Zlinszky Imre: A magyar örökösödési jog és az európai jogfejlődés (1877)

II. Szakasz: A magyar örökösödési jog fejlődése

— 247 — Ily szellem nyomása alatt e kor a városok magánjogi törvényhozására sem lehetett kedvező,1) s maradt a régiben minden. Alig egy pár törvényhely az, melyet e korszakból felemiithetünk. Ilyenek : annak határozott kimondása, hogy magszakadás esetén a városi polgár vagyona a városi fiskusra háramlik, 2) hogy a városi polgárok magánszemélyek előtt kelt végrendeletei is hatálylyal birjanak. 3) Végre a végrendeletek bel- és külkellékeire nézve az 1715. 27.4) s ez utóbbit némileg módositó 1840. XIV. törv. czikk. Ezekkel ki van merítve mindaz, mit a városi polgárok öröklési jogának e korban történt fejlődésére vonatkozólag előadhatunk. II. A szabadalmazott kerületek örökösödési rendszere szabadalmaik, helyhatósági szabályzataik és szokásaik által volt különkülön szabályozva, s ezekhez képest az ősi vagyonban való örökösödés általában a jogközösség elvén alapult; az örökösödési rendnek a lemenők, felmenők s oldalrokonokra vonatkozó szabályzásánál pedig lényegileg a nemesi s városi vagyonra nézve fennálló szabályokhoz hasonló szabályzatokra találunk. 5) Jelesül : a) a jászok és kunok örökösödési jogáról az 1709. évi február 13-án inegerősitett statútumok negyedike intézkedik. A törvényes örökösödésre nézve első sorban főjelentőséggel bír: az ősi és szerzeményi, másod sorban pedig az ingó és ingatlan javak közötti különbség. x Elvül szolgál ugyanis c szabályzat szerint is, hogy szerzemé' nyi vagyonáról mindenki szabadon rendelkezhetik; ősi vagyona azonban törvényes örököseire száll.6) A törvényes örökösödésnél ugy az ősi, mint a szerzeményi javak tekintetében különbség volt az ingó s ingatlan javakban való örökösödés között és e részben a szabályzat eltért az országos törvényektől. Mig ugyanis — mint láttuk — a szerzeményi javakban az országos törvények szerint, azok minőségére való tekintet nélkül, a íiuk és leányok egyenlően örökösödtek, a jászkun statútum szerint ") V. ö. Wnnzel. Magyar magánjog II. k. 433—434. lap. 2) 1649. 16. t. czikk. 3) 1655. 46. t. czikk. 4) 1715. 27. t. czikk 7. §. 5) V. ö. Wenzel. Magyar magánjog. II. k. 435. lap. 6) Jászkun IV. Statútum : »a successióról.« 1. §.