Zlinszky Imre: A magyar örökösödési jog és az európai jogfejlődés (1877)

I. Szakasz: Az örökösödési jog történeti fejlődésének vázlata, tekintettel a megoldandó kérdésre

— 46 A »quaerela inofficiosi testamenti« alapja ugyanis az volt, hogy oly esetben, midőn az örökhagyó azokat a családtagokat, kik vele legközelebbi összeköttetésben állanak, törvényes ok nélkül megfosztja attól a tisztességtől, mely az öröklés által az örökösre háramlik s e tisztességben mást részesit; ez a családra oly gyalázatot hoz, mely az emberi szivbe beoltott kegyelettel a legmerevebben ellenkezvén, csak abban a feltevésben lelheti megfejtését, hogy az örökhagyó a végrendelkezés idején elmezavarban (color insaniae) szenvedett. A »color insaniae« volt alapja a »querela inofficiosi testamenti«-nak, melynek is az a következménye lön, hogy a végrendelet, akár mellőztetett teljesen a szükség örökös, akár csak megrövidíttetett köteles részében, érvénytelenné vált s az illető teljes örökrészét követelhette. Ama számos nehézségek folytán, melyek ebből az intézkedésből azáltal származtak, hogy a köteles résznek legkissebb megcsonkítása esetén a végrendelet teljesen megsemmisült, Justinianus ez intézményt aként szabályozta, mint az a Pandekták szerint ott, hol azok érvényben állanak, ma is gyakoroltatik. E törvény szerint ugyanis megkülönböztetendő, hogy a szükség örökös csak megrövidittetett-e köteles részében a végrendelet által, vagy pedig teljesen mellőztetett. Az első esetben a köteles résznek csak kiegészitését követelheti actio suppletoria útján, ez az igénye egészen személyes jog és közönséges elévülés szabályai alá esik. Ha azonban a szükség örökös a végrendeletben teljesen mellőztetett, akkor a végrendeletet egészen megsemmisitheti, s nem csak köteles részét követelheti, hanem teljes örökségi részét is, azonban ha több szükség örökös van, s csak egyik lép fel a törvényes örökös ellen, az ő javára szólló itélet nem szolgál a perben nem állott többi szükség örökösök javára, vagy is csak a perben nyertes örökös örökségi részére nézve semmisül meg a végrendelet, többi részeiben azonban érvényben fennáll s igy a végrendeleti örökös továbbra is örökös marad, kinek a szükség örökös öröktársa lesz s a hagyaték ellen nem személyes igényt, hanem valóságos örökségi jogot nyer, melyet a hagyatékban eszközlendő osztály útján is érvény esithet.1) ') L. Windsckeid i. m. III. k. 144 — 145. 1. Báron i. ni. 833. Puchta Pandekten 720.lap.