Zlinszky Imre: A magyar örökösödési jog és az európai jogfejlődés (1877)

I. Szakasz: Az örökösödési jog történeti fejlődésének vázlata, tekintettel a megoldandó kérdésre

— 45 házastársat illeti. Ez öröklésnek csak érvényes és a halálozáskor még tényleg fennálló házasság esetén van helye ; azért az ágy és asztaltól történt elválás esetén sem foglalhat az többé helyt 1). 2. A rendkívüli örökösödés. A rendes örökösödésen kivül rendkívüli örökösödés is foglalhat helyt. Ilyen rendkivüli öröklési joga van : a) a vagyontalan özcegynönek férje hagyatékában, ha gyermek nincs, vagy 3 gyermeknél kevesebb van, a hagyaték 3/4 részét, ha több van, egy gyermek részt kap osztályrészül. E részt, ha a nő gyermekeivel együtt örökösödik, az csak haszonélvezetül nyeri, a tulajdon ellenben a gyermekeké marad, ha azonban más örökösökkel találkozik az özvegy, a reá esendő rész azt tulajdonjogilag illeti 2), b) a nemzőjük által elismert törvénytelen gyermekek, kik ha ez sem törvényes gyermekeket, sem özvegyet nem hagy maga után, a hagyaték egy hatodrészét követelhetik, de ezt a hatodot anyjukkal olyképen tartoznak megosztani, hogy annak annyi jusson, mint közülök egynek. Hasonló öröklési joggal bir a nemző is törvénytelen gyermeke irányában.3) 3. A köteles rész intézménye. A római jognak Justinianus törvényhozásában kimondott egyik alapelve, hogy vagyonával mindenki szabadon rendelkezhetik, azonban tartozik a családi kötelék által közvetlenül hozzácsatolt rokonoknak — a lemenők, felmenők és testvéreknek — bizonyos meghatározott részt (Justinianus előtt a vagyon x/4, utóbb */3, majd végre fele részét) hátrahagyni, ellenesetben végrendelete semmis volt s azt az örökösök a »quaerela inofficiosi' testamenti« czimen inditott pernél megtámadhatták. s) E szabály Justinianus törvényeibe a bonorum possesio ex edicto unde vir et uxor praetori intézményből vétetett át. V. ö. Koeppen i. m. 19. 1. Puchta Pandekten 672. lap. 2) Nov. 53. C. 6. ós Nov. 117. C. 5. V. ö. Windscheid i. m. 124. lap. Huffman i. m. 371. lap. Puchta Pandekten. 673. lap. 3) Nov. 118. C. 5. ós Nov. 89. C. 12. A római jog e szabályai eredetileg csak a konkubinatusban nemzett gyermekekre vonatkoztak, de a gyakorlat általában kiterjesztette azt minden törvénytelen gyermekre; babái* erre nézve vannak ellennózetek is. L. Windscheid i. m. III. k. 127. lap. V. ö. Báron i. m. 829, és Koeppen i. m. 18. lap.