Zlinszky Imre: A magyar telekkönyvi jog (1902)

Bevezetés: A telekkönyvi és a jelzálogi intézmény keletkezése és fejlődése

4 A mikor V. Márton pápa, főleg a szerzetesek és alapítványi kezelők sürgetésére, a kiknek vagyona legnagyobb részt addig is ily járadéklevelekben volt elhelyezve, miután az adósok a járadéknak mint uzsorakamatnak megfizetését megtagadni kezdték, a járadéklevelek vásárlását (1420. évben) kifejezetten megengedte : a németországi törvényhozás is az egyházhoz csatlakozott és a kamatszedést megengedte. Ennek következtében a járadék helyett tőkét kezdtek bevezetni, s ez a gyakorlat azután fokozatosan fejlődvén, a 17. században a zálogjognak vagyis a «Pfandgewáhre»-nek, az erre rendelt könyvekbe való bejegyzése egész Németországban elterjedt.1 Ekkor azonban a római jog behozatala a jelzálogrendszernek egész más fordulatot adott.2. §. A római jog befolyása a telekkönyvi intézményre. A római jog abban az érvényben, a melyben nyugoti Európa államaiban előhaladott fejlődése és mívelése folytán, főleg a tudósok fokozott működése és befolyása következtében:í Németországba behozták, telek- vagy betáblázási könyvet nem ismert. Az ingatlanok tulajdonának átruházása tényleges átadás — traditio — által történt, és a hypothekák a mellett, hogy azokat nyilván nem tartották, kellő biztonságot azért sem nyújtottak, mert az elsőbbség meghatározására azok minősége volt kiváló befolyással. Voltak ugyanis a római jog értelmében: 1. általános hallgatólagos jelzálogjogok;4 2. különös hallgatólagos jelzálogjogok ; 5 3. nyilvános jelintézményét ismét behozták. Az ily kölcsön tíz éven túl nem terjedhet, és ez idő lejárta előtt csak abban az esetben mondható fel, ha az adós kamatot nem fizet vagy a szerződésileg kikötött biztosító feltételeket nem teljesíti; ellenben az adós a kölcsönt a határidő lejárta előtt is bármikor visszafizetheti. L. Mittermayer: «Über den Fortschritt der neuen Hypotheken-Gesetzgebung.o Archív für civil. Praxis, XXII. kötet, 128. lap. 1 Mascher i. m. 73. lap. * Bluntschli i. m. 292! lap. 3 Erre legnagyobb befolyással volt a 12. században felállított bolognai egyetem, a mely az akkori jogtudósok általános tanintézete lévén, oly irány fejlődött, hogy az európai népeknek közös joggal összeköttetése, általános tekintetek által parancsolt érdek, és hogy ilyenül szolgálni csak a római jog lehet hivatva. Lásd Savigny: Geschichte des römischen Rechts im Mittelalter. III. köt., 87. s köv. lap. 4 Ilyenekkel bírtak : 1. a fiscus a köztartozásokra nézve ; 2. a férj a neki igért «dos»-ra nézve ; 3. anő, férje vagyonában a neki kikötött «antidos»-ránézve ; 4. a gyámság és gondnokság alatt levők, a gyám és gondnok vagyonára, a gyámi vagy gondnoki kezelésből eredett követelésekre nézve ; 5. az első házasságból származott gyermekek mostoha atyjok mint gyám és a második házasságra lépett szülő ellen, a nekik járandó «lucra nuptialia» iránt; 6. az elhunyt házastárs örököse arra a vagyonra nézve, a melyet a túlélő házastársnak az elhunyt oly feltétel alatt hagyott, hogy az újabb házasságra ne lépjen. 5 Ezek közé tartoztak: 1. a hagyományosok követelései az öröklött vagyonra ; 2. azok követelései, a kik házépítésre kölcsönöztek pénzt, ha ezt a pénzt valóban az építkezésre fordították.