Zlinszky Imre: A magyar örökösödési jog és az európai jogfejlődés (1877)

I. Szakasz: Az örökösödési jog történeti fejlődésének vázlata, tekintettel a megoldandó kérdésre

— 68 — áll, hogy a házastársak vagyona nem csupán a házasság tartamára tekintetik egyesitettnek, hanem valósággal oly közössé válik, hogy a házasfelek korábbi külön tulajdonjoga megszűnik, és mind a két házastársat az ekként közössé vált vagyon osztatlan eszményi részben illeti; a házassági viszony megszűnte után pedig a közös vagyon, nem a közösség előtti állapot szerint, hanem a házastársak eszményi részeinek arányában osztatik meg. 1) E vagyonrendszer fejlődésére igen nagy befolyást gyakorolt az a mindinkább elterjedt nézet, hogy a nő tulajdonostársa a vagyonnak, mely nézet is először a városokban nyert érvényt, s ezzel a vagyonközösség rendszere határozottabb alakot 2); elterjedt azonban utóbb a többi osztályoknál is 3), csak a nemességnél nem válhatott általánossá, mert itt a vagyon ősi minőségének jelentősége és a hűbériség, a vagyonközösség következetes keresztülvitelét akadályozták. 4) A városokban kiváló befolyással voltak a házassági vagyonjog átalakulására azok a változások, melyeken az örökösödési jog, — főleg a római jog befolyása folytán — keresztülment. A városok, melyek a törzsvagyon rendszeren az ősi és szerzett vagyon közötti különbség felállitása s a szerzeményekkel való szabad rendelkezés megengedése által az első rést lőtték, a római jog elvének terjedését annál nagyobb örömmel üdvözölték, minél inkább megegyezőnek látszott a polgári elem érdekével a vagyonnal való teljes rendelkezési szabadságnak kimondása. 5) Ez eszmék terjedése folytán sok helyen a törzsvagyon-rendszer egészen kiküszöböltetvén, lehetővé vált, hogy a házastársak minden vagyonukat közösnek nyilváníthatták. 6) Sőt oly helyeken is, melyekben az ingatlanokra, vagy a rokonoktól öröklött vagyonra nézve a törzsvagyon egységi rendszere fenntartatott is, a szerzeményi vagyonra nézve a vagyonközösség eszméje önkénytelenül is utat tört magának, mert a nő takaréa) V. Ö. Teleszky idézett elöadmányánál 63. lap. 2) Fejlődése azonban csak fokonként történt meg, végre általánosabb érvényt nyert. L. Mittermayer i. m. II. kötet 539. lap. s) Először Schlesiában (1346-ban) és a breslaui nagyherczegségben (1415-ben) lett általánosan elfogadva. L. Mittermayer i. m. 360. lap. 5) jegy. a. *) V. Ö. Zoepft i. m. III. kötet 159. lap. 5) Zoepfl i. m. III. köt, 129.1. V. Ö. Mittermayer i. m. II. k. 360. lap. 6) V. Ö. Walteri. m. II. k. 152. lap 509. §.