Zlinszky Imre: A magyar telekkönyvi jog (1902)
Második rész: A telekkönyvbe bejegyezhető jogok és a birtok, mint a nyilvánkönyvi bejegyzés alapja
107 szerződés szóval vagy Írásban köthető ; és hogy oly esetben, a mikor a törvény a nem írásban kötött szerződést érvénytelennek kívánja tekintetűi, ennek határozott kifejezést ád (p. o. a 943. §-ban); arról azonban, hogy az ingatlanokra vonatkozó jogügylet érvénytelen volna, ha írásba nem foglalták, semmi rendelkezést sem tartalmaz, és így az ilyen jogügylet érvényesnek tekintendő. Ujabb időben egyébiránt úgy a magyar,1 mint az osztrák 2 főbb bíróságok már következetesen azt az elvet vallják, hogy az ingatlanokra nézve szóbelileg kötött szerződések is érvényesek. Ha tehát az ingatlan átruházására nézve csupán szóbeli vagy oly írásbeli szerződést kötöttek, a mely a tulajdonjog bekebelezésére szükséges kellékekkel nem bír, erre a czélra más okiratot, vagyis bírói ítéletet kell szerezni, s e végből a tulajdonjog megítélése végett pert kell indítani. Ebben a perben mindenek előtt azt kell igazolni, hogy az alperes az ingatlan tulajdonosa, s e végből a telekkönyvi kivonatot hiteles alakban kell csatolni.3 Alperes tulajdonjogának igazolása abban az esetben is mellőzhetlenűl szükséges, ha ez azt kétségbe sem vonja; mert a tulajdonjog feltétlen s így mindenki ellen érvényesíthető jog lévén, ha nem az alperes a tulajdonos, vagy nem ő a kizárólagos tulajdonos, a tulajdonjog megítélése által harmadik perben nem álló személyek jogai is sérelmet szenvedhetnének. Ha a kereset a tulajdonos örökösei ellen intéztetik, ezek kizárólagos 4 Például: «Az ingatlanokra való jogszerzés érvényéhez írásbeli okmány abban az esetben sem igényeltetik, s az azok iránt létrejött szóbeli szerződések érvényesek akkor is, ha a jogügylet az osztrák törvény uralma alatt jött létre.» (C. 1874. évi. 2735. sz. Dvtár r. f. XI. 59. sz.) 2 A Glaser-Unger-féle gyűjteményben több hasontartalmú határozat olvasható. 3 «Telekkönyvezett birtokra vonatkozó tulajdonjog felett csak az összes érdeklett felek meghallgatása mellett' lévén határozat hozható, e perekben a telekkönyvi hiteles kivonat becsatolása mulhatlanul megkívántatik» (C. 1875. évi 7197. sz. Dvtár r. f. XIV. 193 sz., ugyanígy az 1876 febr. 21. 837. sz. u. o. XVII. 75; 1877 okt. 14. 8487. sz. u. o. XIX. 68.). De ezekkel ellentétesen Curia 1890. febr. 4. 4367. sz. (Márkus I. kiad. I. 132. 1.) azzal az indoklással, hogy az Ítélet kötelező ereje csak a perben álló személyekre terjed ki. — Az indok alig állhat meg, mert ha a bíróság a tulajdonjogot valakinek javára megállapítja, erre harmadik személyekre is kiható következmények alapíthatók. Mindamellett a tulajdonjog megítélése végett indított perekben a hiteles telekkönyvi kivonat bekivánása csak addig volt indokolt, a míg azokat a pereket a telekkönyvben feljegyezték; de nem indokolható helyesen a Curia 11. számú teljes ülési döntvényének meghozatala óta. Ha a keresethez csatoltatik is oly telekk. kivonat, a melynek tanúsága szerint az alperes az ingatlan telekkönyvi tulajdonosa : még sincs kizárva, hogy már a perindításkor más valaki legyen a tulajdonos, és még kevésbbé az, hogy a tulajdonos személye a per folyamán változzék. Az Ítéletet ennek daczára csak a keresetben megnevezett alperes ellen lehet meghozni; és ennél fogva a telekk. kivonat semmi biztosítékát sem nyújtja annak, hogy a meghozandó ítélet végre lesz hajtható, és hogy «a tulajdonjog megítélése által a perben nem álló személy joga sérelmet nem fog szenvedni.»
