Zlinszky Imre: A magyar telekkönyvi jog (1902)

Bevezetés: A telekkönyvi és a jelzálogi intézmény keletkezése és fejlődése

telekjegyzőkönyveket vezetnek az 1855. évi telekk. rendelet értelmében; 2. a község területéről telekkönyv még egyáltalában nem készült; 3. a község területéről az 1853. évet megelőzőleg készült telekkönyvet vezetnek; 4. az egyébként a 3. pont alá eső község területére nézve tagosítást foganatosítottak és a hitelesített tagosítási térkép és földkönyv a telekk. hatósághoz további eljárás végett át van téve (Utasítás 4. §.). A min. rendelet pedig kijelenti, hogy a 2., 3. és 4. pontban említett községek tekintetében azon a napon, amelyen a telekk. betétek elkészültéről szóló jelentés a telekkönyvi hatósághoz érkezik, az illető községre nézve a telekkönyvi ügyekre és a telekkönyv vezetésére az 1855. decz. 15-iki telekk. rendelet II. részének szabályai lépnek hatályba.1 Fiume városának és kerületének (Drenova, Cosala és Plasse alközségek) területéről egy 1843. évi 17,793. sz. a. latin nyelven kiadott és olaszra fordított helytartótanácsi rendelet2 alapján szerkesztettek és vezetnek most is nyilvánkönyvet3 elég kezdetleges módon. Az 1891 : XVI. t.-cz. 23. §-ának L. pontjában nyert felhatalmazás alapján az igazságügyminister 1900 nov. 25-én 67,785. sz. a. azokra a területekre nézve is elrendelte a telekkönyvi betéteknek az egyúttal kiadott kimerítő Utasítás szabályainak alkalmazásával leendő elkészítését és azt, hogy az egyes telekkönyvek elkészültének sorrendjében a város, vagy az illető alközség tekintetében ugyancsak a magyar telekk. rendelet II. részének szabályai lépjenek hatályba, az ottani sajátságos birtokviszonyokban, különösen a házaknak emeletek, sőt egyes helyiségek szerinti tényleges felosztásában alapuló, a rendelet 3—14. §-aiban foglalt eltérésekkel. Az új telekkönyv készítésének munkálatai azonban Fiume városában ós kerületében ez idő szerint még meg sem kezdődtek. A szoros értelemben vett Magyarországban az országlakosok nyelvét nagy részben nem értő, és az itteni birtokviszonyokat nem ismerő közegek már a helyszíneléskor a telekkönyvek készítésénél számtalan hibát követtek el. A telekkönyvek behozatala óta az anyagi és alaki törvényekben és a bírósági szervezetben többszörös gyökeres változások jöttek közbe. A telekkönyvek kezelése különböző és nem ritkán olyan hatóságokra volt bizva, a melyek feladatuknak megfelelni képtelenek voltak. Az örökösödési eljárás hosszú időn át el volt hanyagolva. A telekkönyv átalakítását az úrbéri rendezéshez és tagosításhoz képest nagyrészt a lehető legselejtesebben foga1 A polgárosított határőrvidék 9 telekkönyvi hatósága közül ez idő szerint a betétszerkesztési eljárás még csak a pancsovai törvényszéknél, a titeli és a temes-kubini járásbíróságnál folyik. 2 Teljes czime: «Regulamentum in merito manipulationis librorum fundualium, inscriptionum item et intabulationurn.w :í Három külön könyvből áll: a tulajdonképeni telekkönyvből (libro fondale), a tulajdonátruházási könyvből (libro d'inscrizioni), a melybe az átruházási okiratokat, és a teherkönyvből (libro tavolare), a hová a jelzálogjogot megalapító okiratokat szóról szóra beiktatják.