Zlinszky Imre: A magyar örökösödési jog és az európai jogfejlődés (1877)
II. Szakasz: A magyar örökösödési jog fejlődése
— 248 — csak az ingóságok osztandók fel a fiuk és leányok között, az ingatlanok azonban kizárólag a fiukra szállanak, kik a szerzeményi ingatlanokból a leányok osztályrészét készpénzben kifizetni tartozunk. A vagyon értéke gyanánt annak vételára vétetett fel; ha pedig a vagyon nem pénzen szereztetett, akkor az megbecsültetett, és a becsárnak megfelelő osztályrész volt a leányoknak kifizetendő.1) Ha azonban az együtt szerző rokonok egyike csupán fiukat, a másik pedig csupán leányokat hágy hátra, az ily szerzeményi javakban a leányokkal együtt örökösödnek, mert ez esetben a leányok ugy tekintetnek, mintha fiuk lennének; e szabály azonban csak a közvetlen örökösökre nézve áll, és az ily módon öröklő leányok után már csak a fiuk bírnak öröklési joggal s a leányok általuk készpénzben elégitenelők ki.2) A fiág kihaltával az öröklési jog a leányágra szállott, és a fiág utósó tagja az ingatlan ősi javakról a leányág hátrányára nem intézkedhetett s rendelkezési joga csupán arra az összegre szorítkozott, mely az időnkénti osztályok alkalmával a leányoknak kifizettetett-. 3) A házastársak örökösödésére nézve igen lényeges körülményként emlitendő fel, hogy a nő közszerzőnek nem tekintetett, sőt a szerzeményi javakból csupán egy gyermekrész illette. Csak az esetben, ha a férj törvényes örökös nélkül halna meg, illeti a nőt a házasság alatti szerzeményekben az örökösödés.4) b) A Hajdú városokban lévő fekvő birtok Bocskay István erdélyi fejedelem által szabad hajdúinak adott adomány alapján keletkezett, s noha e kiváltság által nemesség nem szereztetett, az annak alapján nyert birtok mégis a nemesi birtok természetével birt,5) s az öröklésre nézve is ugyanazok a szabályok állottak fenn, mint a nemesi javakra, csakhogy miután elkezdve Bocskay Istvánnak 1605. évi deczember 12-én kelt adomány levelétől, a hajdúk birtokára vonatkozó egyetlen egy privilégium sincs, melyben az adományozás a mindkét nembeli utódok javára ne volna megalapítva, az örökösödésnél azok a szabályok követtettek, melyek a mindkét ágra szóló ') Jászkun IV. Statútum 1. §. U. o. 3. §. 3j U. o. 2. §. 4) V. ö. Statútum : »Az özvegy asszonyuk jussáról.« 1. <j. s) Vf ö. Wenzel. Magyar magánjog II. k. 154. 1.
