Zlinszky Imre: A magyar örökösödési jog és az európai jogfejlődés (1877)

I. Szakasz: Az örökösödési jog történeti fejlődésének vázlata, tekintettel a megoldandó kérdésre

- 62 — polgárai, kik a királyokban főpártfogóikat s fejlődésük legbuzgóbb előmozdítóit tisztelték *). A városok alakítása, emelkedése és függetlenitésének igen nagy előmozdítója volt az egyház is. Az egyház ugyan is igen nagy súlyt fektetett arra, hogy püspöki székhelyek csak is nagyobb helyeken létesíttessenek s miután a püspökök világi hatalom alatt állani nem akartak, a helyet, hol püspökség alapíttatott, önállósítani kellett, hogy ez a püspöki egyházat, mint második immunitást kebelébe fogadhassa 2). Más városoknak az ipar s forgalom élénksége adott életet, melyek emelkedését előmozdítani köztekintetek is tanácsolván, az ily helyek különböző szabadalmakkal ruháztattak fel 3). A városokká emelt helyek kiváló szabadalmai voltak: a) a területi szabadság, b) teljes községi autonómia, c) a városi polgároknak az a kötelezettsége, hogy a város czéljai előmozdításában, magán érdekeik alárendelésével is közreműködjenek, d) végül jogukban állt fennállásuk s védelmök tekintetéből más városokkal és hűbér urakkal szövetségre lépni. Mind ezek a jogok azonban őket csak is az államhatalom irányában tartozó hűség teljesítésének feltétele alatt illették meg 4). A városok első szervezetének, a létezésöket előidéző tényezők különböző voltához képest különbözőnek kellett lennie. így kétséget is alig szenvedhet, hogy az egyházi czélok folytán alakult városok szervezete kiválólag egyházi, a fejedelmek befolyása által létesültek, a gazdászat, ipar s kereskedelem czéljaira irányzott volt, míg végre a várak s kasztellumokból fejlődött városok szervezeténél a hadi czélnak kellett kiválólag befolyással lennie. De ez elemek egyike sem volt a városok valódi czéljuk szerint történt további fejlődésére nézve irányadó. Az egyházi, gazdászati és hadi czéloknak háttérbe kellett szorulniok s illetve egyesülniük, hogy a szó valódi értelmében való város létesülhessen. Ez átalakulás fokonként s önmagától történt, a rend, a béke és a városokban fejlődött élemek egyesü*) V. ö. Heiényi i. ttl. 32—33. lap. *) HeU Recht Staat. und Gesellschaft II. kötet f.P.7 s köv. lap. V. ö. Zoepft i. in. II. k. 292. lap. 3) V. ü. Zoepft idézett hel)Ten, *) L. erről bővebben II'enzel Egyetemes európai jogtörténetét 487 s köv. lap. V. ö. Hajnik egyetemes európai jogtörténet 148 s köv. lap.