Zlinszky Imre: A magyar telekkönyvi jog (1902)

Első rész: A telekkönyvi előmunkálatok. A telekjegyzőkönyvek közzététele és az annak folytán előforduló ügyletek

azonban, vájjon a kiigazítás előtt szerzett bármi jogok érvényesithetők-e kiigazítás íUján? és ha nem, mely jogok azok, a melyeknek érvényesítése a kiigazítás útjára tartozik ? E részben annál kevésbbé lehet a vélemények elágazásán csodálkozni, mert magok a felebbviteli bíróságok is ingadoznak a kérdés eldöntésében. így a míg a m. kir. Curia egy esetben kimondotta, hogy vitás jogkérdések elintézése telekk. kiigazítási pernek nem lehet tárgya,1 más esetben azt jelentette ki, hogy a telekkönyvi helyszínelés előtt létrejött adás-vevési szerződés alapján a telekkönyvezett ingatlan vagyonra követelt tulajdonjog csak kiigazítási per útján lévén érvényesíthető, a birtokbiróság előtt a tulajdonjog megállapítása végett indított kereset, mint olyan, a mely ilyen esetben helyt nem foghat — elutasítandó ;2 és ismét más esetben, hogy a telekkönyvezés előtt megnyílt örökösödési igények alapján a telekkönyv kiigazításának, habár az örökösök a hagyaték tényleges birtokában nem voltak is, helye lévén, az ily igények a kiigazítási perben megvitathatok s eldönthetők.3 Vagyis e két utóbbi határozatában ellenkezőleg elébbi határozatával kimondotta azt, hogy a vitás jogi kérdések, ha a telekkönyvezés előtt létrejött jogviszonyokra vonatkoznak, kiigazítási per útján döntendők el, sőt az egyikben azoknak más uton való eldönthetését egyenesen kizárta. Ámde ez elvhez sem maradt következetes, mert ismét más esetben azt jelentette ki, hogy a telekkönyvi felvétel helyessége örökösödési perben is megvitatható,4 és megint máskor, hogy az öröklési jog megállapítása előtt kért telekkönyvi kiigazítás az örökhagyó hagyatéka részére rendelendő el ;5 vagyis egyenesen kizárta azt, a mit más esetben elvül állított zítást a jogosított jogutódja általában, annál inkább örököse is kérheti, csak hogy ilyen esetben a kiigazítás a jogelőd javára, illetőleg ha az öröklés a helyszínelés után történt, az örökhagvó hagyatéki tömege javára eszközlendő (C. 4195/1870., 7903/1875., 4489/1877.- és 7255/1877. sz. Dvtár, r. f., XVIII. 53., XIX. 16.). A telekkönyv kiigazítása az 1840: XXI. tcz. szerint betáblázott, a telekkönyv átalakítása esetén pedig a régi birtokon zálogjogot nyert hitelező által is szorgalmazható oly végből, hogy azzal egyidejűleg a betáblázott adósság jelzálogilag átkebeleztessék. (C. 4724/1871. sz. Döntvénytár r. f. VI. 136. lap és 7458/1882. sz. hat. Dvtár. IV. 136.) 1 Vitás jogi kérdések birói elintézését egyedül telekkönyvi kiigazítás végett a telekkönyvi hatóság előtt indított keresettel, mely csakis a helyszínelésnél elkövetett hibák kijavítására terjedhet, előidézni nem lehet. (C. 1869. évi 1161. sz. Dvtár, r. f., I-II. 220.) 2 (C. 1872. évi 8567. sz. Dvtár, r. f„ VII. 169. 1. :í (C. 1871. évi 2292. sz. Dvtár, r. f., VI. 126. lap. — A semmitőszék is azt az elvet állapította meg, hogy a telekkönyvi kiigazítás iránti keresetek, legyen bár a követelt tulajdonjog örökösödési jogczímre is alapítva, mindig a telekkönyvi bíróság hatáskörébe tartoznak. (C. 1870. évi 5872. sz. Dvtár, r. f., III. 38. lap.) 'l A telekkönyvi felvétel helyessége öröködési perben is megvitatható, minélfogva az, hogy valamely ingatlanság egyik vagy másik fél nevére helyszíneltetett, magában véve a tulajdonjogot akkép, hogy annak ellenkezője az öröködési perben bizonyítható nem lenne, meg nem állapítja, (C. 1872. évi 4533. sz. Dvtár, r. f., VIII. 132. lap.) 3 C. 1871. évi 4539. sz. Dvtár. r. f., VI. 71. lap.