Tanácsok közlönye, 1957 (5. évfolyam, 1-89. szám)

1957 / 56. szám

56. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 563 -. 10. A bérlő halála után a lakásban maradt albérlőnek, háztartási alkalmazottnak, bérleti jogviszony folytatására nem jogosult családtagoknak a kérdéses lakás kiutalására nincs elsőbbségi igényük. Azt, hogy a megüresedett lakást a lakásügyi hatóság mely igényjogosultnak utalja ki, a rászorultság alapján a mérlegelési jogköré ben dönti el. (Vhr. 147. §.) Az a tény önmagában, hogy valaki a bérlő alttal elhagyott iaikásb: n vagy a meghalt stb. bérlő lakásában lakik, a lakás kiutalása során elsőbbségi igényt nem biztosít, kivéve, amikor a jogszabály (R. 31. §.) biztosítja a bérleti jogviszony folytatásának a jogát. Mégis, ha a lakásban a bérlő jogán jogosan lakó (tehát nem önkényesen beköltöző) személyeik (rokonok, albérlők sitb,) jogos lakásigénye a megüresedett lakásra kiterjed és lakásügyi jogszabályck kijátszására sem lehet következtetni (pl. 10 éve 2 gyermekes albérlő lakik a lakásban és a bérlő meghalt) és a többi igényjogosultak rászorultságának a mértéke sem nagyobb, az állampolgárok zaklatásának elkerülése végett indokolt a lakásban már bennlakókat bérlőül kijelölni. Ezt a Vhr. 156. §. kifejezetten is megengedi. 11. A Vhr. 147. §. (2) bekezdésében jelsoroltak a lakáskiutalásnál elsőbbségi jogot élveznek, a felsorolás sorrendje azonban nem kötött, azt dialektikusan kell alkalmazni. A Vhr. 147. §-a elsőbbségi igényt biztosít többek között az életveszélyes, romos lakásban lakók, a munkában kiváló dclgczék, a családosok stb. részére. A Vhr-ben követett sorrend nem kötött. A lakással nem rendelkezők között, pl. elsőbbségi igénye van annak, aki többgyermekes, ha ezen túl a többgyermekes a munkában kiváló dolgozó, akkor megelőzi a másik többgyermekest, adott esetben még akkor is, ha esetleg van, de nem megfelelő lakása stb. A Vhr. 147. §-ában felsoroltak tehát előbbségi jogot élveznek a kiutalásnál az összes többi igénylővel szemben, de közülük a lakásügyi hatóság mérlegelési jogkörében jelöli ki a kiutalható lakás bérlőjét. A mérlegelési jogkörben hozott kiutaló határozat ellen ez ügyészség óvást általában nem jelenthet be. Ha azonban a lakásügyi hatóság a mérlegelési szabályok kirívó megsértésével olyan részrehajló, méltánytalan határozatot hoz, hogy ez bűncselekményt, vagy fegvelmi vétséítet valósít meg, akkor az ilyen kiutalás törvénysértő lévén, ellene óvás benyújtásának van helye. Bűncselekmény, vagy fegyelmi vétség megállapítására nem alkalmas kirívó esetekben az ügyészség a határozatnak a felettes szerv által az 1954: X. tv. 53. §. (4) bek. alapján történő felülvizsgálatát kezdeményezheti. A lakáscserével kapcsolatos kérdések. 12. A R. 11. §-ában foglalt, a lakáscsere jóváhagyásával kapcsolatos felsorolás, csak a társadalmi tulajdonban lévő házakban bérelt, mm -szolgálati lakások esetében taxatív, egyéb lakások cseréjével kapcsolatban a R.. illetve a Vhr. további korlátozásokat is tartalmaz. A R. 11. §-a által tartalmazott felsorolás nem taxatív. A R. más rendelkezés szerint ugyanis a szolgálati, vagy személyi tulajdonban álló lakást csak a Szolgálati lakással rendelkező szerv, illetőleg a tulajdonos hozzájárulásával lehet elcseréni. Ha a szerv, illetőleg a tulajdonos nem járul hozzá a cseréhez, a lakásügyi hatóság a csere jóváhagyását köteles megtagadni. Ha azonban a tulajdonos, a szerv a cseréhez hozzájárult, akkor a lakásügyi osztály a R. 11; §-ának a keretei között az (1) bek. a), b), c) pontjában meghatározott esetekben köteles, a (2) bek. a), b), c) pontja alá tartozó esetekben pedig jogosult a csere jóváhagyását megtagadni. Abban az esetben viszont, ha a tulajdonos lakáscsere útján kíván a házába beköltözni, a lakásügyi hatóság akkor sem tagadhatja meg a csere jóváhagyását, ha a tulajdonosra nézve a R. 11. §. (2) bek. b) vagy c) pontjában meghatározott okok fennállanak. [R. 61. § (2) bek.] E vonatkozásban tehát a lakásügyi hatóság jogköre van megszorítva. Amennyiben tehát más személynek, illetőleg szervnek a cserével kapcsolatosan különös jogai nincsenek, a lakásügyi hatóság kötelezettsége, illetőleg jogosultsága szempontjából a R. 11. §-ában foglalt felsorolás taxatív. A lakásügyi hatóságnak a 11. § (2) bekezdésében biztosított kereteken túlmenően nincs további mérlegelési jogköre. Ha a cserét a lakásügyi hatóság nem köteles, illetőleg nem jogosult megtagadni, akkor kötelező a cseréhez való hozzájárulás. Minthogy a csere jóváhagyása esetén a lakásügyi hatóság kiutaló határozatot hoz, a jóváhagyást a R. 11. §. speciális esetein túlmenően akkor is meg kell tagadni, ha a R. egyéb rendelkezései értelmében kiutaló határozatot általában nem lehet hozni. [Pl. R. 5. § (1) bek. b) pont, 36 § (3) bek.] 13. A tulajdonos hozzájárulása nélkül végrehajtott la-* késesére esetén a tulajdonos csak az eredeti állapot hely* reáUításál követelheti, de beköltözési jogával nem élhet. A tulajdonos hozzájárulásának hiányában kötött lakása csere megállapodás érvénytelen. Ha azt a lakásügyi hatóság jóváhagyta, a határozat törvénysértő — és esetleg óvás eredményeképpen — hatályon kívül helyezendő. . Az elcserélt lakások megüresedéséről ilyenkor beszélni nem lehet, ami viszont előfeltétele a tulajdonos beköltözési jogának A tulajdonos ez esetben csak az eredeti állapot visszaállítását követelheti, mégpedig ha mindkét lakás vagy az e?vik lakás tanácsi rendelkezés alatt áll, a lakásügyi hatóságtól — mivel a csere lebonyolítása államigazgatási aktus alapján történt, vagy kellett volna történnie —, két szabad rendelkezés alatt álló lakís cseréje esetén pedig bármelyik tulajdonos a bíróságtól. Ez utóbbi esetben ugyanis az államigazgatási szerveknek nincs joguk ahhoz, hogy a bérlőt a tulajdonossal kötött bérleti szerződés betartására kényszerítsék. 14. A cserére irányuló bejelentés feljegyzését nem lehet azon az alapon megtagadni, hogy a lakást .(lakrészt) cím szerint igényelték. A R. 10. §. (1) bek. kimondja, hogy „a lakás a cserére irányuló szándék bejelentésétől számított 6 hónapig mentes az igénybevétel alól." A Vhr. 17. §-ának utolsó mondata pedig úgy hangzik, hogy „a lakásügyi hatóság megtagadja a bejelentés feljegyzését, ha a lakást (jogos lakásigény mértékét meghaladó lakrészt) a bejelentést megelőzően már kiutalta." A két szöveg egybevetéséből félreérthetetlenül következik, hogy az igénylés önmagában nem lehet ok a cserére való bejelentés feljegyzésének megtagadására. Az ezzel ellentétes gyakorlat tehát törvénysértő. Megjegyzendő, hogy a R., illetőleg a Vhr. más rendelkezéseit is sérti az a gyakorlat, hogy a lakásügyi hatóság az igénylés után a cserére való felajánlás bejelentését nem fogadja el. A Vhr. 71. §-a alapján az elhagyott lakás ismert helyen tartózkodó bérlőjével közölni kell, hogy nyolc napon belül kérheti a tanácsnál a lakásának a mentesítését. Ebből fotyóan — figyelemmel a R. 10. § (1) bek.-ben és a Vhr. 17. §-ában foglaltakra — káutalá határozat ez időn belül nem hozható, annak ellenére, hogy a lakásra már esetleg igénylést adtak be, tehát a cserére irányuló bejelentés feljegyzését nyilvánvalóan ez esetben sem lehet megtagadni. • Ha a jogos lakásigényt meghaladó lakrészre adnak be igénylést, a bérlő a R. 37. §. (1) bek.-ben és a Vhr. 86. §-ában biztosított jogára történt figyelmeztetéstől számított 15 napon belül dönthet a társbérlő személyének megválasztása, illetőleg a lakásnak elcserélésre való bejelentése között. Vagyis a 15 napon belül — függetlenül attól, hogy a kérdéses lakásra igénylést mikor nyújtottak be — kifejezett joga a bérlőnek, hogy a cserére vonatkozó szándékát bejelenthesee. A cserére irányuló bejelentés feljegyzését a lakásügyi hatóság tehát csak akkor tagadhatja meg, ha a cserére