Tanácsok közlönye, 1955 (3. évfolyam, 1-76. szám)

1955 / 39. szám

498 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 39. szám. határozattal történő elbocsátás esetén a miniszter jelöli ki [53/1953. (XI. 28.) M T. számú rendelet 227. §| (3) A dolgozókat elsősorban annak a minisztériumnak a területére és ezen belül is olyan szakma szerinti munkahelyre kell közvetíteni, mint ahonnan kiléptek. 3 § (1) Az önkényes kilépés, illetőleg a fegyelmi határozattal történt elbocsátás a táppénzszolgáltatás időtartamának megállapítása szempontjából a munkaviszony íolya'matosságát megszakítja (2) Az önkényes kilépő, illetőleg a fegvelmi határozattal elbocsátott részére újabb elhelyezkedéséig táppénz egyáltalán nem jár, új munkahelyén pedig táppénze a munkábalépéstől számított egy éven át csak átlagos munkabérének 507o-a lehet. 4 § Az önkényes kilépőt vagy fegyelmi határozattal elbocsátottat a munkaviszonyának megszűnésétől számított 6 hónapon belül kisipari szövetkezetbe tagként felvenni nem szabad. 5 §• (1) A helyiipari vállalatok — az építőipari vállalatok kivételével — a kisipari szövetkezetek, valamint a magánmunkáltatók az 1. §-ban foglalt korlátozáson túlmenően az 1955. évi június hó 15. napjától december hó 31. napjáig csak az államigazgatási és vállalati ügyvitel egyszerűsítése folytán elbocsátott dolgozókat vagy iparengedélyüket visszaadó kisiparosokat alkalmazhatnak. (2) Az (1) bekezdésben foglalt tilalom alól a Munkaerőtartalékok Hivatalának elnöke a munkaerőhelyzetre tekintettel egyes területekre vagy meghatározott időszakra felmentést adhat. (3) Nem terjed ki a tilalom a mezőgazdaságban, valamint a háztartási alkalmazotti munkakörben foglalkoztatott dolgozókra. 6- §• (1) Szabálysértést követ el és 1000 Ft-ig terjedhető pénzbírsággal büntetendő a vállalat (hivatal, intézmény, intézet stb.) igazgatója és azon alkalmazottja, aki dolgozót az 1. §-ban foglalt tilalom ellenére alkalmaz vagy a jogszabályoknak az önkényes kilépőkre vonatkozó rendelkezéseit megszegi vagy kijátssza. (2) Az (1) bekezdésben foglaltak ismételt vagy csoportos elkövetése esetén a vállalat igazgatója vagy alkalmazottja ellen a munkaerőgazdálkodás rendjének és a népgazdasági terv teljesítésének veszélyeztetése miatt a ierv büntetőjogi védelméről szóló rendelkezések alapján a büntető eljárást meg kell indítani. 7. §Ez a rendelet az 1955. évi június hó 15. napján lép hatályba. Gerő Ernő s. k., a Minisztertanács első elnökhelyettese. A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának 1.058/1955. (VI. 12.) számú határozata az 1955. évi aratási és csépiési munkákról. A mezőgazdasági termelés fejlesztéséről szóló párt- és kormányhatározat, valamint a Központi Vezetőségnek a mezőgazdaság szocialista átszervezése és a mezőgazdasági termelés fellendítése további feladatairól hozott határozata célkitűzéseinek megvalósítása érdekében a nyári mezőgazdasági munkák végrehajtása során ebben az évben el kell érni, hogy a legkisebb veszteséggel végzett betakarítással több gabonát, a nyári kapálások segítségével több terményt, a másodvetésekkel pedig több takarmányt takaríthassunk be. Az ország gabonatermésének, a dolgozók kenyerének betakarítása hatalmas feladat és a termelőszövetkezetek tagjaitól, a gépállomások és állami gazdaságok dolgozóitól, az egyéni termelőktől, a tanácsok és a mezőgazdasági termelést irányító szervek dolgozóitól tokozott erőfeszítést, nagyobb felelősséget és körültekinti munkát követel. Ezért az 1955. évi aratás, beliordás cséplés, nyári növényápolás, tarlóhántás, valamint a másodvetés megszervezésére és végrehajtására a Minisztertanács az alábbi határozatot hozza: ! I. A betakarítási veszteségek csökkentés*. Az 1955. évi aratás, behordás és cséplés munkáit úgy kell megszervezni és elvégezni, hogy a szemveszteség a lehető legkisebb legyen. Ezért a szem veszteséget mind az aratás, mind a behordás és ' a cséplés során állandó mérésekkel kell ellenőrizni és •ahol jelentősebb veszteség mutatkoznék, haladéka talanul gondoskodni kell :a megszüntetéséről. 1. Mindent -el kell követni annak érdekében, hogy a betakarítás szemvesztesége munkafolyamatonként külön-külön és együttesen mindenütt alatta maradjon a még megtűrhető szemveszteségi határnak. Ahol nagyobb veszteség jelentkezne, a szemveszteség csökkentése érdekében haladéktalanul meg kell tenni a szükséges intézkedéseket. 2. A gépállomások és nz állami, kísérleti, tan- és célgazdaságok (továbbiakban: állami gazdaság)', agronómusait, kombájnvezetőit, aratógépkezelőit, a cséplést végző ti aktorosokat és etetőket, valamint a mezőgazdasági irányííószerveknél dolgozó összes agronómust ki kell oktatni a veszteségmérés és a szemveszteségek csökkentésének módszereiről. i 3. A gépállomások és az állami gazdaságok az aratás megkezdése előtt minden kombájnt és aratógépet vizsgáljanak felül és a legkorábban érő táblákon munkaközben ellenőrizve, gondoskodjanak arról, hogy iá megtűrhető veszteséghatároknál lényegesen kisebb szemveszteséggel dolgozzanak. 4. A szemveszteségnek a lehető legkisebbre való csökkentéséért a termelőszövetkezetekben a gép; állomási mezőgazdászok, az állami gazdaságokban az igazgató mellett az agronómusok felelősek. A' szemveszteség csökkentése érdekében különösért "•agy figyelmet kell fordítani