Zlinszky Imre: A magyar örökösödési jog és az európai jogfejlődés (1877)
I. Szakasz: Az örökösödési jog történeti fejlődésének vázlata, tekintettel a megoldandó kérdésre
— 80 — menők öröklési jogának elismerése már a XVI. században is gyakorlatban volt A XVI. századtól kezdve a római jog Austriában is mindinkább terjedni kezdett, és az öröklési jog fejlődésére is lényeges befolyást gyakorolt, mig végre VI. Károly »Neu Satzordnung vom Erbrecht ausser Testament in Erzherzogthum Osterreich unter der Ens« czim alatt 1720. évben kiadott törvényében az öröklési jogot egészen a római jog elveire fektette, mely törvény 1729._évi márczius 16-án kelt pátenssel felső Austriára is kiterjesztetett. Altalános és minden országokra érvényes örökösödési törvény azonban csak II. József 1786. évi május 11-én kelt pátensében lett kimondva, mely lényegileg a római jog elvein alapszik, kivéve a törvényes öröklés sorrendjét, melyre nézve a német parentalis rendszer lett egész következetességgel keresztül vive, s melynek ide vonatkozó szabályai némi változásokkal a gallicziai és utóbb az osztrák polgári törvénykönyvekbe is átvétettek 2). A régi öröklési rend, valamint a vagyon eredetének befolyása az öröklésre (az ági és a szerzeményi vagyon közötti különbség) tehát nem az osztrák polgári törvénykönyv által töröltetett el, hanem itt is a római jog befolyása vetett annak véget, s mihelyt annak uralma VI. Károly s még határozottabban II. József császár fennt idézett törvényeiben határozott kifejezést nyert, a vagyon minőségére vagy eredetére való tekintet nélkül, egyedül a rokonsági fok közelebb voltára alapitott öröklési rend lett behozva. Csupán a férfiak előjoga a nők felett volt az a pont, melyet a népnél ezen régi szokáshoz való SZÍVÓS ragaszkodás folytán csak az osztrák polgári törvénykönyv határozott rendelkezéseinek sikerült kiküszöbölni 3). >) így Hütlner emlit egy esetet ] 554. évről, melyben az alsó ausztriai udvari marsai, hason esetben az atyai nagybátyát, az elhalt unokatestvérével — teliát a másik testvér gyermekével — szemben az örökségből kizárta, e határozatot azonban a kormány megsemmisitette, mert ezen országos szokás helytelen s ennél fogva inkább korlátolandó, mint kiterjesztendő, és kétség esetén mindig a közönséges (római) jog ide vonatkozó szabályai veendők irányadóul. Lásd Wassersclilében idézett művében 42. lap. 2) L. Winiwarter. Das Österreichische bürgerliche Eecht systematisch dargestellt und erleutert. III. kötet 276. lap. 3) A felett, hogy a férfiaknak az öröklésről a nők felett előjog adatik-e '! még az osztrák polgári törvénykönyv szerkesztése alkalmával tartott tanácskozásoknál is igen élénk viták folytak. L. erre nézve Harrasovszky Geschichte der Codification österreichischen Civilrechts 98. és 105. lap.