Zlinszky Imre: A magyar telekkönyvi jog (1902)

Második rész: A telekkönyvbe bejegyezhető jogok és a birtok, mint a nyilvánkönyvi bejegyzés alapja

108 Öröklési jogát kell kimutatni, és ha erre kellő adatok kéznél nincsenek, az ismeretlen örökösöket ügygondnok által kell idézni ; mert az a kérdés, hogy a perbe idézettek örökösök-e, hivatalból vizsgálandó.1 A szóbeli szerződés létrejöttét, annak minden pontját és feltételét perrendszertíleg bizonyítani iell; mert a tulajdonjog megítélésének első ós fő előfeltétele az, hogy a szerződés valóban és végleg a felek egyező akaratkijelentése szerint létrejött.2 Ha azonban a felek határozottan írásbeli szerződésben állapodtak meg, a szerződés csak annak írásba foglalása s illetve aláírása után válik érvényessé.:! Ha a szerző oly egyénnel kötötte a szerződést, a ki a telekkönyvi tulajdonostól az ingatlant megszerezte ugyan, de a tulajdonjogot a maga nevére be nem kebeleztette, és tulajdonjoga megállapítását per útján kívánja kieszközölni: akkor a felperesnek közvetlen jogelődjét, vagyis a kitől a tulajdonjoghoz való czímét szerezte, valamint a telekkönyvi tulajdonost is perbe kell idéznie ; az előbbit azért, mert az utóbbival közvetlen jogviszonyban nem állván, vele csak az átruházó által jutott oly összeköttetésbe, a melynél fogva jogát ő ellene is érvényesítheti.4 A tulajdonjog iránti perben hozott ítélet csak a felperes tulajdonjogának megállapítására, s ennélfogva csak arra terjedhet, hogy az alperes a felperes tulajdonjogát elismerni és ennek telekkönyvi bekebelezését tűrni 1 «Az örökhagyótól vagy örököseitől szerzett telekkönyvi tulajdonjog a telekkönyvileg még ki nem tüntetett örökösök ellen is érvényesíthető ugyan, de ily esetben felperes hitelesen tartozik kimutatni azokat az adatokat, melyek által a perbe idézett alperesek öröklési joga igazoltatik, ellenesetben keresetével még abban az esetben is elutasítandó, ha a perbe idézett örökösök ebbeli minőségüket nem tagadják." (C. 1873. évi 11263. sz. Dvtár r. f. XV. 61. sz., 1874. évi 7481. sz. Dvtár r. f. XVI., 1876. évi 8869. sz. u. o. XVI. 121. és 1875. évi 9026. sz. az 1876. évi 15. számú ((curiai határozatok* 72. sz. a.). - «Szóbeli szerződés létrejöttének bizonyítékául csak oly tanuk vallomása szolgál, kik a szerződés megkötésénél jelen voltak.* (C. 1873. évi 10533. sz.) «Birtokátruházás iránt megtörtént szóbeli egyesség bizonyítékául nem tekinthető az a tény, mely szerint a mindkét részről érdekelt felek egy általuk aláírt kérvénynyel a telekkönyvi hatóságnál az át- ruházott birtokra nézve a tulajdonjog bekebelezését kérelmezték, a per során azonban az állítólagos átruházók úgy az átruházás tényét, mint azt is, hogy a kérvény tartalma előttük tudva lett volna, tagadták.)) (C. 1874. évi 2276. sz. Dvtár r. f. XII. 86. sz.) 3 «01y esetben, midőn nem szóbeli, hanem írásbeli szerződés megkötésében állapodnak meg a felek, a netán előforduló szóbeli megállapodások hatálylyal nem bírnak, s ezek folytán a szerződés teljesítésére keresetjoga egyik félnek sem származik.)) (C. 1874. évi 1580. sz. Dvtár r. f. XI. 67. sz.) De ez a szabály csak akkor áll, a mikor az írásbeli alak érvényességi kellék gyanánt volt kikötve (C. 1884. évi 1580. sz. Dvtár r. f. XI. 67.), ellenben érvényes a szóbeli megállapodás, a mikor az írásbeli formát nem az ügylet érvényességének előfeltétele gyanánt, hanem pl. csak azért kötötték ki, hogy á telekkönyvi bekeblezés alkalmas alapja meglegyen. (C. 1889. évi 668 sz Márkus I. kiad. I. 273. l.l 4 C. 1875. évi 3668. sz. a. (Dvtár r. f. XIII. 99. sz.)