Zlinszky Imre: A magyar telekkönyvi jog (1902)

Bevezetés: A telekkönyvi és a jelzálogi intézmény keletkezése és fejlődése

12 jelzálogkönyvek voltak, 1 míg a többiekben már rendszeres telekkönyveket vezettek. 2 A német államok nyilvánkönyvi törvényei között kiváló figyelmet érdemelnek: A bajor és württembergi jelzálogtörvények, melyek szerint, jóllehet a tulajdonjog nem a bejegyzés által szereztetik, mégis a birtokállás, a tulajdonos neve, a tulajdonjog minden változásait és korlátolásait nyilvántartották, úgy hogy a nyilvánosság elvének érvényre emelése mellett a jelzálogjog teljes biztosságot nyújtott. 3 Még sokkal kiválóbb ezeknél a szász telekkönyvi rendszer, mely az 1863. évi polgári törvénykönyvben foglalt anyagi szabályokon, és az azok alkalmazására nézve 1865. évi január 9-én és 1868. évi augusztus 3-án kiadott, a telekkönyvi ügyekben való eljárást szabályozó rendeleteken alapszik. Ezek következetesen viszik keresztül a jogosság és nyilvánosság követelményeit, és biztosítják a telekkönyvi bejegyzések hatályosságát. 4 Kiváló figyelmet érdemel továbbá a mecklenburgi jelzálogrendtartás 1848. október 18-áról és 1857 decz. 21-éről, főleg azért, mert több oly intézményt abban honosítottak meg először, a melyet ma sokan a helyes telekkönyvi rendszer lényeges kellékei közé soroznak. Nemcsak a különlegesség és a nyilvánosság elvei vannak abban a legnagyobb következetességgel alkalmazva, hanem igen nevezetes újítás az, a melyet a jogossági alapelv alkalmazására nézve létesített, és mely által a római theoriával teljesen szakított. Míg ugyanis más német törvények szerint a jelzáloghatóság a jogczímet és a jogügylet érvényét hivatalból köteles vizsgálni, a mecklenburgi jelzálog-törvények szerint a jelzálogjog érvényéhez csupán az illető jogosított beleegyezése szükséges. A hatóság vizsgálata tehát csak oda irányúi, hogy meggyőződjék: a) ha vajjon az a személy, a ki valamely ingatlanra dologi jogot enged, jogosítva van-e erre nézve rendelkezni ? 1 Jelzálogkönyveket vezettek: a h o h e n z o 11 e r n i, lauenburgi, Reus és Schwarzburg-Rudolstadt herezegségekben, Hannoverában, Oldenburgban, Waldeckban, Bajorországban, Württembergben és Badenben, továbbá Mecklenburgban a vidéki ingatlanokra nézve. 2 Telekkönyvek voltak: Szászországban, Szász-Weimarban, Szász-Altenburgban, Szász-Coburg-Gotliában, Nassauban, Meiningenben, Mecklenburgban a városi ingatlanokra, Braunschweigban, Lichtenstein herczegségben, Schwarzburg-Sondershausenben, Hamburg és Bréma városokban. 3 Valamint a bajor, úgy a württembergi jelzálog-törvényekre vonatkozólag két igen jeles munka jelent meg a Meibom által kiadott: «Deutsches Hypothekenrecht» czímű gyűjteményben; jelesül Begelsberger, Das bayerische Hypothekenrecht és Römer: Das württembergische Unterpfandsrecht. 4 A szász jelzálogtörvényre is ugyanabban a gyűjteményben jelent meg: Siegman, Das königl. säclisische Hypothekenrecht.