Tanácsok közlönye, 1957 (5. évfolyam, 1-89. szám)

1957 / 56. szám

562 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 56. szám tiltott cselekményt követne el, vagvis az adás-vételi szerződést e vonatkozásban semmisnek kellene tekinteni. Ilyen jogszabályi rendelkezés viszont nincs. Ennek a kérdésnek az eldöntésénél a R. 5. §. (1) bek. á) pontjában foglaltak elemzése is nagy segítséget nyújt. A hivatkozott a) pont szerint ugyanis annak nem utalható ki lakás, aki: lakását korábbi jogszabályok alapján eladta.-.." Ebből folyóan a tilalom a bérleti jog, a lakás h£^ználati jogának az eladására vonatkoztatható, nem pedig tulajdonjog átruházásával egybekötött birtokbaadásra. A Vhr. 127. §-ából ugyancsak hasonló következtetést kell levonni. A Vhr. 127. §-a ugyanis 30 napot biztosít arra, hogy a lakás használójául jogerősen kijelölt tulajdonos a lakást elfoglalja. Egyben akként rendelkezik, hogy ha ezen időn beiül a tulajdonos a házingatlanát eladja, az új tulajdonost, illetőleg egyeneságbeli rokonát kell a lakás használójául kijelölni, ha igényét bejelenti. Az a tulajdonos tehát, akinek van lakása, a korábbi lakásának megtartása mellett beköltözés! joggal eladhatja a házingatlanát. Ha a tulajdonosnak nincs lakása, ugyancsak e'adhatja házát. Az ellenkező álláspont viszont azt eredményezné, hogy ha a tulajdonosnak eddig nem volt lakása, a háza eladása esetén 3 éven belül nem kaphatna lakást, aki azonban már korábban kapott lakást, azt joghátrány nem éri. Ugyanis a korábbi lakása igénybevételére törvényes lehetőség nincs. Az említettekre tekintettel tehát a törvényes állásfoglalás az, hogy a házingatlan tulajdonjogának birtokbaadással (beköltözési joggal) történő átruházása nem érinti a volt tulajdonosnak a lakásra való igényjogosultságát, esetleges beköltözési, belépési stb. jogát. Más kérdés, hogy a lakásügyi hatóság a lakások elosztásánál hogyan mérlegeli azt a tényt, hogy a volt tulajdonosnak azért nincs lakása, mert a házát eladta. ö. A személyi tulajdonban álló házban levő lakás bérlője — függetlenül attól, hogy a lakás szabad rendelkezésű-e, vagy pedig tanácsi rendelkezés alatt áll — ugyanolyan feltételek mellett igényjogosult a másik lakásra, mint a társadalmi tulajdonban lévő lalás bérlője. A R. 4. §-a és a Vhr. 9., 10. §-a határozza meg az igényjogosultságot, vagyis azt, hogy kinek a részére lehet lakást kiuta'ni. A R. 5. §-a pedig kifejezetten tiltja, hogy a lakásügyi hatóságok lakást utaljanak ki az ott meghatározott személyek részérc. Ezeket a rendelkezéseket kell alkalmazni akikor is, ha személyi tulajdoniban álló szabad rendelkezésű lakás bérlőjének az igényjog.isu'tságát vizsgáljuk. (Ez alól csak egy másik Ezabadrendelkezésű lakás bérbevétele a kivétel, mivel a bérlő más szabad rendelkezésű lakásra nézve Is szabadon létesíthet bérleti jogviszonyt.) E kérdésnek vizsgá'ata során a R. 4. §-a, továbbá a Vhr. 9 és 10. § a alkalmazása, illetőleg értelmezése terén nincsenek nehéziégek. A R. 5. §. (1) bek. a) pontjának helyes alkalmazása azonban már felveti azt a kérdést, hogy igényjogosult-e más lakásra a személyi tulajdonban álló házban lévő lakás bérlője három éven belül, ha a bérleti jogviszonyát egyoldalúan, vagy pedig kölcsönös megegyezéssel, de a R. 62. és 75. §-án kívül, továbbá a bérleti szerződés lejárta előtt [R. 73. §. (2) bek.] szüntette meg. Ezekben az esetekben ugyanis a személyi tulajdonosinak, továbbá a tulajdonos egyenes ágbeli rokonának — akár rokona volt a bérlőnek, akár nem — beköltözési, — illetve szabadrendelkezésű lakás esetén — szabad bérbeadási joga nyílik meg. Kétségtelen, hogy ez a bérleti jogviszonyról való lemondásra emlékeztető magatartás. Minthogy azonban ilyenkor sem a korábbi jogszabályok alapján történő eladásról, sem pedig a R. 32. §-a szerinti lemondásról nincs szó, az ilyen esetek nem esnek laz 5. §. a) pontja alá, azonban a lakásügyi hatóság igénylés esetén figyelembe veszi, hogy az ilyen személy a saját magatartásának köszönheti, hogy nincs lakása, ezért a lakások kiutalásánál — a Vhr. 147. §-ában írt szempontakna is figyelemmel — olyanokat részesít előnyben, akik hibájukon kívül nem rendelkeznek lakással. 7. Az a tulajdonos, aki a szabad rendelkezésű lakásába nem költözött be, hanem azt bérbeadta, az ettől számított három éven belül sem esik a R. 5. § (1) bek. a) pontja alá. A tulajdonosnak a házában lévő lakásába való beköltözési és szabad rendelkezésű joga biztosításának az a célja, hogy a nyugodt életkörülményeit biztosíthassa, építési kedvet fokozza, stb. A vonatkozó kedvezményeknek ugyun nem az a fő célja, hogy a tulajdonosok a rendelkezésük alatt álló lakásokat bérbeadják, a R. 71. §-a azonban erre is feljogosítja őket. A bérbeadás nem vonható sem a R. 32. §-ában szabályozott lemondás, sem a lakáseladás fogalma ©Iá, ezért a R. 5. § U) bek. a) pontjában említett kizáró ok fennforgása sem állapítható meg. Persze a lakásügyi hatóság —* az előző pontban tárgyalt esethez hasonlóan — itt is megfelelően mérlegeli, hogy a tülajdonosnck a saját magatartása miatt nincs megfelelő lakása. 8. Nem utalható ki lakás ar,nak sem, aki lakását a R. és Vhr. hatálybalépése után megjelent jogszabály alapján adta el, és ettől az időtől számítva három év még nem telt el. A R. 5. §. (1) bek. a) pont jának szószerinti szövege szerint annak nem utalható ki lakás három éven belül, aki lakását a korábbi jogszabályok alapján eladta. A korábbi jogszabály — a 2252/1953. (IX. 23.) Kip. M. sz. utasítás 177/b. pontja — értelmében la bérlő lakását az ingatlanközvetítő vállalatnak eladhatta. A R. és a Vhr. nem tartalmaz olyan jogszabályt, mely a lakás eladását lehetővé tenné, sőt iá R. 32. §. (3) bek. ezt kifejezetten megtiltja. Az 1027/1957. (III. 2.) Korm. sz. határozat 9. pontja azonban lehetővé tette, hogy az ingatlanközvetítő xálialatck 1957. március 31-ig bezárólag lakások bérleti jogát megvásárolhassák, de csak Budapesten és csak hajléktalan személyek elhelyezése céljára. Az 1058/1957. (VI. 16.) Korm. sz. határozat ezt a haláridőt 1957. december 31. napjáig meghosszabbította. Szemben a R. és a Vhr. megjelenése idején fennállott jogállapottal, a fővárosban az év végéig ismét lehetőség van — lényegében a korábbi jogszabályoknak megfelelően — lakások eladására. Ezért a R. 5. §. (1) bek. a) pontjában említett kizáró ok abban az esetben is fennáll, ha valaki a lakását újabb jogszabály alapján ladja el az ingatlanközvetítő vállalatnak. 9. A személyi tulajdonban lévő tanácsi rendelkezés alatt álló lakásban, ha az gyógy- vagy üdülőhelyen van és a tulajdonos, illetőleg családtagjai üdülése célját szolgálja* több tulajdonos (család) esetén is csak 2 szoba mentesít' hető az igénybevétel aloL A R. 68. §. (1) bek. a* tulajdonos, illetőleg családja ré«í szere rendeli mentesíteni az üdülés célját szolgáló Lakást? illetőleg annak egy részét, legfeljebb azonban két lakószobát. Minthogy a rendelet általábcn „tulajdonosról'* beszél akkor is, ha a lakás több személy osztatlan közös tulajdona, abban az esetben, ha egy háznak (lakásnak)' több tulajdonosa van- — még hía a tulajdonosok egymással nincsenek is rokoni kapcsolatban — az üdülés céljára együttesen legfeljebb 2 lakószobát lehet csak mentesíteni. Ha a mentesített szobák használata körül vita rne^ rül fel, annak eldöntése a bíróság Hatáskörébe tartozik!