Zlinszky Imre: A magyar telekkönyvi jog (1902)
Második rész: A telekkönyvbe bejegyezhető jogok és a birtok, mint a nyilvánkönyvi bejegyzés alapja
106 Mindezek az átruházások a felek között létrejött szerződés alapján történnek. A szerződés azonban csak igényt, csak czímet nyújt a tulajdonjoghoz; a tulajdonjog maga a telekkönyvbe való bejegyzés által szereztetik meg; és a bejegyzés csak szabályszerű alakban kiállított Írásbeli szerződés alapján történhetik.1 Az. osztrák törvény 4-34. §-ának azt a rendelkezését, mely szerint a szerzési ügyletről írott okirat szerkesztendő, több tekintélyes jogász által oda magyarázta, hogy az ingatlanra nézve szóbelileg kötött szerződés nem érvényes ; és volt idő, a mikor a főbb biróságok is ezt a nézetet osztották határozataik hozatalánál.'2 Ez a magyarázat azonban nem helyes ; és ha az osztr. ptkv. 434. §-át nem kiszakítva, hanem kapcsolatban a törvény többi intézkedéseivel vizsgáljuk meg, egyáltalán nem vonható belőle az a következtetés, hogy az ingatlan tulajdonának átruházására nézve szóval kötött ügylet érvénytelen, hanem csak az, hogy az ily ügylet a szóbeli szerződés alapján a telekkönyvbe be nem jegyezhető. Ámde azért nincs kizárva, hogy a telekkönyvi bejegyzés más alapon kieszközöltessék: sőt ellenkezőleg az osztr. ptkönyv 436. §-a szerint: «Ha az ingatlan javak tulajdonjoga jogérvényes ítélet következtében ruházandó át, ezen okirat bekebelezése szintén megkívántatik» ; nincs tehát kizárva, hogy az, a kinek okirata nincs, per útján igazolhassa a tulajdonjoghoz szerzett czimét és tulajdonjogát a nyerendő ítélet alapján kebeleztesse be. E mellett szól az is, hogy az osztrák polg. tkv. 433. §-a szerint a az, kiről a tulajdon másra ruházandó, már maga is mint tulajdonos be legyen kebelezve.)) Osztr. polg. töry. 432. §. 1 Osztr. polg. törvk. 433—435. §§. Az osztrák törvény azon szabálya, hogy a paraszttelkeknél elegendő, ha a felek a telekkönyvi hatóság előtt megjelennek s ott az átruházást szóval kijelentik (433. §.), nálunk soha nem volt érvényben ; mert a telekkönyvi rendelet határozottan körülírja a bejegyzés előfeltételeit, a melyeknek egyike az, hogy a bejegyzés kivétel nélkül csakis kellő alakban kiállított írásbeli okirat alapján történhet. 2 Az osztrák felsőbb biróságok több ily értelemben hozott határozatait közli Stubenrauch (i. m. I. k. 550. L). Az osztrák törvény nevezetesebb commentátorai mint Zeiler, Nippel, Winiwarter, sőt Kirchstáttér is mellőzik e kérdést; Stubenrauch részletesebben foglalkozik vele, és azt a nézetet osztja, melyet már régebben dr. "Wildner vitatott («Sind mündliche Kaufvertráge über unbewegliche Güter giltig» czímű, a «.Jurist» folyóirat XVIII. kötetében 321.1. megjelent értekezésében), és mely szerint tekintettel arra, hogy ingatlanokra a tulajdonjog csak telekkönyvi bejegyzés által szerezhető, ehhez pedig írásbeli oklevél szükséges : ha ily oklevél nincsen, az átruházás, mint a tulajdonjog megszerzésére nem alkalmas módon létrejött ügylet, szintén létre nem jöttnek tekintendő. Voltak azonban az osztrák jogászok között is már régebben olyanok, a kik az ellenkező nézetet vitatták, pl. Lekisch (Einige Rechtsfálle aus der Civilpraxis a «Jurist» XI. köt. 171.) és Turnés(«Mündliche Kaufvertráge über unbewegliche Güter sind giltig» a Jurist XVIII. kötetében 321. 1.1. Ma pedig már az osztrák gyakorlat is azt az álláspontot foglalja el, hogy az ingatlanra nézve kötött adásvevési szerződés érvénye nincs attól feltételezve, hogy a szerződési ügylet írásba legyen foglalva.
