Zlinszky Imre: A magyar örökösödési jog és az európai jogfejlődés (1877)

I. Szakasz: Az örökösödési jog történeti fejlődésének vázlata, tekintettel a megoldandó kérdésre

— 49 — épen úgy a lex speciálisnak tekintett végrendelet is e szemponthói biráltatott meg akkor is, midőn annak létrejötténél mellőztettek mindazok az anyagi és alaki kellékek, melyek folytán a régi korban az törvénynek méltán volt tekinthető, mert nem az egyéni akarat, hanek a nép souverain hatalma volt az, mely a végintézkedésnek érvényt adott. Ugyancsak a végrendelet törvényhez hasonló jellegé1 nek kifolyása volt a XII. táblás törvénynek az a rendelkezése is, hogy a törvényes és végrendeleti örökösödés egymás mellett fenn nem állhatott. A lex speciális kizárta a lex generálist, tehát együtt nem létezhettek. Fennmaradt e szabály a legkésőbbi időkig, mert átment a közérzületbe, s igy nem volt annak megváltoztatására ok akkor sem, midőn a végrendelkezés egészen más jelleget nyert, egészen más alakban jelentkezett. — Hát az apai hatalom, mely a római jog legfejlettebb korában is nagyobb volt, mint bárhol másutt a világon, mely természetellenes függésben tartá az új nemzedéket mindaddig, mig meg nem szűnt. 1), nem a páter familias intézményének kifolyása-e ? mely ugyan a változott viszonyok kivánalmai szerint idomíttatott, de fennmaradt a jelleg, mely az atyának hatalmát oly alakban állitotta elő, hogy az csak az előzmények kellő ismerete folytán érthető meg. Hosszasan folytathatnám hason példák felho/.ását; de szavaim igazolására a felhozottakat is elegendőnek tartom. Tanuljunk mi is a rómaiaktol, de e tanulmányunk eredménye ne inté/ményeink vak reczepcziója legyen. Midőn bámuljuk a római alkotás nagy zeiüségét és azt hasznositani akarjuk, ne feledjük el soha az egyes intézmények létrejöttének indokait vizsgálni. Ha a római jogot tanulmányozva, abból feltett kérdésünkre vonatkozólag eredményként kikapjuk, hogy Rómában sem volt különbség az ági és szeizeményi vagyon között, — igazat mondottunk, — de ha, ebből arra a következtetésre akarunk jutni, hogy tehát nálunk sincs erre semmi szükség, aligha hasznosan értékesítettük tanulmányainkat. Rómában a família egysége, az örökség oszthatlansága már kezdetben kizárta az ilyszerü megkülönböztetés lehetőségét, s midőn azt a későbbi jog fel nem állitotta, midőn a görögöktől átvett több intézmények között nem honosította meg a görög törvény ama szabályát, hogy az J) L. Förster Theoriae und Praxis des gémemen preusischen Privatrechts IV. kötet 13. lap. V. Ö. Vécsey Tamás a római családjog, 294. lap. ZLINSZKY. MAGYAR ÖRÖKÖSÖD. JOG, 4