Zlinszky Imre: A magyar örökösödési jog és az európai jogfejlődés (1877)

I. Szakasz: Az örökösödési jog történeti fejlődésének vázlata, tekintettel a megoldandó kérdésre

— 79 adott uj osztrák »Landtafel« változtatta meg e szabályt s a felmenők örökösödési jogát megállapította 1). Ez elv szerint tehát első sorban a lemenők, ilyenek nem létében pedig az oldalági rokonok örökösödtek a rokonsági fok közelsége szerint. Először a testvérek, ezek kezdetben a testvérek gyermekeit kizárták — vagy is ezekre nézve a képviseleti jog nem nyert alkalmazást — de már a »Landtafel«-ek az elhalt testvér gyermekeinek a testvér mellett képviseleti jogot engedtek. A teljes testvérek a félvérek előtt örököltek. Ezen öröklésnél azonban lényeges befolyása volt a vagyon eredetének, s illetőleg annak, ha váljon a hagyatéki vagyon öröklött vagy szerzeményi jószág volt-e? mennyiben az előbbieknél elv volt, hogy az arra az ágra száll vissza, melytől származott 2). Ez elv mellett ama másik szabály, hogy az örökség a felmenőkre nem száll vissza, az oldalrokonok öröklésére is kiváló befolyással volt, mert ennélfogva a tesvérek gyermekei és az unokák, atyjuk vagy nagyatyjuknak testvérét, az elhalt testvér gyermek vagyonából való öröklésből kizárták. E szabály azonban az oldalrokonok öröklésére nézve hamarabb kijött szokásból, mint a közvetlen felmenők öröklési jogának elismerése, mert mig ez — mint fentebb láttuk — csak a XVII. században mondatott ki, az oldalagos feldas die Personen in dér aufsteigenden Lini der Kays. Rechten nach neben den versterbenen Bruedern und Schwestern zu gleichen Theilen zugelassen werden, die weil aber die Erbscliaften den Landesgeprauch nach nicht zuerukh fallen, so habén in diesem Fahll di geschriebenen Recht, sovil aufsteigende Lini belangt nit statt, sonder werden die Personen der aufsteigenden Lini günzlich ausgeschlossen (Kap. 7). L. WassersMéhen i. m. Idézi egyébként mindkettőt Vajkai is idézett művében 93. lap. ') A neu-niederöstreichisch Landtafel IV. könyv V. czimében ugyanis következük mondatnak : »obwolln bisliero in diesem unserem Erzherzogtumb Oesterreich unter der Ens in langwürigen Gebrauch gewesen, dass khein Erbschaft ausser testaments von denen khindern zuruckh avif die Eltern gefallen, yedoch weilen wür es der natürlichen neigung, wie auch denen gemeinen beschribnen kays. Rechten und unser aller Völkher gebrauch entgegen zu sein befmden, so habén wir aus Landesfürst. Macht hiemit allerdings aufgehebt. Lásd Wasserschleben idézett művében 43—44. lap. 2) így a : »Traktat der gesippten Erben« Cap. 16. mondja : »die Erbschafl auff den so der aáchts Grad oder Sippschaft ist nach Anzahl der Personen nicht nach Stámmen, die Erbgüter fallen aber allweg auf den Stamm von den sie herkommen sind. L. Wasserschleben i. m. 43. lap.