Tanácsok közlönye, 1955 (3. évfolyam, 1-76. szám)

1955 / 49. szám

49. szám. TANÁCSOK KÖZLÖNYE 715 fekvő szétszórt ingatlanait a számbavétel ideje alatt végrehajtott előzetes ingatlancserékkel, lehetőleg át kell hozni a földrendezéssel érintett község területére. Ennek érdekében a termelőszövetkezet, állami gazdaság szomszédos községben lévő ingatlanait ki lehet cserélni: a) a földrendezés alá vont községben fekvő haszonbérbe nem adott állami tartalékföldekkel, vagy b) a szomszédos községekben lakó tulajdonosoknak a földrendezéssel érintett községben fekvő ingatlanaival. Ha a termelőszövetkezetnek (tagjainak), vagy állami gazdaságnak a szomszédos község területén fekvő ingatlanát fenti módon kicserélni nem lehet, az ilyen ingatlanokat összevonás végett számbavenni és a földrendezésbe bevonni nem szabad. 18. Nem szabad a földrendezésbe bevonni (területében és elhelyezésében megváltoztatni): a) a község (város) belterületét; belterületnek kell tekinteni a község- (város-) rendezési tervben, illetve a 14/1955. (III. 3.) MT számú rendelet szerint meghatározott belterületet, továbbá a Tanyai Tanács által fejlesztésre kijelölt új község tervezett belterületét is; b) a belterülethez csatlakozó, vagy annak közelében fekvő azokat a zártkerteket (veteményes kert, szőlő, gyümölcsös stb.), amelyek a termelőszövetkezeti családok háztáji gazdálkodásához szükségesek, kivéve a kulákok itteni ingatlanait. 19. A földrendezésbe be kell vonni a szőlőket és gyümölcsösöket is. A háztáji gazdálkodás céljára nem szükséges zárt telepítésű szőlőket és gyümölcsösöket a termelőszövetkezet, illetve az állami gazdaság nagyüzemi kezelésébe kell adni. 20. Az egységes kezelésbe vett legelőket a földrendezésbe bevonni általában nem kell. A földrendezési eljárás során a legelőket a legeltetési bizottság, a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok között csak akkor lehet elkülöníteni, ha erre vonatkozóan az érdekeltek " megegyeztek. Megegyezés hiányában a 85/1954. (Mg. É. 16.) FM számú utasítás szerint kell eljárni. A legelők elkülönítése során az egyénileg gazdálkodók és a termelőszövetkezeti tagok háztáji állatai részére legelőt feltétlenül biztosítani kell. 21. Az erdőket, valamint az újból erdősítésre kerülő vágásterületeket a földrendezésbe általában nem szabad bevonni. Kivételesen a megyei végrehajtó bizottság elnöke engedélyezheti az állami erdőgazdaság kezelésében lévő erdőterületekbe beékelt, vagy állami erdőkkel körülzárt ingatlanok kicserélését. Ha ilyen erdőterület kicserélése szükséges, a csereingatlant azokból a különálló 20—100 kat. holdas erdőterületekből kell kiadni, amelyekre az állami erdőgazdaság igényt nem tart, vagy a község határában szétszórtan elhelyezkedő azokból a kisebb állami erdőkből, amelyek nem esnek a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok kialakított üzemi területébe. Erdőt csereingatlanként csak dolgozó parasztnak (dolgozó kisembernek) lehet adni. Az állami erdőgazdáság üzemi kezelésében lévő erdőt meg kell hagyni az erdőgazdaság használatában. Az állami erdőgazdaság üzemi kezelésébe át nem vett közbirtokossági (társulati) erdőket meg kell hagyni a közbirtokosság használatában. Az állami erdőgazdaság területéhez kell csatolni — a közbirtokossági erdők kivételével — a) a 100 kat. holdnál nagyobb különálló erdőket, b) az erdőgazdasággal területileg összefüggő erdőket, c) a 20—100 kat. holdas erdőt, ha az nagyobb állami erdőtől 2 km-es távolságon belül fekszik és annak átadását az állami erdőgazdaság kéri. A mezőgazdasági termelőszövetkezetnek — kérelmére — használatába kell adni az 50 kat. holdnál kisebb állami és községi erdőket, ha azok véderdőknek nem minősülnek és legalább egy oldalon határosak a termelőszövetkezet területével. A község határában szétszórtan elhelyezkedő erdőket — kivéve az a)—c) pontban felsoroltakat — annak a mezőgazdasági termelőszövetkezetnek a használatába kell adni, amelynek kialakított mezőgazdasági területébe az erdő belekerült. Azokat a 100 kat. holdnál kisebb erdőket, amelyek állami gazdaság kialakított területébe esnek — amennyiben nem függnek össze az állami erdőgazdaság erdejével — az állami gazdaság birtokába kell adni. A község határában szétszórtan elhelyezkedő erdőket, ha azok nem esnek a termelőszövetkezet vagy áilami gazdaság kialakított mezőgazdasági területébe és azokra erdőkártalanítás céljára sincsen szükség — az a)—c) pontban felsoroltak és a magánerdők kivételével — a községi végrehajtó bizottság kezelésébe kell adni. 22. A mezőgazdasági művelésre nem alkalmas területek erdősítés, illetve fásítás céljára történő kijelölésére a földrendező brigád mezőgazdásza köteles a földrendezési bizottságnak részletesen indokolt javaslatot tenni; Szántó művelési ágú ingatlanokat csak a megyei mezőgazdasági igazgató engedélyével lehet fásításra kijelölni; Erdősítésre kell kijelölni és az illetékes állami erdőgazdaság használatába kell adni azokat a fásítható területeket, amelyek nagyságuknál és fekvésüknél fogva a 21. a)—c) pontban meghatározott feltételeknek megfelelnek. 23. A földrendezés során elsősorban az állami gazdaságok, másodsorban a termelőszövetkezetek, harmadsorban az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok, negyedsorban a földművelést nem főfoglalkozásként folytató dolgozó kisemberek (ipari munkások, bányászok, kisiparosok stb.), ezt követően az állami tartalékföldeket és végül a kulákok földterületét kell kijelölni. 24. Termelőszövetkezet és állami gazdaság részére lehetőleg a korábbi tagosítások során kialakított táblákhoz csatlakozóan, a meglévő gazdasági épületek, majorok körül olyan területet kell kialakítani, amely gazdálkodásuk megszervezéséhez a legkedvezőbb területi feltételeket biztosítja. 25. A termelőszövetkezeti családok háztáji gazdálkodásához szükséges területét arra alkalmas helyen — legalább részben — elkülönítve a nagyüzemi gazdálkodásba vont közös területektől a belterülethez csatlakozóan vagy annak közelében lehet kiadni és az eljárás befejezése után — ha a községfejlesztési szempontoknak megfelel — belterületté kell nyilvánítani. 26. A szomszédos községekben működő termelőszövetkezeteknek és állami gazdaságoknak a földrendezéssel érintett községben lévő és a 17. pont alapján H nem cserélt ingatlanaiért a csereíerületet a községnek azon a határrészén kell kiadni, amely a szomszédos községgel érintkezik. Ugyanígy kell eljárni a szomszédos községben lakó egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztoknak a földrendezéssel érintett községben lévő földjeivel is. 27. Az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek területének kialakítása után kell az egyénileg gazdálkodók csereterületeit kijelölni. A cserék végrehajtásánál az alábbiak szerint kell eljárni: — Először a dolgozó parasztok ingatlanait kell kijelölni. Az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztoknak azt az ingatlanát, amely nem kerül a termelőszövetkezet, v \gy állami gazdaság részére kialakított területbe, kicserélni nem szabad. — A dolgozó parasztokkal megegyezésre kell törekedni és részükre a rendelkezésre álló ingatlanokból — választásuk szerint — feltétlenül azonos értékben és lehetőleg azonos művelési ágú földet kell cserébe adni. Az értékkülönbözetet nagyobb terület cserébe adásával is ki lehet egyenlíteni. — A cseréket a dolgozó parasztok legjobb minőségű földjével kell kezdeni, fokozaiosan haladva a gyengébb minőségű földek felé. Az ingatlanok értékét az eljárás során a talajminőség és termőképesség szempontjából történt osztályozás alapulvételével kell megállap:iani.