Tanácsok közlönye, 1954 (2. évfolyam, 1-81. szám)

1954 / 59. szám

62G HELYI TANÁCSOK KÖZLÖNYE 59. szám. pótlékának együttes összegét havi ötszáz forintra, legfeljebb azonban a munkaviszonya alapján kapott munkabérének hetvenöt százalékára kell kiegészíteni. 39. §. A jelen törvényerejű rendelet hatálybalépése előtt megállapított árvaellátást huszonöt százalékkal fel kell emelni. A felemelt összeg havi száz forintnál, szülőtlen árva esetében pedig havi százötven forintnál kevesebb nem lehet. 40. §. Az a nyugdíjjogosult, akinek nyugdíjigénye a jelen törvényerejű rendelet hatálybalépése előtt megnyílt, azonban igényét a jelen törvényerejű rendelet hatálybalépéséig nem érvényesítette, az 1954. évi október hó 31. napjáig kérheti, hogy igényét a törvényerejű rendelet hatálybalépését megelőzően érvényben volt jogszabályok alapján bírálják el. Vegyes rendelkezések. 41. §. (1) Ennek a törvényerejű rendeletnek alapján öregségi vagy rokkantsági nyugdíjban, illetőleg nyugdíjpótlékban részesülő személy munkaviszonyba lépését vagy a keresőfoglalkozás megkezdését köteles nyolc nap alatt az ellátást folyósító szervnek bejelenteni. Ez a bejelentési kötelezettség terheli azt a munkáltatót is, aki nyugdíjast alkalmaz. (2) Ila az ellátást folyósító szerv megállapítja, hogy a nyugdíjban, illetőleg nyugdíjpótlékban részesülő személy munkaviszonyba lépett, vagy kereső foglalkozást kezdett meg, a folyósítást az (1) bekezdésben foglalt bejelentés megtörténte nélkül is a munkaviszony, illetőleg kereső foglalkozás megszűnéséig hivatalból szünetelteti, kivéve azt a"z esetet, amikor a nyugdíjas részére a nyugdíj a munkaviszony tartama alatt is jár (30. §). (3) Az ellátást folyósító szerv azt a nyugdíjast, aki jogosulatlanul vett fel nyugdíjat, illetőleg nyugdíjpótlékot, a felvett összeg kétszereséig terjedhető térítés megfizetésére kötelezheti. Ez az intézkedés nem érinti a nyugdíjas büntetőjogi felelősségét. (4) A (?) bekezdésben említett térítési összeg erejéig a nyugdíjast alkalmazó vállalat igazgatója, illetőleg a helyelte eljárásra jogosított alkalmazottja egyetemlegesen felelős abban az esetben, ha a nyugdíj (nyugdíjpótlék) jogosulatlan felvételét a vállalatot terhelő bejelentési kötelezettség elmulasztása tette lehetővé. (5) Az ellátást folyósító szervnek térítésre kötelező határozata ellen halasztó hatályú jogorvoslatnak van helye (35. §). 42. §. (1) Ez a törvényerejű rendelet az 1954. évi október hó 1. napján lép hatályba. (2) Ennek a törvényerejű rendeletnek alapján a dolgozó által fizetendő nyugdíjjárulékot elsőízben az 1954. évi október hónapra járó munkabérből kell levonni. (3) Annak a nyugdíjasnak, akinek munkaviszonya az 1954. évi június hó 30. napja után szűnik meg, nyugdíjpótlékot első ízben a munkaviszonyának megszűnését követő hónap első napjától, legkorábban azonban az 1954. évi október hó 1. napjától kell kérelmére folyósítani. (4) Aíinden olyan nyugdíjasnak, aki az 1954. évi szeptember hó 30. napján nem áll munkaviszonyban és nem esik a (3) bekezdés rendelkezései alá, nyugdíjpótlékot legkorábban az 1954. évi november hó 1. napjától kell folyósítani. 43. §. A Minisztertanács felhatalmazást kap arra, hogy a törvényerejű rendelet végrehajtására vonatkozó részletes és átmeneti rendelkezéseket a törvényerejű rendeletben lefektetett irányelvek figyelembevételével jogszabályban megállapítsa, valamint, hogy ennek a törvényerejű rendeletnek egyes rendelkezéseit annak hatálya alá egyébként nem tartozó személyekre is kiterjeszthesse, továbbá, hogy a fegyveres testületek tagjai tekintetében a törvényerejű rendelet általános elveit figyelembevéve an* nak rendelkezéseitől eltérően is intézkedhessék. \ 44. §. A törvényerejű rendelet hatálybalépésével egyidejűleg az 1951. évi 30. számú és §z 1954. évi 8. számú törvényerejű rendelet hatályát veszti. Dobi István, s. k., a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke. Darabos Iván s. k.t a Népköztársaság Elnöki Tanácsának' titkára. Minisztertanácsi határozat A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának 1.077/1954. 21.) számú határozata az iparvállalatok igazgatóinak jogairól és kötelezettségeiről. Az állami iparvállalatok igazgatói az utóbbi években bebizonyították, hogy megfelelnek a munkásosztály, az egész dolgozó nép bizalmának: a termelési tervek teljesítésével, a munka termelékenységének fokozásával, a vállalatok jól működő kollektíváinak kialakításával vitték előbbre a szocializmus építésének ügyét. A jogszabályokban, miniszteri utasításokban, az iparvállalatok irányításának gyakorlatában mégis olyan jelenségek mutatkoznak, amelyek az igazgató hatáskörét csorbítják, kezdeményezőkészségét csökkentik, s indokolatlan bizalmatlanságot juttatnak kifejezésre az iparvállalatok igazgatóival szemben. Ilyenek főként az ügyek túlzott központosítása, az igazgatót megkerülő átnyúló intézkedések, a bürokrácia és a funkcionalizmus megnyilvánulásai. A szocialista iparvezetés alapelveinek következetes érvényesítéséhez szükséges hatáskör biztosítása érdekében a Minisztertanács az iparvállalati igazgatók jogait és kötelezettségeit az alábbiak szerint szabályozza: ,