Zlinszky Imre: A magyar telekkönyvi jog (1902)

Első rész: A telekkönyvi előmunkálatok. A telekjegyzőkönyvek közzététele és az annak folytán előforduló ügyletek

ELSŐ RÉSZ. A telekkönyvi előmunkálatok. A telekjegyzőkönyvek közzététele s az annak folytán előforduló ügyletek. ELSŐ FEJEZET. A telekkönyvi előmunkálatok. 1. §. A helyszínelés. A helyszínelés (Localisirung) elnevezéssel a helyszínén a telekkönyv szerkesztésének előkészítéséül teljesítendő eljárást jelezzük. Ilynemű eljárás Magyarországban tulajdonképen már csak a polgárosított határőrvidék néhány községeire nézve van hátra, a melyről még semmiféle telekkönyv nincsen. De az ebbeli eljárás az 1897. évi 47.532. sz. rendelet 7—34. §-aiban különlegesen van szabályozva. A póthelyszínelés pedig az 1896. évi 70.972. számú rendelet értelmében történik. Mindamellett gyakorlati tekintetből is ismerni kell a helyszínelés általános szabályait; részint azért, mert a most is gyakori póthelyszínelésnél, a mennyiben az 1896. évi 70.972. számú rendelet máskép nem intézkedik, azok a szabályok irányadók, részint mert a telekkönyv természete csak úgy válik nyilvánvalóvá, ha elkészítésének, szerkesztésének módját ismerjük. A helyszínelés az 1853 ápr. 18-án kelt igazságügym. rendelet («a telekés betáblázási könyvek készítése végetti előmunkálatok elrendelései)), az 1853 szept. 16-án kiadott «helyszínelési utasítás», az 1854. július 23-iki igazságügymin. rendelet («Kitanítás az 1853. szept. 16-iki helysz. utasítás végrehajtására nézve») és az 1855. febr. 26-iki rendelet («telekjegyzőkönyvek szerkesztése és hitelesítése tárgyában*)) értelmében ment végbe. Az ebbeli terjedelmes szabályok lényege a következő : A telekjegyzőkönyvek szerkesztésénél az ezzel foglalkozó bizottmánynak alapul szolgáltak: 1. az úrbéri irományok, 2. az utolsó birtokszabályozás felőli okiratok, 3. a földadó kataster. E munkálatoknál annak a kérdésnek eldöntése volt főfontosságú : 1. kinek nevére veendő fel az ingatlan ? 2. miként veendő az fel ?