Tanácsok közlönye, 1957 (5. évfolyam, 1-89. szám)

1957 / 1. szám

1. szám. TANÁCSOK KÖZLÖNYE A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány rendeletei és határozatai A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány 15/1956. (XII. 29.) számú rendelete a népgazdaság átszervezésével kapcsolatos munkaügyi kérdésekről. A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány a gazdaságvezetés és az államigazgatás demokratizálása érdekében szükségesnek tartja a felduzzadt államigazgatás szervezet átalakítását, a feleslegessé vált szervek megszüntetését, illetőleg összevonását. Ugyanakkor népgazdaságunk helyzete, amely az alapanyagtermelés nagymérvű csökkenése és az energiahiány folytán súlyossá vált, szükségessé teszi azon üzemek létszámának átmeneti csökkentését, amelyek energiával és nyersanyaggal való ellátását nem tudjuk kellő mértékben biztosítani. Ez a dolgozók egy részének átmeneti nehézségeket okoz, melyeknek leküzdéséhez a kormány a népgazdaság teherbíróképességéhez mért legmesszebbmenő segítséget biztosítja. 1. §• A rendelet hatálya. (1) A rendelet hatálya alá azok a dolgozók tartoznak, akiknek határozatlan időre szóló munkaviszonyát az 1956. évi október hő 23. napja és az 1957. évi március hó 31. napja között a hivatal, intézmény, intézet, vállalat, szövetkezet (továbbiakban: vállalat) a Munka Törvénykönyve (to* vábbiakban: Mt.) 29. § (1) bekezdésének a)—c) pontjai alapján felmondással megszüntették, vagy megszüntetik, illetőleg akiket ez okok folytán áthelyeztek, illetőleg áthelyeznek. (2) Nem tartoznak a rendelet hatálya alá azok, akik a) idényjellegű (időszaki) munkára, vagy mégha! ározott időtartamra voltak alkalmazva, b) második állást, vagy mellékfoglalkozást töltenek be, c) fegyelmi határozattal kerültek elbocsátásra, vagy áthelyezésre, á) magánmunkáltatónál állottak munkaviszonyban. (3) A jelen rendelet munkanélküli segélyről és a munkaközvetítő irodákról szóló 8—12. §-ainak időbeli hatálya az 1. § (1) bekezdésében foglal* taktól eltérően az 1957. évi március hó 31. napi jávai nem szűnik meg. 2. §• Felmondási járandóság. (1) Az elbocsátásra kerülő dolgozó részére a tizenöt napi felmondási illetményen felül egyhavi átlagkeresetének megfelelő összeget kell kifizetni. (2) Az előző bekezdésben méghalározott felmondási illetményen felül minden dolgozónak, aki legalább 5 évig munkaviszonyban állott, minden munkaviszonyban töltött év után — beszámítva az első öt szolgálati évet is — havi átlag-* keresetének 5 százalékát kell rendkívüli felmondási járandóságként kifizetni. A felmondási járandóság együttes összege nem haladhatja meg a három havi átlagkereset összegét. Az átlagkereset kiszámítása szempontjából a Munka Törvénykönyve végrehajtási rendelete (továbbiakban: Mt. V.) 140. § az irányadó. (3) A felmondási illetménnyel együtt kell a rendkívüli felmondási járandóságot kifizetni. (Mt. V. 42. §.) (4) A munkaviszonyban töltött idő megállapításánál a folyamatos munkaviszony alapján járó pótszabadság, illetőleg a közszolgálat körében a korpótlék megállapítása szempontjából figyelembe vehető teljes szolgálati időt kell alapul venni. 3. §. Az elbocsátott dolgozókat megillető kedvezmények. (1) A rendelet 1. §-ának (1) bekezdése hatálya alá tartozó dolgozó munkaviszonya folyamatos marad, ha munkaviszonyának megszüntetésétől számított egy éven belül újabb munkaviszonyba lép. A munkaviszony folyamatossága egy éven belül akkor sem szakad meg, ha a dolgozó új munkaviszonyt létesít és ez még az eredeti felmondási időtől számított egy év letelte előtt meg-< szűnik. (2) A felmondás során elbocsátott dolgozót, il-* letőlég igényjogosult családtagjait a családi pót-" lék és a társadalombiztosítási szolgáltatások — a táppénz kivételével — újabb elhelyezkedésig,