Zlinszky Imre: A magyar telekkönyvi jog (1902)

Bevezetés: A telekkönyvi és a jelzálogi intézmény keletkezése és fejlődése

valóságos telek- és hitelkönyvei voltak.1 Ezek a könyvek Németalföldön, Francziaországban és Schweiczban is elterjedtek. Tulajdonképeni kölcsön-szerződéseket azonban ez időben nem kötöttek, és bogy azok nem fejlődhettek, annak főoka a római curia volt, a mely a keresztényeknek a kamatszedést megtiltotta, és ez által a kölcsönzés jogát egyedül a zsidók szabadalmává tette. A gazdasági szükségletekkel ellentétes eme tilalom a kölcsönzés különös módját idézte elő. Az ingatlan ideiglenes átruházása (Antichresis) útján szerzett kölcsön, a mely a földmivelés legnagyobb hátrányára szolgált, és a kölcsönt tulajdonképi czéljától eltávolította és hasznától megfosztotta, mindinkább tarthatlannak bizonyult és ezért a kölcsönzés oly módja jött gyakorlatba, mely szerint a hitelezőnek a vagyon jövedelmeit adták el vagy bizonyos meghatározott időre, vagy örökre. A jövedelemnek örökre való eladása «Ewiggeld» név alatt ismeretes.2 A kölcsönzés e módja szerint a hitelezőnek a kikötött idő lejárta előtt a kölcsönt felmondani jogában nem állott, az adós azonban törlesztést részletenkint is teljesíthetett. Ujabb járadéklevelet (Rentenbrief) csak a régibb hitelező beleegyeztével lehetett kibocsátani, és a hitelező az ingatlan eladása esetén elővásárlás jogával birt. A járadék pontos fizetésének elmulasztása kétszeres fizetés kötelezettségét vonta maga után ; sőt a járadéklevél tulajdonosa a lekötött vagyonnak tulajdonúi való átruházását is követelhette.;i Ez, az akkori kor követeivényeinek teljesen megfelelő intézmény Németország némely városában,4 Schweicz több cantonaiban 5 és Németalföldön 6 a legújabb időig fennállott. 1 Kölnben állítólag már 1056-ban, bizonyosan azonban 1220-ban, Lübeckben 1227-ben volt ily jegyzőkönyv, Csehországban a «Landtaí'el» Ottokár (1253—1287) kora óta fennáll; Morvaországnak már a 13. században szintén volt földkönyve (tabula terrae), Hamburgban 1270 óta van birtok- és telekkönyv, a 14. és 15. században pedig majd minden német városnak volt telekkönyve. Lásd Mascher i. m. 54. 1., Mittermayer i. m. 690. lap. 2 Bluntschli: Deutsches Privatrecht 286. lap. :{ Mascher i. m. 69. s következő lap. Bluntschli i. m. 290. lap. 4 így Münchenben, hol ily járadékok «Ewiggeld» néven voltak ismeretesek. M a s c h e r i. m. 74. 1. — Brémában, «Handfest» név alatt volt egy egészen különös intézmény, mely szerint a tulajdonosnak, ingatlan birtoka bizonyos értékéig zálogleveleket adtak ki, a melyeket azután szabadon átruházhatván, azokra pénzt vehetett fel. Lásd Post: Das gemeine deutsche und bremische Handfesten-Immobiliarrecht. Bremen, 1860. 55—65. lap. Ismerteti e rendszert Schnierer is: «Jelzálogi és telekkönyvi rendszerek elmélete» czímű művében. 15. s köv. lapon. 5 így B e r n b en és Fr e ib ur g b an «Gultenbrief» név alatt, csak a fizetés elmulasztása vagy bizonyos feltételek nem teljesítése esetén felmondható kölcsönök. Hasonlóan Luzernban, Appenzell-Ausserrhodenben, «liegende Zedel» név alatt, a honnan a jelzálogi rendtartás «Zedelwesen» nevét viselte. Lásd Mittermayer: «Über die Fortschritte der Gesetzgebung über Hypotheken.» Archív für die civilistische Praxis. XIX. kötet, 128—138. lap. 6 Hollandiában az új polgári törvénykönyvvel a «járadéklevél»