Zlinszky Imre: A magyar telekkönyvi jog (1902)
Bevezetés: A telekkönyvi és a jelzálogi intézmény keletkezése és fejlődése
14 Kimondja továbbá ez a törvény, hogy tulaj donkereset esetén a tulajdonosnak vagy jogelődjének saját tényénél fogva érvényesíthető igények nem kifogás, hanem viszonkereset útján érvényesítendők.1 Kimondja, hogy ha valaki ingatlanát egymás után két személyre ruházta át, és az utóbbi előbb eszközölte ki a tulajdonjognak részére leendő bejegyzését, annak e ténye roszhiszeműségét meg nem alapítja, és a bejegyzés megtámadására alapúi nem szolgál, akkor sem, ha az másnak előbb szerzett igényéről tudomással bírt.'2 Ez által oly kérdést oldott meg, a mely másutt sok controversiát idézett elő. A törvény fentartja a jelzálogjogot, a hypothekát, mely járulékos jog, tehát törvényes követelést feltételez, a melyért az adós személyesen is le van kötve, és melyre nézve a tartozás valósága s érvénye ellen minden törvényszerű kifogással élhet; de e mellett felállítja a telekadósság («Grundschuld») intézményét, a mely nem tételez fel érvényes követelést, amelyet a tulajdonos önmaga is bekebeleztethet saját birtokára, és a melyet tovább átruházhat. Ezért az adós nincs személyesen lekötve, a hitelező csak a jelzálogból szerezhet kielégítést; de az adós sem élhet azokkal a kifogásokkal, a melyeket a személyes adós érvényesíthet/5 5. §. Folytatás. Az 1897. évi márczius 24-iki német telekkönyvi rendtartás. A német polgári törvénykönyv, a midőn a magánjogot az egész birodalomra vonatkozólag egységesen rendezte, ezt a rendezést a telekkönyvi jogra is kiterjesztette, úgy, hogy a polgári törvénykönyvbe, ennek dologjogi részébe, de külön fejezet alatt4 felvette az anyagi telekkönyvi jog szabályait, a mihez képest az 1897. évi márczius 24-iki telekkönyvi rendErklárung des eingetragenen Eigentliümers, dass er die Eintragung des neuen Erwerbers bewillige, und des Letzteren, dass er diese Eintragung beantrage». 1 U. o. 7. §. 2 U. o. 4. §.: «Die Kenntniss des Erwerbers eines Grundstückes von einem álteren Rechtsgescháft, welches für einen anderen ein Recht auf Auílassung dieses Grundstücks begründet, steht dem Eigenthumserwerb nicht entgegen.» 3 Lásd az idézett törvény III. fejezetét 19—67. §§. A porosz törvényre Dernburg: «Preussisches Privatrecht»-jén kívül, mely már a mondott törvény életbe lépte után adatván ki, annak szabályait is az illető helyen tárgyalja, különösen e törvényre vonatkozik Achilles: «Die preussisehen Gesetze über Grundeigenthum und Hypothekenrecht» ; továbbá W e r n e r : «Die preussisehen Grundbuchs- und Hypothekengesetze nebst Materialein»; Bahlmann : Das preuss. Grandbuchrecht; Dernburg és Hinrich s : Das preuss. Hypothekenrecht (a Meibom-féle gyűjteményben); Willen bücher : Das preuss. Grundbuchrecht. 4 «Zweiter Abschnitt: Allgemeine Vorschriften über Rechte an Grundstücken» 873—902. §§.