Zlinszky Imre: A magyar örökösödési jog és az európai jogfejlődés (1877)

II. Szakasz: A magyar örökösödési jog fejlődése

— 249 — nemesi vagyonra nézve az ország törvényei szerint érvényesek voltak.1) c) A szepesi XVI. városok mindvégig lényegileg az 1370. evi szabályzatot követték, melyet az előbbi fejezetben bővebben ismertettünk. Itt tebát az ősi és szerzeményi vagyon közötti különbség egész 1848-ig nem birt nagyobb jelentőséggel. d) A fiumei kerületben-a római jognak az örökösödési viszonyok rendezésére nevezetes befolyása volt, s ennek folytán sem az ősi és a szerzett javak közötti különbség fenn nem állott, sem az örökhagyó végrcndelkezési szabadsága korlátolást nem szenvedett. Szabályul szolgált, hogy mindenki teljes végrendelkezési szabadsággal bir, s a törvényes örökösödés esak akkor foglal helyt, ha az örökhagyó a vagyonról máskép nem intézkedett. 2) III. A jobbágyok örökösödése ókorban ujabb törvényes szabályozás nyert. E szabályozásnál az ősi és szerzeményi vagyon közötti különbség, valamint az ági öröklés és a vagyon visszaháramlásának elve határozott kifejezést talált; továbbá elvül szolgált, hogy a fiuk és leányok egyenlő öröklési joggal bírjanak, és hogy a szerzeményi javakról a jobbágyot teljes rendelkezési szabadság illesse. De más részről figyelembe kellett venni azt is, hogy az úrbéri telkek fentartása, és a kellő munkaerő biztositása egyik fő követelmény lévén, ott hol ennek szüksége előtérbe lépett, az elvek kivételes korlátolást voltak kénytelenek szenvedni. Ez elvből kifolyólag kimondatott: a) hogy a jobbágyok minden ingó, s ingatlan szerzeményeikről szabadon rendelkezhetnek; 3) b) hogy a jobbágyoknak minden ősi javaikban és végrendelet nélkül hátrahagyott szerzeményeikben a törvényes házasságból származott fiu és leány gyermekek egyenlően örökösödtek. *) De másrészről kimondatott az is: hogy a földesúr engedelme nélkül a belsőséget a külsőségtől elszakítani, vagy a jobbágy telket eldarabolni nem szabad, 5) és ') V. ö. IVeiizel: i. m. II. k. 430. 1. ») L. íVenzel: i. m. II. k. 430. 1. 3) 1836 : IX. t.-cz. 9. §. *) 1840 : VIII. t.-cz. 2. §. 5) 1836 ; IV. t -cz. 9. §,