Zlinszky Imre: A magyar telekkönyvi jog (1902)
Második rész: A telekkönyvbe bejegyezhető jogok és a birtok, mint a nyilvánkönyvi bejegyzés alapja
'.II uralom két irányban nyilvánulhat: 1. hogy a tulajdonos a dologgal tetszése szerint rendelkezhet; 2. hogy az azzal való rendelkezéstől mást kizárhat. A tulajdonost tehát a tulajdonjoggal egybekötött jogosítványok gyakorlata illeti, úgy mint: a dolog használatára és elhasználására való jogosítvány ; a mást ebből kizáró jog ; az a jog, a melynélfogva dolgát mindenkitől visszakövetelheti. Ámde azért nem szabad a tulajdonjogot olykép felfogni, hogy ez egyes jogosítványok összegéből áll, mert ez esetben, mihelyt e jogosítványok egyikével nem bírna a tulajdonos, már a tulajdonjog nem volna meg. Ez pedig nem áll. A tulajdonjog nem összege minden egy dolgon képzelhető jogoknak, hanem e jogok egysége, a melynek mint minden egységnek egyes részeivel szemben önálló léte van. E részek egyike hiányozhat, azért a tulajdonjog még sem szűnik meg ; korlátolva van ugyan, de lényege fennáll, ha gyakorlata teljesen nem érvényesülhet is.1 A tulajdonjog tárgya csak testi dolog vagy testi dolgok összege lehet, tehát jog nem ; és azért téves az a fogalom, a mely a jogokat is belevonja a tulajdonjog tárgyainak körébe. A jog illet valakit, joga van valakinek; de helytelen azt akkép kifejezni, hogy a jogra tulajdonjoga van, mert ez a gyakorlatban is könnyen arra a tévedésre vezet, hogy a tulajdonjogra érvényes elvek más jogokra is alkalmazhatók. Ez pedig gyakran, igen helytelen következtetésekre vezethet.2 Tulajdonjogot szerezni jogában áll mindenkinek, a kit a törvény ebből ki nem zár; a ki tehát valakinél a szerzőképesség hiányát állítja, köteles azt bebizonyítani/'* 1 Windsclieid i. m. I. k. 466. lap. Kirchstátter i. m. 160. lap. 2 A tévedés onnan van, hogy a tulajdonjogot a vagyon (bona) fogalmával zavarják össze. Ez pedig oda vezet, hogy pl. a követelés joga épen úgy mint valamely dolog tulajdonjoga, elbirtokolható volna ; vagy hogy a követelés ((tulaj donosának», úgy mint valamely dolog tulajdonosának, harmadik 'személyek irányában, a kik őt a követelés érvényesítésében akadályozzák, kereseti joga volna — mely nézet az osztrák jogirodalomban tényleg kifejezést is nyert. Lásd Unger'i. m. I. k. 526—527. 1. V. ö. Windsclieid i. m. I. k. 468. 1. Puchta: Institutionen, II. k. 231. 1. a) jegyzet alatt, ki erre vonatkozólag igen találóan mondja: «Wenn auch bei uns das Wort Eigenthum von Vielen fúr Alles, was uns irgendwie gehört, gebraucht wird, so hat man doch in der juristischen Sprache dieser wagen Anwendung sich zu enthalten. Wer z. B. von einem Eigenthum an SchuMforderungen spricht, der wird schwerlich dem Verdacht entgehen können, dass er die Begriffe und Grundsátze, Eigenthum und Obligationen gelegenheitlich unter einander mengen werde, wozu er sich durch Missbrauch der Worte eine glatte Bahn geöffnet hat. — E tévedésben több osztrák commentator van, így Zeiler: Commentar, II. k. 110., 111.1., a jog tárgyát magával a joggal zavarja össze. Stubenrauch: Commentar, I. k. 465. 1., már figyelmeztet az e részben felmerült tévedésekre. Helyes álláspontot foglal el Winiwarter is (Commentar, II. k. 108. 1.), valamint Kirchstátter i. m. 168. 1. Lásd még a jogok fölötti tulajdonjog kérdésére nézve ReinerJ.:A névhez való jog, Jogi Szemle 1891. 183. s köv 1. 3 Előbbi törvényeink szerint a fekvő javak bírásából egyáltalán ki voltak zárva az idegenek ; mert az 1715: XXIII. törvényczikk rendeletéhez képest a külföldiek birtokában levő javakat minden magyar nemes visszaválthatta.