Zlinszky Imre: A magyar örökösödési jog és az európai jogfejlődés (1877)

I. Szakasz: Az örökösödési jog történeti fejlődésének vázlata, tekintettel a megoldandó kérdésre

48 fokozatos természetszerű fejlődés útján való beolvasztása az idegen intézményeknek a hazai jog keretébe. Nem a törvényhozás vette át először az idegen intézményeket, hogy igy azok elfogadását a népre erőszakolja, hanem a közvélemény nyilatkozott először mellettük s a törvényhozás már csak is ennek volt kifejezője, midőn rendszerbe foglalta, s összhangba hozta a hazai intézményekkel azokat az elveket és jogintézményeket, melyek törvényerőre emelése a nép érzületeinek a közvéleményben nyilvánult kijelentése folytán szükségessé vált. Az örökbefogadás intézménye, az ipso jure öröklés s a suusok helyzete szemben az idegen örökösökkel, nyilván láthatólag a görög eredetet viselik magukon, de oly önálló érvényt nyertek azok a római jog rendszerében, hogy csak is a szorgalmas kutató képes azok eredetének forrását kinyomozni. Az idegen intézmények nem a hazai jogintézmények kiküszöbölésére, hanem azoknak a kor viszonyai szerint igényelt reformálására használtattak fel. Számos alapelv foglalt helyt az ily intézmények között, melyek létjoga csak is a jogfejlődésnek kellő figyelembe vétele mellett található fel. Csak néhányat kivánok példaképen felemliteni. A római jognak az az alapelve, hogy az örökség egy osztatlan egészet képez s azért az örökrészek csak is az egész hagyatékra vonatkozó hányad részekből állhatnak, a római familia intézményében leli alapját, de fenntartatott akkor is, midőn a vérszerinti leszármazásra alapittatott az öröklési jog. mert ebbe az új keretbe is czélszerü alkalmazást nyerhetett. A végrendelet ama jellege, hogy az különleges törvénynek (lex speciális) tekintendő, felismerhető a későbbi alkotásokban is, midőn a végrendelet ily minősége már csak a multak emlékei közé tartozott. Legalább én ebben vélem feltalálhatni ama szabály leghelyesebb magyarázatát, mely szerint ha az öröklésre törvényszerűit hivatottak a semmis végrendelet ellen tehető kifogásaiktól elállanak is, az öröklési jog nem az ennek a végrendeletnek folytán hivatottakat, hanem a sorban legközelebb következő törvényes örökösöket illeti ; sőt még abban az esetben is, ha semmis végrendelet esetén a törvényes örökösök a semmis végrendeletben kijelölt örökösök javára mondanak le öröklési jogukról, azok ajándékozóknak tekintetnek, és a végrendeleti örökösök nem mint ilyenek, hanem mint ajándékozottak léptek a hagyatéki vagyon birtokába. Mint az érvénytelen törvény a felek akaratja folytán sem válhat érvényessé s hason esetben a szerzési alapot nem a törvény, de a felek akaratja képezi,