Zlinszky Imre: A magyar örökösödési jog és az európai jogfejlődés (1877)

I. Szakasz: Az örökösödési jog történeti fejlődésének vázlata, tekintettel a megoldandó kérdésre

Mi 3. A római jog befolyásától ment nemzetek öröklési joga fejlődésének vázlata. Gaiis. Erbrecht in Aveltgeschichtlichen Entwicklung IV. V. kötet. Tóth Lörincz. A magyar örökösödési jog szelleme. Szokolay István. Öröklési törvényeink múltja és jövője. (1862. évi Törvényszéki csarnok 45. és 46. számaiban.) Bozóky Alajos. A köteles részről. fcíunderniann. Englisch.es Privatrecht. Tübingen 1864. Solly. Grundsátze des englischen Privatrechts üher Grundbesitz und Erbfolge. Berlin. 1853. Mig Európa nagy részében a római jog részint egész teljességében elfogadtatott, részint segédjogként alkalmazva gyakorolta az egész jogrendszer s ennél fogva az öröklési jog alakulására is befolyását, másik részében az ősi intézményeket helyükből kiszorítani s azok fejlődését más irányba terelni nem volt képes. A római jog befolyásától menten maradt népek: skandináv államok (Island, Norvégia. Dánia és Svédország) Anglia és Skóthon voltak. A skandináv népeknél az ősiség elve és a családi vagyon biztosítása világos és határozott törekvéseknek és intézkedéseknek tárgyát képezték elannyira, hogy maga a házasságkötés is ennek az elvnek rendeltetett alá. Nehogy ugyanis a vagyonnak és különösen az ingatlan vagyonnak elszakítása a családtól meg legyen könynyitve, a házasságok csak is a vérrokonok tudtával és beleegyezésével köttethettek, s a család tagjainak, mint várományosoknak beleegyezése még a férfi családtagoknál is mellőzhetlenül szükséges volt; a női családtagnak pedig, a fiág képviselőjének felhatalmazása nélkül épen nem volt joga házasságra lépni, és ha a beleegyezés megadatott, a házassági vagyonjogi viszonyok a rokonok családi gyűlésén alapíttattak meg. ZLINSZKY MAGYAR ÖRÖKÖSÖD. JOG. 8