Zlinszky Imre: A magyar örökösödési jog és az európai jogfejlődés (1877)

I. Szakasz: Az örökösödési jog történeti fejlődésének vázlata, tekintettel a megoldandó kérdésre

— 66 — e terhet egészen a férjre hárította x), mely fölfogás azt a további intézkedést vonta maga után, hogy a házastársak vagyona egy tömegnek tekintetett, melynek jövedelmeiből fedeztetett a háztartás. Sem a férfinak, sem a nőnek nem volt szabad külön vagyonnal bírnia, mig azok a házassági kötelékben együtt éltek 2). A vagyonnal való rendelkezés azonban kizárólag a férjet illette, mely utóbbi szabály ismét ama német elv következménye, mely szerint a nő férjének gyámsága (mundium) alatt áll, e gyámi hatalom pedig oly terjedt volt, hogy a férjnek a nő ingó vagyonát elidegeníteni is szabadságában állott; csak az ingatlan vagyon átruházása esetén kívántatott meg ehez a nő beleegyezése 3). A. házassági vagyonjog e sajátsága még kirívóbban nyilvánult egyik vagy másik házastárs halála esetén. A részletes törvények e tekintetbeni számos intézményei közül álljon itt a néhány nevezetesebb : a) ha a férfi előbb halt meg, a nő visszakapta ingatlan vagyonát, mely az ideig a férj kezelése alatt állott, az ingóságokból azonban régebben csak azokat, melyek a férj halálakor még természetben megvoltak. Midőn azonban az ingó vagyon jelentősége, s ezzel értéke is növekedett, az a szokás kezdett elterjedni, hogy a nő azok megtérítését a hagyatékból nemcsak követelhette, hanem erre valóságos dologi joga is volt. Innen vette eredetét az a szokásjog, mely szerint a nőnek ilynemű követelése a férj hagyatéka ellenében más hitelezők előtt elsőbbséggel birt. 4) Miután azonban a férj ingóságainak a nő vagyonától való elkülönítése a dolog természetéből folyó nehézségekkel volt összekötve, ennek megelőzése végett az egyes törvényhozások különböző szabályokat alkottak. így a szász jog szerint bizonyos nemű ingóságok, akár a házastársak valamelyike által hozattak azok a házhoz, akár utólag 1) Gerber. Erörterungen zur Lehre vom deutschen chelicliev Güterrechte (Abhandlungen der juridischen Facultát zu Leipzig 304. lap.) 2) »Man unde wif ne hebbet nein get weiet gut to irmlive« Schachs Land. B. I. Art. 31. 1. »Man unde wip mugen niht gehaben dahein goút gezweihet »Schwab. Landr. Cap. 33. V. ö. Beseler i. m. 564. lap. 3) Beseler i. m. 565. lap. V. Ö. Zoepfl im III. k. 101. lap Bluntschli i. m. 581. lap. 4) L. az erre vonatkozó idézeteket Bluntschli Ld. művében 582. lap.