemben nem lehet közvetlenül fellépni. A 65 1956. (XI. 27.) F. M. és a 72 1936. (XI. 27.) F. M. számú utasítások szerint a feloszló termelőszövetkezetek felszámoló mérlegének elkészítésénél meg kellett állapítani a termelőszövetkezet tartozásait és ezeket a felszámolási mérlegbe be kellett állítani, majd a 41957. (Mg. É. 4.) F. M.—P. M. sz. együttes utasítás 10. és 11. pontja szerint a felszámolással kapcsolatos számadásokat felül is kellett vizsgálni, s amennyiben az előbb idézett utasítások rendelkezéseinek nem feleltek meg, utólag helyesbíteni kellett. A 3/1957. (X. 9.) P. M.—F. M. sz. rendelet 5. §-a a feloszlott termelőszövetkezetek már felülvizsgált felszámolási mérlegének utólagos, további módosítását már csak olyan kivételes esetben teszi lehetővé, ha a még ki nem egyenlített kötelezettségek fedezetlensége mérlegkészítési hibából, egyes eszközök túlértékeléséből, tudatos fedezetelvonásból, vagy egyes kötelezettségek beállításának szándékos elmulasztásából eredtek. A felszámolt termelőszövetkezetekkel szemben fennálló és a felszámolásiq ki nem egyenlített követelésekkel tehát a R. 5. §-ának rendelkezéseiből következően nem lehet a már egyébként is rég megszűnt felszámoló bizottságok volt tagjaival szemben közvetlenül fellépni és az * Az utasítás a Tanácsok Közlönye 1957. évi 6. számában jelent meg.