Zlinszky Imre: A magyar örökösödési jog és az európai jogfejlődés (1877)

I. Szakasz: Az örökösödési jog történeti fejlődésének vázlata, tekintettel a megoldandó kérdésre

— 88 — holtiglani haszonélvezete illette. így volt ez Granbündtenben általában, mint azt az Oberhalstein és liefkasten, Bergun, Oberwartz, Obvaltasna, Üntervaltasna, Stalla és Minstertal részére kiadott »Satzungok«, melyekben a felmenők örökléséről emlités sem tétetik, is tanusitják. Az »Ober-Bund« 1713. évben kiadott »Erb-Satzung«jai szerint pedig a felmenők csak a testvérek s ezek leszármazói után való sorrendben örökösödtek. 1) e) Végre a graubündteni, churi, wallisi és a Schaffhauseni statútumok szerint a vagyon eredete szabályozta az öröklést olyképen, hogy a vagyon arra az ágra szállott vissza, melytől származott; vagy is a »paterna paternis, materna maternis« elve nyert alkalmazást 2). A schveiczi öröklési jogok sajátságai között látjuk tehát első sorban a fiág előnyben való részesítését; elterjedve bár, de kissebb mérvben jelentkezik e mellett a vagyon eredetének befolyása az öröklésre. >) L. Wasserschleben i. m. 219. lap. s) L. Wasserschleben, i. m. 223. lap.